elmésség fn 3B8

1. ’az a tulajdonság v. az a tény, hogy vki kiemelkedően értelmes, okos, találékony, leleményes, ill. vmely személynek, es. állatnak ilyen volta’ ❖ Tsak a’ méheket ſzokták ugyan elö hozni például mindenkor, a’ mikor az oktalan állatoknak tsúdára méltó elmésségekröl akarnak beſzélleni az Emberek (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer C3751, 166) | van-e elég elmésségtek e mese megfejtésére (1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare C3730, 213) | [Madame de Staël] már kora gyermekkorában elkápráztatta elmésségével [édesanyja szalonját] (1937 Iványi-Grünwald Béla CD42) | abból, ami eredetileg fantázia volt, a jelenvilágban csupán az marad vissza, amit elmésségnek, ingéniumnak [= tehetségnek] szokás nevezni (1980 Tandori Dezső ford.–Schlegel 9703053, 377).

2. ’humorérzék, ill. kajánság, gúny’ ❖ Ehhez járult kifogyhatatlan elméssége ’s vidámsága (1836 Jósika Miklós C2434, III) | a csizmadia elméskedett, Zebulon ellenben humorizált. Az elmésség sokszor vág, sért, de a humor sohasem (1906 Mikszáth Kálmán CD04) | élclapok rajta köszörülték elmésségüket (1945 Schöpflin Aladár 9590004, 76) | [Kozma Andor] szatírája inkább az egykorú élet egyes figurái, mint rétegei ellen irányul, mégpedig nem keserű elégedetlenséggel vagy fájó humorral, hanem iróniával, szinte vidám elmésséggel (1965 Komlós Aladár CD53).

2a. ’frappáns, szellemes, ill. éles nyelvű v. gúnyos megnyilvánulás, megjegyzés’ ❖ némelyeknek elméjeknek ereje a szép gondolatoknak szülésére gyenge, és azért a nyelvet húzzák és facsarják, hogy annak erőltetéséből egy kis idétlen elmésséget sajtoljanak (1791 Az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság iratai 7156002, 125) | az ily elméségek [!] tetszenek első tekintettel, de min most nevetünk, könyen sirhatunk valaha (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | ne higgyünk G. [= George] B. [= Bernard] Shaw cinikus elmésségének, hogy „aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja” (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elme; ÉKsz.

elmésség ❖ főnév ◦ 3B8 ◦
permalink
1.
az a tulajdonság v. az a tény, hogy vki kiemelkedően értelmes, okos, találékony, leleményes, ill. vmely személynek, es. állatnak ilyen volta
Tsak a’ méheket ſzokták ugyan elö hozni például mindenkor, a’ mikor az oktalan állatoknak tsúdára méltó elmésségekröl akarnak beſzélleni az Emberek
(1775 Sófalvi József ford.–Sulzer)
van-e elég elmésségtek e mese megfejtésére
(1867 Rákosi Jenő ford.–Shakespeare)
[Madame de Staël] már kora gyermekkorában elkápráztatta elmésségével [édesanyja szalonját]
(1937 Iványi-Grünwald Béla)
abból, ami eredetileg fantázia volt, a jelenvilágban csupán az marad vissza, amit elmésségnek, ingéniumnak [= tehetségnek] szokás nevezni
(1980 Tandori Dezső ford.–Schlegel)
2.
humorérzék, ill. kajánság, gúny
Ehhez járult kifogyhatatlan elméssége ’s vidámsága
(1836 Jósika Miklós)
a csizmadia elméskedett, Zebulon ellenben humorizált. Az elmésség sokszor vág, sért, de a humor sohasem
(1906 Mikszáth Kálmán)
élclapok rajta köszörülték elmésségüket
(1945 Schöpflin Aladár)
[Kozma Andor] szatírája inkább az egykorú élet egyes figurái, mint rétegei ellen irányul, mégpedig nem keserű elégedetlenséggel vagy fájó humorral, hanem iróniával, szinte vidám elmésséggel
(1965 Komlós Aladár)
2a.
frappáns, szellemes, ill. éles nyelvű v. gúnyos megnyilvánulás, megjegyzés
némelyeknek elméjeknek ereje a szép gondolatoknak szülésére gyenge, és azért a nyelvet húzzák és facsarják, hogy annak erőltetéséből egy kis idétlen elmésséget sajtoljanak
(1791 Az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság iratai)
az ily elméségek [!] tetszenek első tekintettel, de min most nevetünk, könyen sirhatunk valaha
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
ne higgyünk G. [= George] B. [= Bernard] Shaw cinikus elmésségének, hogy „aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja”
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. elme; ÉKsz.
ÚESz: ↪elme (elmésség)

Beállítások