ehe msz 0 (biz)

1. ’〈hirtelen felismerés, ráeszmélés kif-ére v. bevezetésére〉’ ❖ Ehe! már tudom, mit kell csinálnom (1816 Ungvárnémeti Tóth László C4477, 163) | – Ehe, – gondolta a király – mégis királyfi lehet (1904 Benedek Elek C0935, 114) | Gyepet nem lehet tehénnel törni. Nem való arra a tehén. – Ehe, te a Gyöngyöst sajnálod, barátom ... csapott rá kötekedő hangon Csajkos (1950 Horváth István C3634, 175).

2. ’〈igenlés, megerősítés, ill. tudomásulvétel, beletörődés kif-ére〉’ ❖ Elza. Talán az a mamának meg is mondja. Erzsébet. Ehe! (1902 Bródy Sándor C1186, 77) | – Itt tördelik a Függetlenséget – mondta Prokesch Schenknek. – Tördelik? – Ütődött meg a szón Schenk, aki eddig csak a kézről hallotta, hogy tördelik. – Ehe – felelt Prokesch – nézzen oda, mit csinál a Kesztranek (1917 Gábor Andor 9163011, 43) | megmondtam neki, hogy el kell válnunk, mert nekem most már dolgom van az egyetemen. – Az egyetemen? Ehe! Hát akkor menjél, fiacskám! (1989 Csengey Dénes 1028003, 51).

3. ’〈elégedettség, (kár)öröm kif-ére〉’ ❖ Ha a gyermek a másikat kinálja, de mikor emez érte nyulna: ő kezét visszavonja s azt mondja: ehe! kuhit kaptál (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 249) | Ehe! ehe! úgy-e mondtam! – ujjongott Zsuzsi (1895 Benedek Elek C0918, 59) | Ehe!... Ez már más beszéd! (1928 Gellért Hugó ford.–Szergejev-Censzkij CD10).

Vö. CzF.; TESz. eh; ÚMTsz. ehe¹, ühü

ehe mondatszó 0 (biz)
1.
〈hirtelen felismerés, ráeszmélés kif-ére v. bevezetésére〉
Ehe! már tudom, mit kell csinálnom
(1816 Ungvárnémeti Tóth László)
Ehe, – gondolta a király – mégis királyfi lehet
(1904 Benedek Elek)
Gyepet nem lehet tehénnel törni. Nem való arra a tehén. – Ehe, te a Gyöngyöst sajnálod, barátom ... csapott rá kötekedő hangon Csajkos
(1950 Horváth István)
2.
〈igenlés, megerősítés, ill. tudomásulvétel, beletörődés kif-ére〉
Elza. Talán az a mamának meg is mondja. Erzsébet. Ehe!
(1902 Bródy Sándor)
– Itt tördelik a Függetlenséget – mondta Prokesch Schenknek. – Tördelik? – Ütődött meg a szón Schenk, aki eddig csak a kézről hallotta, hogy tördelik. – Ehe – felelt Prokesch – nézzen oda, mit csinál a Kesztranek
(1917 Gábor Andor)
megmondtam neki, hogy el kell válnunk, mert nekem most már dolgom van az egyetemen. – Az egyetemen? Ehe! Hát akkor menjél, fiacskám!
(1989 Csengey Dénes)
3.
〈elégedettség, (kár)öröm kif-ére〉
Ha a gyermek a másikat kinálja, de mikor emez érte nyulna: ő kezét visszavonja s azt mondja: ehe! kuhit kaptál
(1851 Magyar közmondások könyve)
Ehe! ehe! úgy-e mondtam! – ujjongott Zsuzsi
(1895 Benedek Elek)
Ehe!... Ez már más beszéd!
(1928 Gellért Hugó ford.Szergejev-Censzkij)
Vö. CzF.; TESz. eh; ÚMTsz. ehe¹, ühü

Beállítások