elő¹ fn 1C1
1. (rég) ’〈ruhadarabon:〉 elülső rész’ ❖ a védegyleti ruhák szabása […] derék: csűcsös, fehér elővel, mely zsinórral van által fűzve, mint a nemzeti divatképen látható (1845 Vörösmarty-emlékkönyv C5311, 240) | Orosz nemzeti öltönyt viselt, gyöngyökkel hímzett elővel, drágaköves pártával (1898 Jókai Mór C2331, 28).
2. (birtokszóként) (rég) ’vmely közösség vezetője’ ❖ a Népnek elei a F Papok (1787 Pásztori oktatás ford. C3433, 138) | [a királyné] egybe hívatá az ország Eleit (1807 Zarka Mihály C4565, 220) | itten a’ Priorságban változás történt. Előm hirtelenebb hivattatott el innen, mintsem tudósitást adhatott volna (1822 Majláth János C0030, 198) | a nagy tűz után ekkor összegyülekeztek a város elei és kimondták, hogy tűzoltó-egylet nélkül nem érünk semmit (1898 Petelei István C3493, 18).
3. (rendsz. birtokszóként, tbsz-ban) (/vál) ’vkinek az őse, ill. elődje’ ❖ Tyrannusnak mélyen kelletett bókolni, Melyly kéz vasra verte, azt kellett tsókolni, Így kellett Eleid’ hibáit pótolni (1772 Orczy Lőrinc 7249010, 54) | nagy Előktől szármozó Béldi, Bartsai etc., ha titulust nem vásárlottis, megkülömböztetve legyen (1816 Cserey Miklós C2567, 483) | a’ nagy Előjének a’ mostani Méltóságos Királyi Személyes Jelenlét’ Helytartójának megszűnt bölcs kormányát azonnal felvirradni [hittük] (1827 Takács Gáspár C4151, 79) | Öcsém Uram nem tudja is talán, mi atyafiak vagyunk, a’ feleségem eleje Öcsém Uramnak az elejével vérségben volt (1828 Kazinczy Ferenc C4937, 553) | mi nem valánk méltatlan utódai dicső előinknek (1847 Pesti Divatlap C5840, 504) | Az eleim gondos emberek voltak (1917 Krúdy Gyula CD54) | A XVIII. század végéig, amíg ezt a szót [ti. a szalvétát] nem ismertük, vajon nem volt ilyen textília vagy eleink nem is használtak efféle kendőt? (1981 Sergő Erzsébet 2206040, 50).
4. (birtokszóként → eleje.) (rég) ’kezdet, kezdeti szakasz v. mozzanat’ ❖ Exordium, kezdet, el: Anfang (1822 e. Tudományos mesterszókönyv C4429, 172) | A’ mit iskoláink Virágos Syntaxisnak mondanak, tiltott portéka az új nyelvekben, ’s mi meg nem foghatjuk […], hogy tűrni lehessen az Anacoluthont [= következetlen mondatszerkezetet], melly vétkes gondatlanságra mutat, ’s előt és véget eggyezésbe nem hoz (1824 Kazinczy Ferenc C4936, 33) | A’ Kezdet vagy Elő (Initium) a’ nemlétből létre való változás, vagy általmenetel a’ jövendőből a’ jelenidőre (1829 Imre János C2168, 346) | az érzékek magasabb müködésképessége nem előtől fogva volt meg, hanem csak idővel az emberi nem culturbeli emelkedésével fejlődött ki lassanként (1878 Török Aurél 8613001, 77).
5. (nyj) ’〈vetéskor, kapáláskor, aratáskor:〉 az a(z egy karlendítéssel, egy kaszasuhintással kijelölt szélességű) földsáv, amelyet egyszeri végighaladással munkálnak meg’ ❖ Az erőteljes egész csapásnak a kaszás egész felső teste utánalódult. […] Egy ilyen csapásra levágott terület egy elő volt (1930 Néprajzi Múzeum Értesítője C6979, 97) | azt az egy vagy több sorból álló darabot, amit egy munkás [ti. kapáló] a sor elejétől a visszafordulásig egyfolytában megmunkál, egy előnek nevezik (1931 Népünk és Nyelvünk C6688, 77) | [A vető,] ha nem fúj erős szél, akkor visszafele az első elő mellett vet. […] Amint kiér a kezdővégre, megfordul s ismét az előző elő mellett vet (1960 Nagy Gyula² C6303, 261) | Az elő, az egy kaszasuhintással levágott fűsáv szélessége sok tényezőtől függött. Több vidéken említik normaként az 1 öl szélességet, de némely vidéken csak 1/2 öles, illetve 100–120 cm-es „előt fogtak” (1999 Magyar néprajz CD47).
5a. ’egy kaszavágással ledöntött gabona- v. fűcsomó’ ❖ elő […] egy-egy kaszavágással felfogott fű vagy gabona, amit a kaszás maga előtt vág (1940 Balassa Iván C6831, 71).
5b. ’első kaszálású széna’ ❖ nem tudott tovább kaszálni, ráfogta, hogy már este van, nem lát, pedig szanaszét a határban mindenütt vágták az előt (1878 Abonyi Lajos C0500, 91).
Ö: ágy~, böjt~, ing~, kéz~, név~, nyár~, ősz~, század~, tavasz~.
ÖE: ~fű.
Vö. CzF. eleink · eleitėk · eleik, elő¹; ÉrtSz. elei, elő¹; TESz. elő¹; ÉKsz. elei, elő¹; SzT.; ÚMTsz. elő¹