ej msz 0  éj (rég)

1. ’〈Indulat, (érzelmi) reakció kif-ére v. nyomatékosítására.〉’

1a. ’〈meglepődés, ill. vmely tény hirtelen felismerésének kif-ére〉’ ❖ [Tsapdiné feltűnően hajlong Kincsesné előtt. Kincsesné:] Ej édes jó Aſſzonyom! honnét van az, hogy moſt úgy meg alázza magát? (1793 Hatvani István² ford.–Holberg 7136005, 56) | Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent? (1848 Petőfi Sándor 8366336, 31) | Ej ni. Mennyire dobog a szivem,… no nézze! nem tudok beszélni (1916 Tersánszky Józsi Jenő 9706011, 29) | ej, de filmidézős ihlet szállt meg (1999 Természet Világa CD50).

1b. ’〈(csodálkozással vegyes) elismerés, elégedettség kif-ére〉’ ❖ ej mitsoda ſzép gyönyör alma az! (1786 Kónyi János ford.–Tessedik C2734, 139) | Kissé odább láttam a kenyérmezői csatát. Ej de kedvemre ütik ott a törököt agyba főbe (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [a lekvárfőző asszonyok közül] az egyik, ej, de szép volt (1906–1907 Mikszáth Kálmán C3117, 123) | Ej, milyen szép kis dundi csokor! (1987 Márton László 1107003, 136).

1c. ’〈bosszankodás v. sajnálkozás kif-ére〉’ ❖ Oh pedig, ha ſzívembe láthattatok vólna, hogy kévántalak mennél-hamarébb meg-ölelni benneteket! Ej! Ej! Fiaim! (1794 Dugonics András 7087016, 31) | bizon nem jut eszembe, – ej – pedig nyelvem hegyén van, – a patvar üsse meg (1836 Táncsics Mihály 8463008, 73) | Ej az arkangyalát! (1858 Tóth Kálmán C3063, 22) | ott vonul a fiatal káplán is, ájtatosan fonja össze hosszú ujjait […], a lányokban meg bizsereg a tavasz, ej, miért megy papnak, aki ilyen szép fiú (2007 Miklya Luzsányi Mónika 3150012, 1287).

1d. (gyakr. megszólítással) ’〈számonkérés, szemrehányás, (tréfás) dorgálás kif-ére〉’ ❖ Éj Lyányka! Lyányka! ’s így állod meg te a’ ſzavadat? (1788 Vályi András C4334, 112) | Legjobb is volna, ha nálunk is úgy tennének a vén emberekkel, […] hogy mikor már nem képesek a maguk élelmét megkeresni, akkor agyonütik őket. – Ej ej, Zsuzsa néni! Már megint ilyeneket beszél (1890 Jókai Mór CD18) | Magánlevél – kapta el Deli [a zárt borítékot]. Bedobta az íróasztalfiókba. Haász felvonta szemöldökét, mutatóujjával megfenyegette a titkolózót, és azt mondta: ej, ej (1973 Major Ottó 9415001, 59) | Ej, te kölök, te kölök, hát szabad egy ilyen szép kisjányt megríkatni? (1979 Esterházy Péter 9129001, 34).

1e. ’〈óhaj, kívánság kif-ére, ill. óhajtó megnyilatkozás nyomatékosítására〉’ ❖ éj melly édessen hangzana mostan az én sípom (1802 Adeline ford. C0524, 177) | jaj ni-ni be szép kút! Ej, be jó vón’ inni ott egy hosszút! (1841 Lukács Pál 8279028, 139) | Hát bátyád is van, Szellőcske? – Van bizony, az csak a mulatságos ficzkó. – Ej, de szeretném megismerni! (1905 Móra Ferenc 9459030, 22) | csak úgy mellesleg odaszóltam valamelyik munkatársamnak, hogy ej, de jó lenne belekukkantani az International Herald Tribune-ba (2003 Kiss Marianne ford.–Rodham Clinton 3181002, 345).

2. ’〈Diskurzusjelölőként v. -szervezőként, ill. beszélői attitűdváltás kif-ére.〉’

2a. ’〈ellenkezés, elutasítás, ill. az előzőekben mondottak elvetésének kif-ére v. nyomatékosítására〉’ ❖ [Zsófi:] de ha ki-lotsogja. Zsódos.: Ej de hogy, hiſzen majd rá parantsolok (1792 Bárány Péter ford.–Brühl 7088001, 5) | Borcsa pedig a kend lánya, és aztán olyan áldott, szép, jó lélek. – Ej mit, jó lélek! A legény mindig fölér egy nőcseléddel (1856 Szegfi Mór 8430001, 9) | Ejh, lári-fári! (1882 Szathmáry Károly 8428010, 93) | Ugye, nem árul el, édes, drága Évike? – Ej, hiszen tudja, hogy nem pletykálok (1961 Sarkadi Imre 9586008, 69).

2b. ’〈hirtelen szándékváltás, elhatározás kif-ére〉’ ❖ Tudod hogy én, ha valaminek végére akarok járni, nem veszteglek; egyébiránt a’ vékony kordovány csizmában, ’s könnyű felleghajtó köpönyegben kissé dideregtem is. – Ej, előre! gondolám: ’s halkkal az egyház’ [ti. a templom] oldalánál suhantam el (1838 Jósika Miklós 8212011, 133) | Hol van az a Koltó? Valahol az isten háta megett? Ki viszi oda Nagy-Bányáról az én levelemet? Ej, mindegy! az én dolgom a levélirás, a többi a posta dolga és az isteni gondviselésé (1847 Arany János 8014123, 94) | És… (Magában küzdve) Ej még se mondom el (1875 Tóth Ede 8486002, 107) | Úgy kellene bekötnie [a térdét], mint a kapuvédőknek. A Képes Sportban látta így Grosicsot meg Kamarást. Ej, jó lesz két zsebkendő is (1956 Illés Endre 2005061, 648).

2c. ’〈kérdésre adott választ bevezetve a válaszban közölt információ magától értetődő voltának kif-ére〉’ ❖ Fegyverneki.: Hogyan esmérjek tehát reá? Fantsali.: Ej! igen könnyen; nints máſsa itt a’ Vároſon (1789 Fejér György ford.–Gottsched 7485001, 14) | hogy menjünk bálba, nincs kocsi? „Ej! – mondja Kántorné, – gyalog.” (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102005, 18) | több hónapig le sem került róla az alsószoknya. Miért? Ej, hát csak azért, mert érzékletes asszony volt (1998 Magyar Hírlap CD09).

2d. ’〈kül. vminek a felajánlásával, kínálásával kísért buzdítás, rábeszélés bevezetésére〉’ ❖ Látd-e, Paſallai, innét érkezett ezen jó kedvem. Ej! gyere velem, Pajtás! ugyan jó helyre vezetlek (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 174) | Éj Komám, nyuljon ked hozzá! – Már evém. – Ne szégyenelje! bátran! (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 8) | Jól megdolgoztunk ma éjjel! – mondta pihegve. – Na, egy kis májast! Jocek csak állt, hörpintgette a bort, ingatta a fejét. – Ej, ej, maga is, ej, na! (1974 Szakonyi Károly 2025014, 582).

3. ’〈a népköltészetben: különféle érzelmek kif-ére, gyakr. sorkezdő v. sorvégi helyzetben, ritmikai szerepben〉’ ❖ Ha van jó bor a faluba, Hozz egy kupát vacsorára. Ej! a jó bor messze vagyon. S a gyermekem kire hagyom? (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Erdők, bokrok és ligetek, Ej sokat jártam bennetek! (1990 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. ej¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ej¹