kacska mn és fn 16A kocska (nyj)
I. mn
1. ’rendellenes fejlődés v. sérülés, betegség miatt deformálódott, kül. elferdült v. csonka 〈kéz, láb stb.〉, ill. 〈végtagnak v. végtag részének〉 ilyen 〈állása, helyzete〉’ ❖ az én kacska kezem nem úgy lő, mint a Makkabeskué (1860 Jókai Mór C2253, 263) | Dávid (talpra ugrik, a lánya után fut, aki a sarokba menekül:) Kuss vagy egyenesre verem azt a kacska lábodat! (1945 Háy Gyula 9232001, 34) | Középső két ujja kacskán, homorún fölfelé hajlik (1985 Népszava aug. 17. C7450, 8) | [Sztálin] alkalmatlan volt a katonai szolgálatra: bal keze kacska volt, talán a gyermekkori himlő következményeként (1999 Krausz Tamás CD17) | [a rádióhullámok sugárzásának kitett tojásokból kikelt naposcsibék közül az egyiknek] a lába volt kacska, a másiknak a csőre ferde, a harmadiknak a teste torz (1999 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ilyen végtagú 〈ember v. állat〉’ ❖ Kacska: a kinek valamelyik újja hiányzik (1874 Bakoss Lajos C5941, 36) | kocska: félkezű, aszott v. nyomorék kezű (1886 Vozári Gyula C5952, 335) | Majd lesztek ti még annál is kacskábbak, ha oly szorgalmatos szerrel korongoltok nekem vakulásig, miként ez derék legényke korongolni énnékem felfogadta! (1970 Határ Győző 9227001, 91) | Legjobb gazdához a kacska macska jutott: elkönyörögték, és épp testi hibája miatt dédelgették (1985 Népszabadság dec. 24. C7835, 18).
1b. (ritk) ’(ilyen emberre v. állatra jellemző,) bicegő, sántikáló 〈mozgás〉’ ❖ [A macska] egyik kölyke hibás lábbal született, kacskán ugrándozott (1985 Népszabadság dec. 24. C7835, 18) | Ócska kabátban, kacskára formált járással, sohasem volt népi ízzel üdvözölve a Józsi rokont bejutottunk az elhárítóközpontba (1999 Magyar Hírlap CD09).
2. (sajtó v. biz) ’ügyetlenül, esetlenül mozgó 〈kéz, láb〉 v. ilyen kezű v. lábú 〈személy〉, ill. ügyetlen, suta 〈mozdulat〉’ ❖ A galamb meglátva a villanyfényt, kaparászni kezdett kacska, körmös lábaival, félrefordítva szelíd, buta fejét s feketeborsszerű szemével rákacsintott új úrnőjére (1923 Kosztolányi Dezső 9359001, 157) | ismét jön egy iskolapadot koptatni készülő gyerek. Ő is odaér az autó mellé, ő is megáll, aztán kacska kezével befejezi „kollégája” művét [ti. a deres szélvédőre rajzolt feliratot] (1984 Népsport okt. 27. C8053, 5) | A kerítésen át kipattanó labdát egy néző kacska lábbal egészen máshova rúgta vissza, mint ahová szánta (1988 Népsport máj. 22. C8057, 4) | egy eladott korong után Kupka emelt kacska mozdulattal Budai kapujába (1997 Nemzeti Sport okt. 19. C8066, 16) | [a kapus] feleslegesen futott ki a kapujából, ráadásul kacskán találta el a labdát (2007 Népszava jún. 7. C7470, 17).
