derogál ige 1adérogál (rég)

1. tn (/kissé biz) ’〈méltóságán aluli(nak tartott) dolog, es. személy, ill. az ilyennel való érintkezés, kapcsolattartás〉 nem tetszik, nincs ínyére vkinek’ ❖ Most is a’ derogál dagájos szívének, Hogy rolla a Musák verseket kőltének (1787 Csokonai Vitéz Mihály C6221, 42) | Nem is néz ő [ti. Maltsi kisasszony] illyen gyimgyom emberre mint te; derogálna neki, az efféle leereszkedés (1825 Maróthy Mátyás C3037, 30) | talán a táncosnő derogált s visszásnak tűnt fel, hogy nejévé tegye azt, ki kedvese volt a világ előtt? (1879 Endrődi Sándor C1572, 106) | Nem ereszkedik le hozzánk, derogálunk neki (1961 e. Bókay János 9065002, 328) | [Magyarországon a] főmunkatársaknak az ilyesmi [ti. a lexikonszócikkek írása] már derogál (1998 Niederhauser Emil CD58).

2. ts (rég) ’semmibe véve méltatlan, kellemetlen helyzetbe hoz vkit’ ❖ [a cselédlányok] a’ konyhára hordják a’ pletyka beſzédet, Mindég dérogálják a’ Férjfi tselédet (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 85) | sok tens úr lenézi a gubát S félvállról beszél, ha látja e ruhát: Hejh pedig nem dérogálom ő kemét, De kiverhetném huszassal a szemét (1845 Pesti Divatlap C5837, 79) | a nevet apró, könnyen kitörölhető betükkel irtam a jegy hátsó sarkára, hogy a másod-vevőt ne derogálja a másod kinálat (1879 Mátrai Betegh Béla¹ C3056, 178) | Az én tudományomat akarja kegyelmed derogálni!? (1884 Jókai Mór CD18).

3. tn (rég, Jog) ’〈vmilyen jogszabálynak, előírásnak〉 nem felel meg, ellentmond vmi, ill. 〈azzal〉 ellentmondásba kerül vki’ ❖ [a jogi szöveg megfogalmazásának nagy jelentőséget] tulajdonitok, másként derogálnék a 13-ik articulusnak (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | közrendtartási, erdészeti, állategészségügyi tilalmaknak a legelő-szolgalom nem derogálhat (1895 PallasLex. CD02) | Tartalmát tekintve, a későbbi egyházi s világi jogfejlődés – így nálunk – sok részében derogált a Corpus juris canonici [ti. a katolikus egyházi jogi törvénykönyv] kötelező jogszabályainak (1912 RévaiNagyLex. C5700, 672).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz. 1994 derogál neki; IdSz. 2002.

derogál ige 1a
dérogál 1a (rég)
1. tárgyatlan (/kissé biz)
〈méltóságán aluli(nak tartott) dolog, es. személy, ill. az ilyennel való érintkezés, kapcsolattartás〉 nem tetszik, nincs ínyére vkinek
Most is a’ derogál dagájos szívének, Hogy rolla a Musák verseket kőltének
(1787 Csokonai Vitéz Mihály)
Nem is néz ő [ti. Maltsi kisasszony] illyen gyimgyom emberre mint te; derogálna neki, az efféle leereszkedés
(1825 Maróthy Mátyás)
talán a táncosnő derogált s visszásnak tűnt fel, hogy nejévé tegye azt, ki kedvese volt a világ előtt?
(1879 Endrődi Sándor)
Nem ereszkedik le hozzánk, derogálunk neki
(1961 e. Bókay János)
[Magyarországon a] főmunkatársaknak az ilyesmi [ti. a lexikonszócikkek írása] már derogál
(1998 Niederhauser Emil)
2. tárgyas (rég)
semmibe véve méltatlan, kellemetlen helyzetbe hoz vkit
[a cselédlányok] a’ konyhára hordják a’ pletyka beſzédet, Mindég dérogálják a’ Férjfi tselédet
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
sok tens úr lenézi a gubát S félvállról beszél, ha látja e ruhát: Hejh pedig nem dérogálom ő kemét, De kiverhetném huszassal a szemét
(1845 Pesti Divatlap)
a nevet apró, könnyen kitörölhető betükkel irtam a jegy hátsó sarkára, hogy a másod-vevőt ne derogálja a másod kinálat
(1879 Mátrai Betegh Béla¹)
Az én tudományomat akarja kegyelmed derogálni!?
(1884 Jókai Mór)
3. tárgyatlan (rég, Jog)
〈vmilyen jogszabálynak, előírásnak〉 nem felel meg, ellentmond vmi, ill. 〈azzal〉 ellentmondásba kerül vki
[a jogi szöveg megfogalmazásának nagy jelentőséget] tulajdonitok, másként derogálnék a 13-ik articulusnak
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
közrendtartási, erdészeti, állategészségügyi tilalmaknak a legelő-szolgalom nem derogálhat
(1895 PallasLex.)
Tartalmát tekintve, a későbbi egyházi s világi jogfejlődés – így nálunk – sok részében derogált a Corpus juris canonici [ti. a katolikus egyházi jogi törvénykönyv] kötelező jogszabályainak
(1912 RévaiNagyLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz. 1994 derogál neki; IdSz. 2002

Beállítások