disztingvál ige 1a (vál)

1. tn ’egyértelmű, világos különbséget tesz (vkik, vmik között)’ ❖ láttam egy nehány Zrinyinek-is képét, de mellyik másik légyen, nem emlékezem hogy distingválni lehetett vólna (1816 Sárközy István C2566, 412) | a míveletlen tömeg, nem bírva distingválni, sietett azok karjaiba vetni magát, kiknek az irányadó osztályokat sikerült hálójukba csalniok (1873 Toldy István 8482015, 257) | a görög jog, már Drakon idejében […] nemcsak a szándékos és szándéknélküli cselekmény közt distingvál, hanem szabatosan megkülönbözteti a közvádra üldözendő nyilvános bűntettet (1907 Vámbéry Rusztem 9752001, 126) | Szinte minden harmadik ház bombát kapott. Iszonyat, hogy egyáltalában nem disztingvál a bomba: alázatos kicsi földszintes házakat is tönkretesz (1945 Szép Ernő 9665040, 53) | Kijelentette, hogy egyszerűen kormányról beszél és nem disztingvál, hiszen a két kormány között nincs eltérés (1996 Balázs György CD58).

1a. ts (rég) ’megkülönböztet, különválaszt vmit vmitől’ ❖ Hijjánosan distingválod a’ közbeszédet a’ verstől (1789 Pálóczi Horváth Ádám C2554, 286) | [én] a’ Papot és Iskolai Tanítót legszívesebben distingválom (1814 Kazinczy Ferenc C2565, 82) | Libényi igen jól tudta distinguálni, hogy mely kútfőből merűl ki Magyarországra nézve az átok és nem rám, nem báró Hauerre irányozta kését (1857 Széchenyi István CD1501) | Nevezzük idealizmusnak és realizmusnak. Trenk Frigyesnek módjában volt szépen disztingválni mind a kettőt a saját eddigi tapasztalataiból (1893 Jókai Mór CD18).

1b. ts (rég, ritk) ’megkülönböztetett figyelemben részesít, megtisztel, kitüntet vkit’ ❖ minden módon distinguálja őt a lovagi császár, nejét pedig a gyönyörű császárné, és ha Zágrábbul felrándul, rendesen ebédre meghivatik az udvarhoz (1857 Széchenyi István CD1501).

2. tn ’mérlegel, gondolkodik’ ❖ Ez eljárásnak logicáját senki sem tagadhatja, ha százszor distinguál is (1858 Jósika Miklós C2423, 45) | miután egy kissé distingváltunk, most már szeretném tudni, hogy miért mondja az én ajánlatomat szemtelennek? (1907 Ambrus Zoltán C0596, 67) | mi a házasság? csak disztingváljunk, mi a házasság! No kérem, ugye hogy az, hogy egy férfi a legszigorúbb módon leköti magát (1911 Móricz Zsigmond CD10) | szíveskedjék elnöki jogkörével élve disztingválni, és ilyen esetben ne adjon szót a képviselőnek (1992 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, disztingválandó, disztingválhat, disztingváló, disztingváltat, disztingváltathatik, disztingváltatik; IdSz.

disztingvál ige 1a (vál)
1. tárgyatlan
egyértelmű, világos különbséget tesz (vkik, vmik között)
láttam egy nehány Zrinyinek-is képét, de mellyik másik légyen, nem emlékezem hogy distingválni lehetett vólna
(1816 Sárközy István)
a míveletlen tömeg, nem bírva distingválni, sietett azok karjaiba vetni magát, kiknek az irányadó osztályokat sikerült hálójukba csalniok
(1873 Toldy István)
a görög jog, már Drakon idejében […] nemcsak a szándékos és szándéknélküli cselekmény közt distingvál, hanem szabatosan megkülönbözteti a közvádra üldözendő nyilvános bűntettet
(1907 Vámbéry Rusztem)
Szinte minden harmadik ház bombát kapott. Iszonyat, hogy egyáltalában nem disztingvál a bomba: alázatos kicsi földszintes házakat is tönkretesz
(1945 Szép Ernő)
Kijelentette, hogy egyszerűen kormányról beszél és nem disztingvál, hiszen a két kormány között nincs eltérés
(1996 Balázs György)
1a. tárgyas (rég)
megkülönböztet, különválaszt vmit vmitől
Hijjánosan distingválod a’ közbeszédet a’ verstől
(1789 Pálóczi Horváth Ádám)
[én] a’ Papot és Iskolai Tanítót legszívesebben distingválom
(1814 Kazinczy Ferenc)
Libényi igen jól tudta distinguálni, hogy mely kútfőből merűl ki Magyarországra nézve az átok és nem rám, nem báró Hauerre irányozta kését
(1857 Széchenyi István)
Nevezzük idealizmusnak és realizmusnak. Trenk Frigyesnek módjában volt szépen disztingválni mind a kettőt a saját eddigi tapasztalataiból
(1893 Jókai Mór)
1b. tárgyas (rég, ritk)
megkülönböztetett figyelemben részesít, megtisztel, kitüntet vkit
minden módon distinguálja őt a lovagi császár, nejét pedig a gyönyörű császárné, és ha Zágrábbul felrándul, rendesen ebédre meghivatik az udvarhoz
(1857 Széchenyi István)
2. tárgyatlan
mérlegel, gondolkodik
Ez eljárásnak logicáját senki sem tagadhatja, ha százszor distinguál is
(1858 Jósika Miklós)
miután egy kissé distingváltunk, most már szeretném tudni, hogy miért mondja az én ajánlatomat szemtelennek?
(1907 Ambrus Zoltán)
mi a házasság? csak disztingváljunk, mi a házasság! No kérem, ugye hogy az, hogy egy férfi a legszigorúbb módon leköti magát
(1911 Móricz Zsigmond)
szíveskedjék elnöki jogkörével élve disztingválni, és ilyen esetben ne adjon szót a képviselőnek
(1992 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, disztingválandó, disztingválhat, disztingváló, disztingváltat, disztingváltathatik, disztingváltatik; IdSz.

Beállítások