diktandó fn és hsz 

I. fn 1A

1. ’vmely szövegnek leíratás végett való mondása v. olvasása mint tevékenység’ ❖ A költeményt aztán mindannyian leírták, Borcsay diktandója után (1872 Jókai Mór CD18) | Misu irogatta nekik a leveleket nagy vesződségek és sírások közt az anyja diktandójára (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Várjon! – nézett a kezemre, mint a tanár, aki hibát ejtett a diktandóban (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’diktált, ill. diktálás alapján lejegyzett szöveg; diktátum’ ❖ a német diktándókat por lepte a polczon (1905 Petelei István 8361002, 26) | [az első magnetofonba] műveinek nyers szövegét mondta, a másodikba a finomított, árnyalt változatot, míg a harmadikba a feleségének szóló, az írásjelekre is kiterjedő, végleges diktandót (1974 Galsai Pongrác 9171002, 71).

2. (-ra raggal, hsz-szerűen) (ritk) ’parancs, tanács, sugalmazás’ ❖ [Széll Kálmánnak] Budapesten megvannak a maga lapjai. Azokat sem kell elolvasnia, hiszen azok diktandóra dolgoznak (1901 Ady Endre CD0801) | Kifinomult szociológiai szemlélete diktandójára fedezte föl maga [ti. Veres Péter], hogy a história voltaképpen a múlt szociológiája (1990 Bata Imre CD53).

II. hsz 0 (rég)

1. ’diktálás, hallás útján, diktálásra 〈ír〉’ ❖ A csinosan kötött, s nagy gonddal irt kis nyelvtan, melynek naponkint egy-egy fejezetét „dictandó” leirattam tanitványommal, némi feltünést okozott a Haldane-háznál (1855 Rónay Jácint 8396008, 294) | Csak aztán akadjon, aki tud diktandó írni (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | ennek a diktandó készült regénynek (1895 Jókai Mór CD18).

2. ’utasításra, parancsra’ ❖ itt most mindenki diktandó szeret cselekedni, míg a Kossuth idejében mindenki diktálni akart (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | [ha Izsó Miklós Petőfi-szobra] nem sikerült eléggé, azért első sorban a szoborbizottság vádolható, mert megkötötte a művész kezét, s diktandó akarta létrehozni a legnagyobb magyar lirikus emlékét (1895 PallasLex. CD02) | az isten nem hagy magával diktandó dolgoztatni (1908–1910 Mikszáth Kálmán CD04).

Vö. ÉrtSz.; TESz. diktál; ÉKsz.; IdSz.

diktandó ❖ főnév és határozószó
permalink
I. főnév ◦ 1A
1.
vmely szövegnek leíratás végett való mondása v. olvasása mint tevékenység
A költeményt aztán mindannyian leírták, Borcsay diktandója után
(1872 Jókai Mór)
Misu irogatta nekik a leveleket nagy vesződségek és sírások közt az anyja diktandójára
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
Várjon! – nézett a kezemre, mint a tanár, aki hibát ejtett a diktandóban
(1999 Magyar Hírlap)
1a.
diktált, ill. diktálás alapján lejegyzett szöveg; diktátum
a német diktándókat por lepte a polczon
(1905 Petelei István)
[az első magnetofonba] műveinek nyers szövegét mondta, a másodikba a finomított, árnyalt változatot, míg a harmadikba a feleségének szóló, az írásjelekre is kiterjedő, végleges diktandót
(1974 Galsai Pongrác)
2. (-ra raggal, hsz-szerűen) (ritk)
parancs, tanács, sugalmazás
[Széll Kálmánnak] Budapesten megvannak a maga lapjai. Azokat sem kell elolvasnia, hiszen azok diktandóra dolgoznak
(1901 Ady Endre)
Kifinomult szociológiai szemlélete diktandójára fedezte föl maga [ti. Veres Péter], hogy a história voltaképpen a múlt szociológiája
(1990 Bata Imre)
II. határozószó ◦ 0 ◦ (rég)
1.
diktálás, hallás útján, diktálásra 〈ír〉
A csinosan kötött, s nagy gonddal irt kis nyelvtan, melynek naponkint egy-egy fejezetét „dictandó” leirattam tanitványommal, némi feltünést okozott a Haldane-háznál
(1855 Rónay Jácint)
Csak aztán akadjon, aki tud diktandó írni
(1887 Mikszáth Kálmán)
ennek a diktandó készült regénynek
(1895 Jókai Mór)
2.
utasításra, parancsra
itt most mindenki diktandó szeret cselekedni, míg a Kossuth idejében mindenki diktálni akart
(1887 Mikszáth Kálmán)
[ha Izsó Miklós Petőfi-szobra] nem sikerült eléggé, azért első sorban a szoborbizottság vádolható, mert megkötötte a művész kezét, s diktandó akarta létrehozni a legnagyobb magyar lirikus emlékét
(1895 PallasLex.)
az isten nem hagy magával diktandó dolgoztatni
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
Vö. ÉrtSz.; TESz. diktál; ÉKsz.; IdSz.
ÚESz: ↪diktál (diktandó)

Beállítások