drágalátos mn 15A

1. (kissé rég, biz v. kedvesk is) ’〈megszólításban is:〉 drága, kedves, szeretett, ill. szeretetre v. tiszteletre méltó, sokra tartott 〈személy〉’ ❖ Nem kétlem, csodálkozol drágalátos Orestesem ily képtelen írásomnak késedelmezésén; de ha eszedbe juttatom törvénykező dolgaimba való ide s tova járásomat, reménylem többé restségemnek nem fogod tulajdonítani (1772 Barcsay Ábrahám 7019031, 25) | illy drágalátos pajtásra akadtam (1793 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C2991, 130) | még eddig illyen drágalátos kisasszonynak gyönyör szemeibe tnni, nem lehete szerentsém (1822 Sebestyén Gábor 8405002, 24) | Legdrágalátósabb barátom! (1854 Lévay József C0643, 25) | Az édesanyja nézi, nézi és majd meghasad öreg szíve az örömtől. – Ez az én fiam, ez az én drágalátos fiam! – kiáltja a szíve (1922 Szabó Dezső 9623011, 152).

1a. (átv is) ’〈gúnyosan v. rosszallóan, ellenkező értelemben is〉’ ❖ ezek azok a’ drágalátos, hogy ne mondjam, drágatátos irócskák (1833 Thewrewk József C4146, 103) | Ezen dogmatismusra pedig különös szükség, hogy a kegyes olvasó figyelmét fordítsam, mert ez az üres fogalomjátékban üdvösséget kereső szobatudósok szerelmesen ápolt drágalátos kedvencze (1855 Szontagh Gusztáv C4061, 10) | a drágalátos férje, a kire pedig ugyancsak nagyra volt akkor, egész vagyonát elpazarolta (1880 Balázs Sándor¹ 8024002, 165) | [most már] a körmére nézegethetünk ennek a gazembernek, meg a drágalátos gazdatársaimnak (1933 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Kádárék mégis engedélyeztek egy Somogyi Béla utcát. Mit tesz – no, talán nem az isten, de a mi drágalátos jobboldalunk: annak az utcának egy része már megint nem Somogyi Béla utca (2000 Magyar Hírlap CD09).

1b. (kissé rég, irod) ’ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó(, különösen megbecsült) 〈dolog〉’ ❖ drágalátosok ezen Júnó ró’sáji (1795 Sándorffi József C3702, 6) | drágalátos kis kacsóját és vele együtt szép magát, még ha Debora asszony vele jár, ráadásul azt is elveszem (1846 Jókai Mór CD18) | [Zsofka Mácsiknak] megtapogatta a homlokát is, az forró volt, abban van a baj, abban a drágalátos okos fejben (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | a férfi belsejében zsongtak, mint a habok, a drágalátos szavak (1933 Krúdy Gyula CD54).

1c. (kissé rég, irod) ’〈nyomatékosításként, fokozásként is:〉 fenséges, pazar, ill. nagy eszmei értéket hordozó, ezért különösen megbecsült, fontos, becses 〈dolog〉’ ❖ te rajtad áll, ha te ezek helyett Párisban egy drágalátos ezüſtl ’s aranytól tſillámló ſzemnek gyönyörüségére ſelyemmel bémenyezett Palotát [szeretnél] (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 13) | Az Istennek drágalátos szent igéjéből válogattatott külömbféle sz. irásbéli vigasztalások (1793 Magyar írók élete CD27) | a drágalátos idejét rabolni (1857 Jókai Mór CD18) | nem tudtam még, hogy valóban az életnek az ifjúság az egyetlen drágalátos ajándéka (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706009, 35).

1d. (kissé rég) ’finom, kellemes v. ínycsiklandó 〈étel, ital, illat stb.〉’ ❖ vendégként bármivel kínáljanak, velek élni kell, különös drágalátos íznek mondván a bennek való döghalált is (1804 Bessenyei György¹ C1097, 107) | a gaz Szicília mind kihordogatta az éjjel azt a drágalátos boromat a kéményseprő-legény szeretőjének, akit amint hazajöttem, ott kaptam mellette holtrészegen (1874 Mikszáth Kálmán CD04) | drágalátos cigánypecsenye-illat (1881 Jókai Mór CD18) | A tálból egyenesen a szájba kellett kerülni minden falatocskának, nem pedig előbb valami tányérra, ahol esetleg meghűlhet a drágalátos hal (1933 Krúdy Gyula CD54).

2. (kissé rég) ’sokat érő, költséges, drága 〈dolog, tárgy, ruha stb.〉’ ❖ olly drágalátos ruhái vagynak (1805 Kis János¹ ford. 8240034, 71) | Ez a legdrágalátosb faja a vadkácsának. Értékét fokozza, hogy valódi ritkaság (1884 Vajda János 8503071, 80) | a márvány, az arany, drágakő, drágalátos szövet és mindennemű drágaságok (1916 Nagy Zoltán CD10) | Öltözete nagy gazdagságra vallott, drágalátos, valódi ékszereket hordott, egy száz apró briliánsból való fejék pedig éppenséggel királynői jelleget kölcsönzött neki (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 25).

