elegáns mn és fn  elegán (rég) , elegant (rég) , elegánt (rég)

I. mn 12A

1. ’finom ízléssel, választékosan öltözött 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző, igényes(en csinos), harmóniát sugárzó 〈megjelenés〉’ ❖ Fürmender [= elöljáró], te ne légy Úrficska. Te, nagy Fürmender, Légy Fürmender! – te légy Elegánt, Elegánt! (1810 Kazinczy Ferenc C2560, 222) | minden bútordarab a legnagyobb ékesszólással szavaz az elegans delnő finom izlésére (1859 Matkovics Pál 8299002, 12) | Jött egy elegánsul öltözött fiatal úr (1889 Madarassy László 8466012, 41) | [Bandi] szépen ragyogó cipőjén fehér kamásni, jól szabott fekete ruhában, elegáns vidéki gavallér (1927 Hatvany Lajos 9229002, 72) | [Pethes Imrét] elegáns megjelenés, szép alak, kifejező arc, élénk szem jellemzi (1981 Berecz Dezső CD52) | Kerpel professzor még idős korában is népszerű, tekintélyes és elegáns jelenség volt (1998 Méhes Károly CD30).

1a. ’mértéktartó, kifinomult ízlésnek megfelelő, választékos 〈öltözet, ruhadarab stb.〉’ ❖ [Dayka Gábor] eggy elegant frakkban ’s lobogó hajjal lépett az Oskolai tribűnre (1802 Kazinczy Ferenc C2555, 492) | Strucztoll, hintó, briliant ’S minden a’mi elegant (1831 e. Teleki Ferenc ford.–Pignotti C4106, 185) | látni pompás fogatokat s elegáns toaletteket az utcán (1888 Jókai Mór CD18) | A ruhátok most is elegáns szabású és jól vasalt, de a könyöke és a térde kifényesedett (1938 Hevesi András 9246002, 164) | [Az első ügyész] öltözéke kínosan elegáns, makulátlan. Hófehér ing, csokornyakkendő, felső zsebéből kikandikál a díszzsebkendő csücske (1968 Göncz Árpád 1059001, 123) | [a rendőrök] a tárgyaláson civil ruhában voltak, elegáns, nyakkendős, civil ruhában (1990 …én nem vállaltam a statáriumot! 1086001, 23).

1b. ’a (legújabb) divatnak megfelelő 〈öltözet, ruha, tárgy〉’ ❖ Ohó majd kicsinosítanám én magát is; ezekkel a zeug [= olcsó pamutvászon] ruhákkal mindnyájával le – s ujja hegyeivel megpöckölte az ifju ócska ruháit – megrendelnők a legelegansabb ruhát, világos kék kabátot, fehér mellényt, ugyan olyan nadrágot, magas tetejü fekete kalapot (1867 Tolnai Lajos 8483015, 127) | ült a kopott kereveten, elegáns, tavaszi felöltőben (1895 Herczeg Ferenc C2070, 198) | Öltözéke, bár valamikor elegáns lehetett, nemcsak idejétmúltnak, hanem elhanyagoltnak is látszik (1987 Márton László 1107003, 129) | A fürdőszoba dísze lehet a német Hailo cég legújabb, elegáns szeméttárolója (2000 Lakáskultúra CD39).

2. ’a társadalom felső rétegéhez tartozó, előkelő 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈közösség, csoport〉’ ❖ Úgy látszik, hogy most Pest kezd lenni az elegáns világ fészke (1853 Jókai Mór CD18) | a főváros elegáns hölgyközönsége (1899 Budapesti Hírlap 8608002, 8) | az elegáns fürdőközönség, valamint a vidék notabilitásai (1901 Veszprémi Ellenőr 2113001, 4) | valami nagyon elegáns úridáma lehetett, mert címeres gyűrű ragyogott az ujján (1927 Hatvany Lajos 9229004, 66) | elegáns burzsoák, bankárok, gyárosok, kereskedők (1931 Szabó Dezső 9623013, 128) | [a színészek] odaültek a gyönyörű lányok mellé, udvaroltak nekik és jóízűen lakmároztak. Az elegáns társaság meg, az óvatosan falatozó urak és hölgyek úgy néztek ki mellettük, mint megannyi gyomorbajos (1998 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’ilyen személy(ek)re jellemző visszafogott, kulturált, finom 〈viselkedés, megnyilvánulás, mozdulat〉’ ❖ kifogás nélküli, elegans bókkal (1856 Szegfi Mór 8430003, 7) | Finom alkatú, dzsentris modorú fiatalember, elegáns mozdulatokkal (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | Bent a szalonban elegáns, de előttem orrot is fúj (1926 Molnár Ferenc² 9453033, 53) | elegáns félfordulattal kísért grimasz (1972 Utasi Csaba 2054003, 436).