3. ’(sérülés miatt) deformálódott, görbe, hajlott v. formáját vesztett 〈dolog〉, ill. olyan 〈dolog〉, amelynek ilyen része(i) van(nak)’ ❖ Egy keskeny, a földbevert cölöpökre zsúpszalmából font ágy […], egy kacskalábú kis asztal volt az egész bútorzat (1886 Gozsdu Elek 8159002, 182) | Beteg fa alján kacska kis pad (1959 Halasi Andor C6867, 369) | [jól ismertük] Katus Zoli kacska betűit, Reichardt Jutka szépen fűzött mondatait (1976 Népsport dec. 23. C8045, 5) | a helyi pap nem akarta megszentelni a falu heraldikai kutatások nyomán felfedezett címerével ékesített új zászlaját, mert azt a varrónő kacskára varrta (2000 Magyar Hírlap CD09) | a fa [ti. a műfenyő] arányos, mindenhol van ága, ahol lennie kell, nem olyan kacska, mint a természetes (2005 Népszabadság dec. 24. C7853, 9).
II. fn
1. ’olyan személy, akinek a keze v. lába rendellenes fejlődés v. sérülés miatt deformálódott, kül. elferdült v. csonka’ ❖ Messze földről, még külső országról is ez [ti. Berdicov] volt valamennyi sántának, kacskának, zsugorodott tagúnak és inaszakadtnak a találkozóhelye (1879 Jókai Mór CD18) | a konyha valóban holmi mesebeli hangulat képét nyújtotta a sürgölődő, tüzet piszkáló, kotyvasztó, fekete, töpörödött, kajlabajszú kacskával s a mögötte ráfigyelő fehér lánnyal (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | [Gidimer:] Szalad a kacskája lélekszakadva! Haha! Vissza se néz! [Kakumir:] A levegőt rúgja!… Hé! Suta! (1970 Határ Győző 9227001, 91).
2. ’Hajlott v. csavarodó alakú (résszel ellátott) tárgy, képződmény.’
2a. (rég, ritk) ’〈növényi kapaszkodószervként:〉 kacs’ ❖ Katska: Capreolus in vite (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 9).
2b. (nyj) ’a kasza nyelén levő (két) fogantyú (egyike)’ ❖ A kacs, kacska a kaszanyél fogantyúját v. fogantyúit – néhol mankó v. fogla – is jelenti (1939 Bátky Zsigmond C6946, 154) | A kaszanyelen ma már csak egy kocska van: a régi nagykocska (1930 Nyárády Mihály C6979, 95) | kacska kȧcskȧ […] fn. 1. „a kasza nyelén levő fogó” (1975 Szlavóniai szótár C6859, 241).
2c. (nyj) ’fonással, sodrással v. csomózással összefogott hajcsomó’ ❖ [a koloni népviseletben levő idős pásztor] kucsmája alól sajátságosan fityegnek ki régi kacskái, vagy is csimbókra kötött hajfürtjei (1854 Magyarország és Erdély Képekben C2964, 31) | A leánygyermek 8–10 éves koráig „foncsik”-ot visel, haját a fejtető közepéig elől kétoldalt fésülik s a símára fésült haj széleit a homlok közepétől fogva szépen befonják. Az így elkészült s mintegy szegélyt képező „első foncsik”-ot aztán a két halánték és fül fölött hátra vezetik s a fejtető közepétől hátraomló hajjal egy ágba befonják. E „hátrulsó foncsik”-nak nevezett hajfonatot a tardiak „kacská”-nak, az „első foncsik”-ot pedig „elsőhaj”-nak hívják (1896 Istvánffy Gyula C5294, 78) | szerették őket [ti. a kislányokat] s a fiatalabb lánykákat „tyukosan” is fésülni: a két „kacskába” font hajat felkötötték két oldalt félkörben „galonddal” (szalaggal), majd később, mikor „már művelődtek”, hajtűvel szúrták le (1965 Ruitz Izabella C7086, 576) | a kis- és nagylányok fonadékát országszerte számtalan névváltozattal becézték. Egyebek mellett a felső-magyarországi megyékben volt krákó, kacska, varkocs (1997 Magyar néprajz CD47).
Sz: kacskaság.
Vö. CzF. kacska, kocska; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. kacska¹, kacska², kacska³, kacska⁵