dereng tn ige 3b 

1. (alany n. is) ’világosodik, ill. 〈hajnali világosság〉 napfelkelte idején észrevehetően, fokozatosan mutakozik’ ❖ vigan dereng a’ szépnek hajnala (1822 Kisfaludy Károly 8242007, 68) | A hajnal kezdett derengeni az ég alján (1875 Jókai Mór CD18) | Lámpa nem égett már és odakünn szürkülve derengett (1910 Kaffka Margit 9290051, 48) | A görög aggodalmasan pillantott keletre, ahol már derengett a virradat (1965 Kovai Lőrinc 9361001, 489).

1a. ’〈új(, jobb) korszak, időszak〉 kialakulni látszik, kibontakozóban van’ ❖ Új kor derengett (1837 Toldy Ferenc C0044, 388) | A század vége felé azonban már derengeni kezdenek Kolozsvár jobb napjai (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | már valamelyest derengeni kezdett szerencséje napja (1920 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

1b. dereng vkire (ritk) ’〈vmilyen korszak〉 következik, virrad vkire’ ❖ a lengyelekre borus napok derengtek (1897 PallasLex. CD02) | A magyarságra kedvezőbb idők derengtek (1925 RévaiNagyLex. C5713, 424).

2. ’〈fény, ill. gyenge fényben vmi〉 elő-előtűnik, homályosan, alig érzékelhetően látszik’ ❖ A’ tölt-arczu hold dereng a’ szirt megett (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 177) | álmélkodva pillanta széllyel a’ derengő szobában (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Pyrker C2544, 152) | halaványan fény dereng az éjszakában: érkező holdsugarak (1904 Gárdonyi Géza 9173018, 48) | A szobában különös zöldes fény derengett és egy apró alak imbolygott előttem. Nehéz megmondani, milyen volt ez a kis figura: olyan volt, mint ahogy a gnómokat képzeltem magamnak (1934 Szerb Antal 9668032, 260) | [a fényképen] a szálló előcsarnokát látjuk, ahol az ablakok keretébe szorítva dereng a távoli hegyi táj (1992 Rubicon ford. CD17).

3. (irod) ’〈érzelem, rendsz. öröm, ill. annak látható jele vkinek az arcán, szemében stb.〉 alig észrevehetően tükröződik’ ❖ Öröm derengett Morninak arczán (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 67) | homlokán megelégedés dereng (1839 Vajda Péter 8504008, 22) | [Demeter] tojásdad gyermekarcán derengett még az ámult mosoly (1954 Méhes György C3634, 276).

3a. (irod) ’〈arc, szem stb.〉 némi derűt sugároz’ ❖ Örűlök, hogy látom kedves mátkám’ atyjának homlokát derengni (1808 Andrád Elek C0613, 71) | Trombita harsog, a’ nép’ örömzaja hirdeti diadalmát, a’ szépektől forró tekintetek röpűlnek feléje; de ő csak királya’ derengő szemein csügg (1824 Kisfaludy Károly C2678, 8) | Bágye Gyisa úgy állt, mint aki sok pénzt talált. Derengeni kezdett az arca s azon gondolkodott, ne kurjantson egyet? (1939 Asztalos István 9012001, 50).

4. ’〈homály, köd, sötétség〉 úgy van (vhol), hogy némi világosságot átenged magán’ ❖ valami könnyű, átlátszó köd derengett az egész tájon (1853 Jókai Mór CD18) | a derengő szürkeségben éles fekete vonalként válik el a hegység a fehér felhőktől (1879 Sziklay János ford.–Sacher-Masoch 8447004, 4) | a misztikusan derengő félhomályban azt hiszi, hogy angyalok szava szólalt meg lelkében (1931 Sárközi György 9587010, 44) | A barlangban félhomály derengett (1972 Domonkos István 2054001, 421).

5. ’〈vmely érzés, emlék stb.〉 alig észlelhetően jelen van, ill. megjelenik, felsejlik (vkiben v. vmiben)’ ❖ Dereng azokban egy szelíd indúlat (1814 Kölcsey Ferenc 8253006, 69) | Ajkaid lángszózatán Bölcseség derenge (1843 Kunoss Endre 8260024, 146) | Egy szikra az, mely bennetek dereng, Egy végtelen erőnek mozzanása (1863 Madách Imre 8284005, 521) | Derengett előtte, hogy ostobaságot követett el (1886 Rákosi Viktor C3602, 74) | homályosan derengett a fejemben, hogy erről az imposztor Bibókról tőled hallottam valamit (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3107, 205) | a pasasnak dereng valami, de úgy látszik, nem emlékszik már a hittanórákon tanultakra (1985 Grendel Lajos 1060004, 419).

Ö: át, fel~.

ÖU: elő~, rá~, vissza~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. derít; ÉKsz.; ÚMTsz.