csősz fn 4C8 csőz (rég)
1. ’vmely terménynek, faállománynak a termő- v. tenyészhelyén való őrzésére alkalmazott (hatósági) személy, pl. mezőőr, erdőkerülő’ ❖ páſztor, rz, tsz, kerl (1784 Kisded szótár C0815, 69) | a’ város erdőcsőszeit szaporítani kényteleníttetett, de hasztalan; mert a’ kesztölcziek […] erőt erő ellen szegezve veszik üzőbe a’ csőszöket (1841 Pesti Hírlap CD61) | Jó a csőszt messze tudni, ha szőlőkóstolás jár az eszünkbe (1901 Mikszáth Kálmán C3120, 230) | Spanyolországban egy narancsligetben a csősz még élelmet is hozott nekem (1997 Magyar Hírlap CD09).
2. ’vmely terület, intézmény rendjére ügyelő, az ottani értékek őrzésére alkalmazott személy, kül. temetőőr v. parkőr’ ❖ Látok […] Hárem’ csszeivé termett lágy férjeket, Kik soha nem érzik férjfi erejeket (1796 Kis János¹ 8240025, 31) | A sírok aztán rendetlen összevisszaságban vannak egymás mellett, […] amint az öreg csősz szeszélye hozza magával (1886 Gozsdu Elek 8159002, 175) | Csőszök őrzik tegnap reggel óta az I. kerületi zöldterületeket (1996 Magyar Hírlap CD09).
3. (rendsz. birtokszóként) (pejor is) ’vki számára anyagi, ill. erkölcsi, szellemi stb. értéket jelentő dolog őre, védelmezője’ ❖ Gyüjtön gyüjtsed a’ pénzt…; nem hogy hasznát vegyed, hanem hogy örizöje, és mint egy tsöszsze légy (1777 Molnár János C3195, 567) | az igaz virtus’ nagy csszsze (1803 Édes Gergely ford.–Horatius C1541, 194) | titkának majd én legyek a csősze (1940 Havas Endre 9230010, 19) | Úgysem tudnám megállni ennyi férfi közt, én is nő vagyok, de ha veled alszok, senki nem környékez meg. – Ne fogadj meg engem csősznek, jó? (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 85).
4. (nyj) ’〈bizonyos népi gyermekjátékokban:〉 az a személy, aki űzi, kergeti, és igyekszik megfogni a többi játékost’ ❖ [A játékban] a csősznek előbb vissza kell állítania helyére a kecskét, majd űzőbotjával (kb. 1,5 m hosszú hajlékony, vékonyabb bot) a visszafelé futó hajítókat kergeti (1980 NéprajziLex. CD47) | Az ének végén a csősz felugrik, és a szétszaladó gyerekek közül megpróbál megfogni valakit. Akit megfog, általában az lesz az új csősz (1990 Magyar néprajz CD47).
Ö: erény~, erkölcs~, temető~, varjú~; a -csősz címszó alatt: dinnye~, erdő~, kukorica~, szőlő~.
ÖU: gyerek~, mező~, tengeri~.
ÖE: ~ház, ~kaliba.
Sz: csőszség.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.