díszlet fn 3B
1. (Szính v. Film) ’〈színházi előadásban v. film készítésekor:〉 a cselekmény színhelyét megjelenítő, ill. a rendezői szándékot, mondanivalót kifejező építészeti, képzőművészeti elemek összessége’ ❖ A’ társaság használatára engedtetik az egész ruhatár, diszletek és bútorok (1838 Természet C0405, 80) | amilyen a darab, olyan volt az előadás. Pocsék díszletek, rossz rendezés (1892 Mikszáth Kálmán CD04) | kulisszákat nézegetek, melyeket egy készülő René Clair-mozgóképhez építenek a munkások; a díszletek skót kastély előterét ábrázolják (1936 Márai Sándor 9421007, 107) | A Csányi Árpád tervezte díszletbe szépen simulnak bele Schäffer Judit jelmezei (1989 Csizner Ildikó 2046006, 16).
1a. (gúny is) ’vkinek v. vminek a (mesterkélt, színpadias) környezetét alkotó tárgyak, dolgok összessége v. darabja’ ❖ [A szegényesen bútorozott, kicsi albérleti szobában] egy nyomorult, nagyrészt lelógó, rongyos szőnyeg, rőfe tiz sous, egészité ki a díszletet (1870 Ozoray Árpád ford.–Kock 8343005, 111) | [a festők flörtjeiről szóló történeteknek] mindig ugyanazok a diszletei: egy félig festett vászon, a paletta, az ismeretes forgó-szék meg egy legyező (1906 Ambrus Zoltán C0591, 211) | [a velenceiek] ugyan pazar díszletek között élnek, de ugyanolyan lélekkel, mint bármely más város lakói (2000 Új Könyvek CD29).
1b. (pejor is) ’szükséges és tipikus(, kiüresedett, formális) járuléka, kelléke vminek’ ❖ [Jósika műve] egy francia marquis-család története a divatos romantikus díszletekkel: álesketés, gyermekszöktetés, öngyilkosság, házassági cselszövés, sikkasztás stb. bőven ellátva (1916 Dézsi Lajos CD55) | Tarczai György katolikussága nem puszta díszlet, hanem az életszemlélet hithűségéből sugárzó világnézet (1940 Pintér Jenő CD44) | a vitákban az erő, sőt az erőszak dominál, meg az azt elrejtő fiskális okoskodás. A demokrácia itt valóban csak díszlet (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. (kissé rég) ’vmit díszítő tárgy, dolog, dísz(ítés)’ ❖ diszlet: diszítvény (1835 Kunoss Endre C2852, 24) | asztali diszlet (1873 Athenaeum C0028, 592) | a külföld hatott oda, hogy az iparos az alak, szín és díszlet jelentőségét fölismerje, hogy a gyártmányok külsejének becsét fontos dolognak tartsa (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | [Kosztolányi] takarékoskodik a jelzőkkel, szóképekkel, egyéb diszletekkel, mindent a legegyszerűbben, pontosan mond ki (1936 Schöpflin Aladár CD10).
3. (birtokszóként) (rég, ritk) ’növény(zet) virulásának, virágzásának a folyamata, ill. állapota’ ❖ a’ viruló természet felséges díszletében a’ lelket csendes imádásra gerjeszti (1823 Kisfaludy Károly C0031, 110) | nagyon alkalmas a föld e növény [ti. a dohány] diszletére (1846 Hetilap CD61).
3a. (rég) ’vminek a kiteljesedése, növekedése, ill. virágzó, sikeres állapota’ ❖ egyedűl tőlünk függ ezen új hazai szó-surrogatumoknak [= szópótlékoknak] foganatot, sikert, díszletet ’s tartós örökösödést adni (1816 Helmeczy Mihály C1074, XLVII) | [Pest] legujabbi diszletre jutásának III. Károly és II. József veték meg alapját, kik roppant épületeket állittatának benne (1834 Fillértár 8623001, 98) | jó szerencsét, diszletet s tartós fölmaradást ohajtunk a derék vállalkozóknak (1847 Hetilap CD61).
ÖE: ~elem, ~építő, ~festés, ~kép, ~próba, ~raktár, ~tár, ~terv, ~változás.
Sz: díszletes, díszlettelen.
Vö. CzF. diszlet[²]; ÉrtSz.; TESz. dísz; ÉKsz.