dicsekvés fn 4B

1. ’a dicsekszik igével kifejezett cselekvés’ ❖ ma holnap annyira megyek már ditsekedésemben; hogy azt is meg tagadom a’ mit Halálodra irt verseim végén mondottam (1789 Kazinczy Ferenc C2554, 477).

2. ’mások tetszésének, elismerésének elnyerésére irányuló szándék, belső késztetés’ ❖ A’ mit hírdettünk N. Nyitra és Gyr Vármegyékrl: ugyan azt hírdethetjük méltó ditsekedésſel N. Bihar, Szabólts és Tsongrád Vármegyékrl is (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek 7419024, 661) | Nem dicsekvésből szólok, mert ezt szívemből gyűlölöm, főkép’ olly dologban, mellynek tökéletlenségei szívemen feküsznek, ’s mellyek’ javítását életemnél forróbban ohajtom (1834 Wargha István 8527001, 79) | A hellén népjellem alapját a hiúság, dicsekedés meg nyereségvágy teszik, de a mellett van benne szivósság és szellemi erély (1884 Hunfalvy János 8191007, 328) | Óvd meg őket attól, hogy elbízakodjanak. Hiúságot és dicsekedést távoztass el a szívükből (1959 Muraközy Gyula 9463001, 81).

3. ’elismerésre késztető, tetszést kelteni akaró közlés, állítás’ ❖ Szent és egyenes ez az Alkotmány! nem tsupa dagályos képzeldés, nem ditsekedés, vagy héjánosság! (1793 Magyar Hírmondó 7444083, 279) | Az öreg asszonyság […] csak fonogatott, csak főzögetett a közös gunyhócskában, s hallgatta a mások dicsekedéseit (1862–1863 Jókai Mór 8209008, 134) | a szegedi huszárokat megkérdeztem másnap ott az erdő mellett, hogy mi történik itt, ketten voltak, az egyik azt mondta: „harczoltunk”, a másik azt mondta: „nekiek mentünk”, egyéb dicsekvést nem lehetett kicsikarni belőlük (1916 Molnár Ferenc² 9453025, 124) | Zolinak sikerült becsempésznie egy dicsekvést is („Már majdnem gólt lőttem.”), ami megszépíti a fájdalmas eseményt (1986 F. Várkonyi Zsuzsa 1044008, 130).

4. (birtokszóként) (rég) ’az a személy v. dolog, aki v. amely vkinek okot, alkalmat ad arra, hogy vele dicsekedjék, vkinek a büszkesége’ ❖ az ékes Magyar Nyelv […] úgy adhatja-el az  pallérozásában fáradozó Dániel Polixénáját, Lorántffi Susánnáját, Petrótzi Katalinját, Bátori Sofiáját, Bethlen Katalinját, Veſselényi Suſánnáját, Máriáját, Annáját, mint örökös ditsekedéseit (1795 Magyar Merkurhoz tartozó Bibliotéka 7447001, 21) | [az apa] Hermine-t tartá a ház címerének, az okos, szerény leányt, […] ki dicsekedése volt minden nevelőjének (1862 Jókai Mór CD18) | Az egész épületnek egy közös födele van, mely körűlmény a felső-ausztriai háznak azt a tetszős külsőt adja, mely dicsekedése a parasztnak (1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [A földművelő magyar nép] életének központja a templom s ez büszkesége, dicsekedése is (1940 Makkai Sándor CD22).

Sz: dicsekvési.

Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, dicsekedés; TESz. dicső; ÉKsz. ~, dicsekedés; SzT. dicsekedés

dicsekvés ❖ főnév ◦ 4B ◦
permalink
1.
a dicsekszik igével kifejezett cselekvés
ma holnap annyira megyek már ditsekedésemben; hogy azt is meg tagadom a’ mit Halálodra irt verseim végén mondottam
(1789 Kazinczy Ferenc)
2.
mások tetszésének, elismerésének elnyerésére irányuló szándék, belső késztetés
A’ mit hírdettünk N.nemes Nyitra és Gyr Vármegyékrl: ugyan azt hírdethetjük méltó ditsekedésſel N.nemes Bihar, Szabólts és Tsongrád Vármegyékrl is
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
Nem dicsekvésből szólok, mert ezt szívemből gyűlölöm, főkép’ olly dologban, mellynek tökéletlenségei szívemen feküsznek, ’s mellyek’ javítását életemnél forróbban ohajtom
(1834 Wargha István)
A hellén népjellem alapját a hiúság, dicsekedés meg nyereségvágy teszik, de a mellett van benne szivósság és szellemi erély
(1884 Hunfalvy János)
Óvd meg őket attól, hogy elbízakodjanak. Hiúságot és dicsekedést távoztass el a szívükből
(1959 Muraközy Gyula)
3.
elismerésre késztető, tetszést kelteni akaró közlés, állítás
Szent és egyenes ez az Alkotmány! nem tsupa dagályos képzeldés, nem ditsekedés, vagy héjánosság!
(1793 Magyar Hírmondó)
Az öreg asszonyság […] csak fonogatott, csak főzögetett a közös gunyhócskában, s hallgatta a mások dicsekedéseit
(1862–1863 Jókai Mór)
a szegedi huszárokat megkérdeztem másnap ott az erdő mellett, hogy mi történik itt, ketten voltak, az egyik azt mondta: „harczoltunk”, a másik azt mondta: „nekiek mentünk”, egyéb dicsekvést nem lehetett kicsikarni belőlük
(1916 Molnár Ferenc²)
Zolinak sikerült becsempésznie egy dicsekvést is („Már majdnem gólt lőttem.”), ami megszépíti a fájdalmas eseményt
(1986 F. Várkonyi Zsuzsa)
4. (birtokszóként) (rég)
az a személy v. dolog, aki v. amely vkinek okot, alkalmat ad arra, hogy vele dicsekedjék, vkinek a büszkesége
az ékes Magyar Nyelv […] úgy adhatja-el az  pallérozásában fáradozó Dániel Polixénáját, Lorántffi Susánnáját, Petrótzi Katalinját, Bátori Sofiáját, Bethlen Katalinját, Veſselényi Suſánnáját, Máriáját, Annáját, mint örökös ditsekedéseit
(1795 Magyar Merkurhoz tartozó Bibliotéka)
[az apa] Hermine-t tartá a ház címerének, az okos, szerény leányt, […] ki dicsekedése volt minden nevelőjének
(1862 Jókai Mór)
Az egész épületnek egy közös födele van, mely körűlmény a felső-ausztriai háznak azt a tetszős külsőt adja, mely dicsekedése a parasztnak
(1889 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
[A földművelő magyar nép] életének központja a templom s ez büszkesége, dicsekedése is
(1940 Makkai Sándor)
Sz: dicsekvési
Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, dicsekedés; TESz. dicső; ÉKsz. ~, dicsekedés; SzT. dicsekedés
ÚESz: ↪dicső (dicsekvés)

Beállítások