domináns mn és fn 

I. mn 12A

1. (vál) ’uralkodó, meghatározó 〈szerep, helyzet, jelleg stb.〉, ill. ilyen szerepű, helyzetű, a többi hasonló közül kiemelkedő 〈ember, állat, dolog〉’ ❖ azt mondják hogy [a katolikus vallás] dominans religio (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a kormányban senki sem birván azon dominans tekintélylyel, melylyel Cavour birt (1862 Kossuth Lajos CD32) | [a nő] démonias vonásokat érez dominánsnak a Sugár jellemében (1936 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [a mosoly] egy fiatal hím csimpánznál például azt jelenti, hogy nem akarja kétségbe vonni az idősebb, domináns hím tekintélyét (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146006, 307) | A hírlapterjesztésben domináns szerepet betöltő [Hírker] (1996 Figyelő CD2601).

1a. (ritk) ’környezetéből kitűnő, kiemelkedő 〈tereptárgy〉’ ❖ E két emelkedés e frontrész két legmagasabb, domináns hegye (1917 Budapesti Hírlap aug. 17. C4705, 5).

2. (Biol) ’olyan 〈gén(változat) v. tulajdonság〉, amelynek hatása az öröklődés során a lappangó, recesszív gén v. tulajdonság hatását elnyomva érvényesül, ill. ilyen gén(változat) által biztosított 〈öröklődés〉’ ❖ Ortvay utalt arra, hogy a pszichoanalitikus elfojtástan képes magyarázatát adni az öröklésegységek Mendel-féle „domináns” és „látens” megnyilvánulásainak (1913 u. Ferenczi Sándor CD33) | a vegyes csirasejtekben a szürke jellemvonás elnyomja a fehéret, az eredmény három szürke és egy fehér egér lesz. Az uralkodó tulajdonságot elnevezték dominánsnak, az elnyomottat recesszivnek (1918 Madzsar József 9014144, 74) | Különböző génotipusú egyének […] azonos fenotipusuak, ha domináns génjeik azonosak (1935 RévaiNagyLex. C5717, 331) | génhez kötött és dominánsan öröklődő ártalmak (1986 Czeizel Endre 9080007, 84) | Domináns allél [= a gén egy lehetséges variációja] (1995 Természet Világa CD50).

3. (Zene) ’vmely hangsor 5. hangjára, fokára épülő 〈hangzat〉, ill. ahhoz kapcsolódó 〈funkció〉’ ❖ [a polonéz nevű lengyel nemzeti tánc zenéje a dallamot] előbb a domináns hangzat valamely zöngéjével fölfüggeszti s csak azután hozza a záró tonikahangot (1896 PallasLex. CD02) | domináns akkord (1927 Kesztler Lőrinc C7810, 276) | [A soproni Stark-gyűjtemény négy magyar táncának kísérete] a kísérő hármashangzatok váltogatásában annyira takarékos, hogy megelégszik a tónikai, szubdomináns és domináns funkciót helyettesítő oktáv és kvint fogásokkal (1937 Kapi-Králik Jenő CD52) | [Rauch András egyik 1627-es zeneművében] domináns zárlatra tonikai zárlat, tonikaira domináns válaszol (1974 Jancsovics Antal CD52).

II. fn 4A3

1. (Zene) ’vmely hangsor 5. foka, ill. az arra épülő hangzat’ ❖ [a román népzene] megelégszik a tonika és domináns dudaszerű örökös zsongásával (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | a dór dominánsa a, a hypodóré az alatta levő terc, tehát f (1912 RévaiNagyLex. C5702, 212) | a rondo-téma szinte sohasem az alaphangnemben, hanem annak dominánsán jelenik meg (1956 Műsorfüzet júl. 16. C5299, 12) | [a hagyományos európai zeneművészetben] a tonikai akkord képviseli a nyugvópontot, „tagadásai” a domináns és a szubdomináns a tőle való kétféle kitérésnek foghatók fel (1973 Vitányi Iván 2028011, 328).

2. (ritk, vál) ’a többi közül kiemelkedő, határozott, jellegzetes tulajdonság, jellegzetesség’ ❖ [ha Taine megírta volna könyvét Németországról,] a következő eszméket mint Németország dominánsait fejtette volna ki (1908 Hatvany Lajos CD10) | az uj tulajdonság domináns gyanánt viselkedik a régi tulajdonsággal szemben (1918 Madzsar József 9014144, 75) | valami különös konyhabűz, valami ádáz nyárs dominánsával, az együttes bűzökben (1918 Szomory Dezső 9683002, 109) | [Füst Milán korai verseiben] a hangulati domináns: a fekete fájdalom (1965 Ungvári Tamás CD53).

Ö: szub~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. dominál; ÉKsz.; IdSz. ~, domináns allél