éjjel hsz és fn éjel (kissé rég)
I. hsz 34B
’a késő estétől hajnalig tartó napszakban, annak ideje alatt (vmikor)’ ❖ Múlt éjjel nyugovám csendes nyoszolyámon (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 52) | esett az es 40 nap és 40 éjjel (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352009, 45) | az éjjel játszottam és sokat vesztettem (1846 Petőfi Sándor C3509, 20) | Egy éjjel nagyot pattant a fal, és megrepedt kívül a kert felől (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Valamennyi denevér nappal alszik és éjjel jár zsákmánya után (1929 Az állatok világa ford. CD46) | egész éjjel nyitva tartó kávézó (1996 Új Könyvek CD29).
II. fn 4B8
1. ’a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétség beálltától reggelig terjedő fele’ ❖ nap nélkül is vólt éjjel, és nappal (1773–1775 Bessenyei György¹ 7044009, 99) | Késő éjelig olvastam (1809 Horvát István 8186010, 398) | [az ólomöntés] babonás népszokás nálunk, leginkább karácsony és Szilveszter éjjelén (1896 PallasLex. CD02) | Éjjeleken át emésztette magát, forgolódva hideg ágyán (1905 Petelei István 8361006, 108) | [a búcsújárók] az éjjelt a kegyhely közelében töltötték (1981 Dömötör Tekla 1039008, 210) | éjjelenként néha egészen hajnali fél háromig dübörögnek a gépek az átépítés alatt álló Bartók Béla úton (2002 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)’ ❖ Óh az Estve, az Éjjel, melly Elválásunk’ Reggelét megelzte, mint a’ Haldoklók’ bús Éjjele, rettenetes vólt (1794 Kármán József² 7165022, 185) | vigan eveztem – kínt s éjjelt feledve – A hajlongó lapuk zöld tányéri között (1846 Szemere Miklós 8438024, 146) | Ez a nő… ez a titkos tekintetű nő, álmaimból ismerős… Csak egy éjjelt vele: és aztán jőjjön a bomba és revolver! (1913 Babits Mihály 9014130, 178) | Jajistenemistenem, tönkretesz a szerelem, se nappalom, se éjjelem (1974 Szilágyi Domokos 9672009, 19).
1b. (jelzővel v. birtokszóként) (irod) ’〈a halál mint állapot jelképeként〉’ ❖ Perczenként jobban-jobban el-Sötétül láthatárom; De én éltemnek éjjelét Nem rettegem, sőt, várom… (1845 Petőfi Sándor C3501, 329) | Ez már amaz örökös éjjel. Hűlt tagokkal, holt szenvedéllyel fekszem süketen és meredten, két kezem mellemen keresztben (1936 Reichard Piroska 9559013, 22).
2. (kissé rég) ’az éjszaka beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik’ ❖ a szép hajnal lovait fogatta S a szomorú éjjelt színével oszlatta (1789 Fazekas Mihály CD01) | [nyáron a pusztákon] a könnyen hüvösre változó éjjel a suba és báránybunda viseletét is igazolja (1873 Keleti Károly 8233007, 160) | Ancsurka az ablakhoz lopózott, és sokáig-sokáig nézte a hópelyhes éjjelt (1906 Krúdy Gyula CD54).
2a. (birtokszóként) (irod) ’a fény, világosság hiánya, teljes sötétség’ ❖ a’ baglyok vihognak a’ barlangoknak éjjelében (1796 Kisfaludy Sándor 8243054, 318) | A’ vad erdők’ éjjele, A’ mély vőlgyek’ horpadása, Jajjaimmal megtele (1802 Csokonai Vitéz Mihály 7069045, 6) | mélyebb csend lesz, mint a sirbolt éjjelében (1860 Vasárnapi Újság CD56) | Bányász, ne féld a tárnák holdtalan, végtelen éjjelét (1921 Sárközi György CD10) | a rács mögött az ablakerkélyeken női szemek izzanak csaknem úgy, mint tigrisszemek a dzsungel éjjelében (1962 Szabó Pál² 9631001, 138).
2b. (birtokszóként) (irod) ’〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉’ ❖ találtattak közöttünk oly természettel nehéz és setét elmék, melyeket az egész tanításnak folyása ostobaságoknak éjjeléből a világosságra fel nem hozhatott (1802–1804 Bessenyei György¹ C1079, 116) | Jer magánosságod gyászos éjjeléből, Ébredj bús szívednek néma gyötrelméből (1808 u. Batsányi János C0883, 111) | emlékek, mikép a villám, Cikáztak lelke éjjelén keresztűl (1881 Beöthy Zsolt C1019, 13) | nem bánom, ha sötétség borúl rám, A nem-tudásnak örök éjjele (1924 Dsida Jenő CD01).
J: éjszaka.
ÖE: ~idő.
Vö. CzF. éjjel¹, éjjel², éjjelėnként; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. éj; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.