egyfajta mn 6A
1. ’(egyetlen)egy v. egy bizonyos, ill. (az) egy(ik) lehetséges (típusú)’ ❖ ide mindenki gyalog jön, a népliget utcáján csak egyfajta szekérnek van szabad járása, annak, amelyet a százfodros szoknyájú dajka tol, a benne ülő fölcicomázott babával (1893 Jókai Mór CD18) | A művészet egyfajta életforma, a cselekvő élet is az. Egyik a másikat nem pótolhatja (1931 Joó Tibor CD10) | ha a színésznek egyfajta szerepben sikere van, hasonlót írnak vagy keresnek a számára (1968–1969 Siklós Olga 1141002, 329) | A művek érthetősége Baudelaire-ig, Adyig nem okoz nehézséget, de őket a III. osztály második felében ismerik meg. Addigra olyannyira kialakul bennük egyfajta versolvasási reflex, hogy azt nagyon nehéz egy másikkal helyettesíteni (1972 Bécsy Tamás 2018009, 432) | Abban az esetben, ha az utas csak egyfajta árut visz magával, amelynek értéke nem több 450 koronánál, ugyancsak vám- és engedélymentesen viheti át az országhatáron (1980 Szombathy Viktor 1149002, 30) | A gadameri hermeneutika tehát nem vonja kétségbe a megismerés kérdésének legitimitását, csupán annak egyfajta, az újkori tudományra jellemző megközelítését (1990 Újlaki Gabriella 2029019, 558).
2. ’egyforma, ugyanolyan (típusú)’ ❖ Határtalan e különösen a franciák között elterjedt ingadozás, melynél fogva a lengyel, oláh, és magyar nyelveket egyfajtáknak képzelik (1857 Podmaniczky Frigyes C0685, 148) | Közönséges szelindek kutyák voltak, csupa egyfajta s élénk társalgást folytattak kutyanyelven (1882 Mikszáth Kálmán CD04) | ha iskoláink tornatermének nagysága és a szerek bősége kellő volna, ugy szép eredményt érhetnénk el a csapattornázással is, mikor négy egyfajta szeren egyszerre menne a tornázás (1907 Herkules 2108001, 113) | A fejünkre nőtt idő valóságait hasonló életkorban egyfajta látásmóddal, rokon helyzetben éltük át (1947 Lengyel Balázs 2052001, 82) | manapság becsavaroghatod az országot Soprontól Békéscsabáig, szinte mindenütt egyfajta disznósajtot találsz. Mintha ugyanaz a hentes készítette volna őket (1979 Galsai Pongrác 9171007, 254).
3. (hangsúlytalanul, partikulaszerűen) ’〈diskurzusjelölőként: annak kif-ére, hogy a megjelölt (elvont) dolog jellegzetes tulajdonságaival bír vmi, vki〉’ ❖ Horváth Sándor és Gulyás Pisti lemaradtak s becsalták a lányokat a Kracsumhoz, édes borral itatták őket, ez is egyfajta virtuskodás volt (1928 Németh László² 9485038, 209) | Az ilyen társas együttléteknél a meghívottakat úgy tekintik, mint egyfajta ritka árut, melyet a háziak eladnak a világi hiúság piacán (1943 Márai Sándor 9421003, 26) | Az atomerővel működő hajók, mindenekelőtt a tengeralattjárók előnye, hogy egyfajta mesterséges cethallá alakulhatnának át, melyek planktonokat nyelnek el és dolgoznak fel (1959 Valóság ford. 2056046, 133) | A légköri oxigén egyfajta szűrőt alkot, az ózonréteget, ami a Nap ultraibolya sugárzásának legnagyobb részét kiszűri (1988 Szilágyi Tibor ford.–Attenborough 1146001, 24) | az árkádiaiak számára a farkas egyfajta totemállatként is funkcionált (2008 Tóth Anna Judit 3332001, 110).
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.