ellenző mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → ellenez.

II. mn 17C3

1. ’egyet nem értést, ellenkezést, tiltakozást kifejező 〈megnyilvánulás, vélemény stb.〉’ ❖ [Kristina] ſzükségtelennek tartotta a’ Hertzegnek eme ellenző mondásit [ti. a kolostori életről] meg-viſzálni [= visszájára fordítani, vagyis megcáfolni] (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 105) | Valamelly Fö-Aſzſzony, ellenez feleletemnek eleit-vévén a’ maga tetſzése szerent való ſzolgálatjára beſzélte légyen [lányomat] (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 39) | [az ellenzék] a titkos ülésben nagy számmal ellenzőleg nyilatkozott (1858 e. Mészáros Lázár 8307002, 24) | szép fejét folyton rázva vagy ellenzőn vagy igenlőn (1888 Mikszáth Kálmán CD04) | Románia megmaradt merev, ellenző álláspontján (1893 PallasLex. CD02) | [A korabeli újságokban] olvasunk olyan ellenző hangokat is, amelyek a vasutat már kipróbáló egyének részéről terjedtek el (1959 Csatkai Endre CD52) | A szerző ellenzően szól a [masszázsban] divatossá vált síkosító anyagok és segédeszközök használatáról (1998 Új Könyvek CD29).

2. (rég) ’vmitől vmilyen szempontból homlokegyenest különböző, ellentétes, ellenkező 〈dolog〉, ill. egymástól ilyen módon különböző 〈dolgok vmelyike〉’ ❖ a Lobontzok (mert igy hivattattak, Azok, kik ellenző hivségben maradtak) (1783 Kreskay Imre C2816, 94) | a belt küllé változtatja, a képzeltet valódivá; midőn emez épen ellenzőleg művelkedik (1828 Vörösmarty Mihály C4538, 204) | [Az ellentett fogalmak] vagy ellenmondók, vagy ellenzők, vagy erősítők vagy tagadók (1840 Székely Mózes 8434004, 46) | Akinek az egész léte át meg átszívódott új álmokkal, az az ellenző jelenségeket is csak saját dolgának jóvoltára szívja magába (1912 Molnár Antal² CD10).

2a. (rég) ’az ellenkező oldalon levő, átellenes’ ❖ az ellenzö napnak tüzétöl fénylenek Kerek ſzivárványok (1774 Dugonics András ford.–Vergilius C1484, 269) | [a banya a kiásott sír] két ellenz hoszszabb párkánjain meg-gyújtotta a’ tüzeket (1798 Dugonics András C1461, 69) | igen keveset láttak közlök [ti. az üldöző magyarok a menekülő bolgárok és görögök közül], ki az ellenz martig úszhatott, és a’ fldre ki-kapaszkodhatott vólna (1808 Dugonics András C1482, 102) | íme itt ül az orvos (azon ellenző padra mutat O’Connell, mellyen Stanley l. ül) (1836 Jelenkor C8302, 206).

III. fn 1C

1. ’olyan személy, aki nem ért egyet vmivel, ellenez vmit, ill. szemben áll vkivel, ellene van vkinek’ ❖ Okos, igaz, bátor, nyája megrzje, Ellenkezinek ers ellenzje (1779 e. Faludi Ferenc C1663, 124) | [István király a kereszténység] kemény Ellenzöjét az Erdéllyi Gyulát meg-gyözte (1796 Teleki Domokos¹ C4105, 86) | hogy találhat ellenzőre a’ nemzet’ olly régi, olly forró, mint legtermészetesebb kivánata[?] (1844 Pesti Hírlap CD61) | [Adalvin] 873. máj. 14. s Ermenrik 874. jan. 2. meghalván, Methodiusnak két legnagyobb ellenzője megszünt (1876 Hunfalvy Pál CD57) | ellenzői akadtak a tervnek (1911 Újság 2112001, 6) | még jóval Kazinczy neoklasszicizmusa előtt hívei és ellenzői vannak a szokatlan művészeti kísérleteknek (2003 Egyed Emese 3084002, 360).

2. ’olyan (ernyő- v. lapszerű) eszköz, tárgy, építmény stb., amely zavaró v. káros hatással szemben véd, ill. vmely mozgást megállít v. lassít, v. vmely zavaró jelenséget, hatást terjedésében gátol, elhárít’ ❖ az Ország’ szelén ers ellenzket tsinálnának, mind kövekbl, mind pediglen fákból-is (1790 Lethenyei János ford.–Anonymus C2908, 37) | a’ norvég és lapp hegységek, ama’ csodálatos ellenzői az éjszaki szeleknek (1837 Athenaeum C0014, 170) | a lámpa ellenzőit összehajtja (1847 Czakó Zsigmond 8073004, 400) | láttuk az ellenzőket az ágyulőrésekben (1859 Budapesti Hírlap okt. 15. C7817, 2) | ellenzőt görbít tenyeréből a szeme elé (1894 Bársony István 8029002, 246) | [a kard] markolatgombja és ellenzője elefántcsontból (1900 Nagy Géza CD20) | oly keveset lát csak a világból, mint egy ló, amely ellenzőt visel szemei mellett (1933 Márai Sándor 9421010, 32) | [A fiú] sapkája ellenzője alól rám villantotta a szemét (2001 Dezsényi Katalin ford.–Potok 3087001, 12).

2a. (rég) ’〈nadrágon:〉 elöl levő, a hasítékot fedő, lehajtható rész’ ❖ A legvíknyabbik nadrágomba tömtem bele az ikrámat, ha’llássák, milyen fajtabéli vagyok. S […] az ellenzőbe kényessen odajakasztottam a hüvelykujjomat (1874 Borsszem Jankó aug. 9. C4993, 4) | [a 17. századi harisnyafélét, az ún. salavárit az] ellenzőjénél levő két rendbeli s ezüst tűben végződő ezüst vagy selyem zsinórral kötötték a nadrághoz (1900 Nagy Géza CD20) | [a pesti szabók a magyar nadrágot] hogyan lássák el ellenzővel (Schlitz-cel) (1929 Krúdy Gyula C2836, 287) | [az ún. ellenzős vagy billencses nadrágot] elejének lehajló ellenzője jellemzi (1977 NéprajziLex. CD47).

3. (rég) ’olyan dolog, amely a fordítottja, ellenkezője, ellentéte vminek, ill. összeegyeztethetetlen vmivel, ellentmond vminek’ ❖ a’ tapaſztalás megmutattya, hogy az Hadi-tanátsban voxoknak nagyobb réſze mindenkor ellenzöt (negative) mond (1775 Geidler József ford.–Frigyes, II. C1866, 144) | személy-gondviselöjének, hibás vallását [= vallomását] viszsza-húzándja, és annak ellenzöjét […] meg-bizonyitja (1788 Cházár András ford. C1220, 80).

Ö: kályha~, nap~, sapka~, sisak~, szem~.

ÖU: lámpa~, nadrág~, szél~.

ÖE: ~gát.

Sz: ellenzős.

Vö. CzF. ellenző¹, ellenző², ellenzőbőr, ellenződeszka; ÉrtSz.; TESz. ellen; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.