3. ’előkelő, választékos (berendezésű) v. felkapott, divatos (és rendsz. drága) 〈hely(iség), épület stb.〉, ill. külsejében, arányaiban, stílusában tetszetős 〈bútor, jármű stb.〉’ ❖ elegáns dolgozószobákban nem szokás olajfestményeket tartani, azok a szalonba valók (1853 Jókai Mór 8209013, 42) | [A Margitsziget] az alantibb rétegnek nagyon is elegáns és drága (1880 Vajda János 8503073, 128) | elegáns belvárosi üzletek (1911 Kaffka Margit 9290054, 158) | elegáns autók vonultak a Champs Elyséesen (1931 Cs. Szabó László CD10) | Az arany színnel, növényi mintákkal nyomott anyag nagyobb belmagasságú helyiségekben, modern, vagy klasszikusan elegáns berendezés mellett is érdekes látvány lehet (1999 Lakáskultúra CD39).

4. ’választékos stílusú, (ki)finom(ult), ill. elmés, szellemes 〈beszéd, nyelvezet, mű(alkotás)〉’ ❖ lehet e nekem így szóllani, hogy szóllásom elegáns, energicus, új zengésű szóllás legyen? (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 304) | tiszta humor, elmésség, elegans nyelv (1830 Szalay László C3806, 48) | Alkalmilag Mátyás [király] is valódi humanista rhetor, ki ha érdeke kívánja, nem fogy ki a szép szóból, a ki elegáns körmondatokkal, üres czélzásokkal, csalfa igéretekkel, képmutató szóbőséggel tartja az embereket (1896 Riedl Frigyes 8393007, 58) | a forradalom előtti idők elegáns pásztorjátékainak (1926 Szabó Lőrinc 9629168, 120) | Ezt a nyelvet a morálisták csiszolták ki símává, könnyűvé, elegánssá: Montaigne, Pascal, La Rochefoucauld, La Bruyère (1934 Babits Mihály 9014134, 299) | A kassai Szent Erzsébet élete sorozat érzékenyen festett, elegáns képeit látva az ország középső területének elpusztult művészetét képzelhetjük magunk elé (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

4a. ’nagyvonalúan könnyed, ötletes 〈megnyilvánulás, eljárás, módszer〉’ ❖ egy kis szerelemnek kellene jönni. Csinos, elegáns kis flirtnek, amit okosan lehet csinálni és épp a kellő időben befejezni (1906 Kaffka Margit 9290052, 3) | Azt már hallottam, hogy egy úriasszonyt azért fizetnek, hogy ne legyen tisztességes, de pénzért tisztességesnek lenni, – ez nem elegáns! (1917 Herczeg Ferenc 9241029, 77) | nagyvárosi elegáns züllés és bohémkodás (1926 Szabó Lőrinc 9629168, 119) | Létezik egy roppant elegáns, ám hamis érvelés, amellyel Leibniz igyekezett igazolni a rossz létét (1977 Scholz László ford.–Borges 2016014, 374) | az elegáns és rigorózus geometrikus nézőpontot felváltja egy a használathoz illeszkedő, lágyabb, melegebb, emberibb, gyakorlatias felfogás (1989 Esterházy Péter 2024006, 22).

II. fn 4A (rendsz. tbsz-ban) (rég)

’a társadalom felső rétegéhez tartozó, előkelő személy, ill. ilyen személyekből álló közösség, csoport’ ❖ A’ Váradi elegánsok publicuma (1804 Kazinczy Ferenc C0222, 196) | egy nagy város fürmendere [= elöljárója] dudog fijára, ki az elegánt játsza (1824 Szemere Pál C3949, 163) | a’ párisi elegantok […] selyemből készittetnek frakkot (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 590) | [Feri] legelőször kileste a pesti elegánsok fogadásait (1845 Jósika Miklós C2390, 50) | az elegánsoknak Mayeréknél tartott konferenciáján (1853 Jókai Mór CD18).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, elegánt; IdSz.