Vö. CzF. drágalátos · drágalatos; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

drágalátos melléknév 15A
1. (kissé rég, biz v. kedvesk is)
〈megszólításban is:〉 drága, kedves, szeretett, ill. szeretetre v. tiszteletre méltó, sokra tartott 〈személy〉
Nem kétlem, csodálkozol drágalátos Orestesem ily képtelen írásomnak késedelmezésén; de ha eszedbe juttatom törvénykező dolgaimba való ide s tova járásomat, reménylem többé restségemnek nem fogod tulajdonítani
(1772 Barcsay Ábrahám)
illy drágalátos pajtásra akadtam
(1793 Verseghy Ferenc ford.Kotzebue)
még eddig illyen drágalátos kisasszonynak gyönyör szemeibe tnni, nem lehete szerentsém
(1822 Sebestyén Gábor)
Legdrágalátósabb barátom!
(1854 Lévay József)
Az édesanyja nézi, nézi és majd meghasad öreg szíve az örömtől. – Ez az én fiam, ez az én drágalátos fiam! – kiáltja a szíve
(1922 Szabó Dezső)
1a. (átv is)
〈gúnyosan v. rosszallóan, ellenkező értelemben is〉
ezek azok a’ drágalátos, hogy ne mondjam, drágatátos irócskák
(1833 Thewrewk József)
Ezen dogmatismusra pedig különös szükség, hogy a kegyes olvasó figyelmét fordítsam, mert ez az üres fogalomjátékban üdvösséget kereső szobatudósok szerelmesen ápolt drágalátos kedvencze
(1855 Szontagh Gusztáv)
a drágalátos férje, a kire pedig ugyancsak nagyra volt akkor, egész vagyonát elpazarolta
(1880 Balázs Sándor¹)
[most már] a körmére nézegethetünk ennek a gazembernek, meg a drágalátos gazdatársaimnak
(1933 Tersánszky Józsi Jenő)
Kádárék mégis engedélyeztek egy Somogyi Béla utcát. Mit tesz – no, talán nem az isten, de a mi drágalátos jobboldalunk: annak az utcának egy része már megint nem Somogyi Béla utca
(2000 Magyar Hírlap)
1b. (kissé rég, irod)
ilyen személyre jellemző, hozzá tartozó(, különösen megbecsült) 〈dolog〉
drágalátosok ezen Júnó ró’sáji
(1795 Sándorffi József)
drágalátos kis kacsóját és vele együtt szép magát, még ha Debora asszony vele jár, ráadásul azt is elveszem
(1846 Jókai Mór)
[Zsofka Mácsiknak] megtapogatta a homlokát is, az forró volt, abban van a baj, abban a drágalátos okos fejben
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
a férfi belsejében zsongtak, mint a habok, a drágalátos szavak
(1933 Krúdy Gyula)
1c. (kissé rég, irod)
〈nyomatékosításként, fokozásként is:〉 fenséges, pazar, ill. nagy eszmei értéket hordozó, ezért különösen megbecsült, fontos, becses 〈dolog〉
te rajtad áll, ha te ezek helyett Párisban egy drágalátos ezüſtl ’s aranytól tſillámló ſzemnek gyönyörüségére ſelyemmel bémenyezett Palotát [szeretnél]
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Az Istennek drágalátos szent igéjéből válogattatott külömbféle sz. irásbéliszentírásbeli vigasztalások
(1793 Magyar írók élete)
a drágalátos idejét rabolni
(1857 Jókai Mór)
nem tudtam még, hogy valóban az életnek az ifjúság az egyetlen drágalátos ajándéka
(1937 Tersánszky Józsi Jenő)
1d. (kissé rég)
finom, kellemes v. ínycsiklandó 〈étel, ital, illat stb.〉
vendégként bármivel kínáljanak, velek élni kell, különös drágalátos íznek mondván a bennek való döghalált is
(1804 Bessenyei György¹)
a gaz Szicília mind kihordogatta az éjjel azt a drágalátos boromat a kéményseprő-legény szeretőjének, akit amint hazajöttem, ott kaptam mellette holtrészegen
(1874 Mikszáth Kálmán)
drágalátos cigánypecsenye-illat
(1881 Jókai Mór)
A tálból egyenesen a szájba kellett kerülni minden falatocskának, nem pedig előbb valami tányérra, ahol esetleg meghűlhet a drágalátos hal
(1933 Krúdy Gyula)
2. (kissé rég)
sokat érő, költséges, drága 〈dolog, tárgy, ruha stb.〉
olly drágalátos ruhái vagynak
(1805 Kis János¹ ford.)
Ez a legdrágalátosb faja a vadkácsának. Értékét fokozza, hogy valódi ritkaság
(1884 Vajda János)
a márvány, az arany, drágakő, drágalátos szövet és mindennemű drágaságok
(1916 Nagy Zoltán)
Öltözete nagy gazdagságra vallott, drágalátos, valódi ékszereket hordott, egy száz apró briliánsból való fejék pedig éppenséggel királynői jelleget kölcsönzött neki
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
Vö. CzF. drágalátos · drágalatos; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások