élc fn 2B
1. ’szellemes, csipkelődő, es. gúnyos v. személyeskedő élű megjegyzés, kijelentés, szöveg’ ❖ illyes élcekben nem lehet komikum. Humor talán lehetne, de ne a más, ne a szegény osztály rovására (1847 Arany János 8014123, 97) | Ne füszerezze a fiatal hölgy társalgását éles élczekkel, főleg ha ezek valamelyik társnője ellen volnának irányozva (1863 Jósika Júlia 8210001, 71) | [Rostand] néha csak azért hoz be egy személlyel többet, hogy egy élccel többet faraghasson (1916 Hevesi Sándor 9247001, 63) | a nézősereg kifogyhatatlan az élcekből, a jóindulatúan csipkelődő megjegyzésekből (1973 Balla László 1010003, 12) | Kíméld meg sértő élceidtől környezeted érzékenységét (1989 Konrád György 9351005, 22).
1a. (rég, ritk) ’mulatságos, nevettető szándékú cselekedet, tréfa’ ❖ E kutya megérdemelné, hogy valamely cirkuszba szerződtessék. […] Több élcze van, mint egy majomnak (1870 Ozoray Árpád ford.–Kock 8343005, 121) | különös jó élc volt tőlük a megyegyűlést arra a napra tűzni ki, amikor egyszersmind országos vásár van Tanusvárott (1885 Jókai Mór CD18).
2. ’gyakr. csattanóval végződő, rövid, humoros(, nevettetés céljából előadott) történet, ill. annak csattanója, poénja; vicc’ ❖ [Wesselényi Miklós] élceiről volt ösmeretes, a ki egy nagy társaságot el tud mulattatni (1854 Ujfalvy Sándor 8497007, 30) | a zajban elhalt Rosty Pistának élcze, hogy: „No ez biztosította újra képviselővé választatását” (1881 Madarász József 8282008, 333) | [A nagybácsinak] sok kötetnyi gyüjteménye volt az utazó ügynökök, adomázó fagykárbecslők, falusi plébánosok országjáró élceiből (1937 Németh László² 9485005, 144) | [unokatestvérem] anekdotáinak, sikamlós élceinek szavait minduntalan kis dallamokba futtatta át, beszélve énekelt, illetve énekelve beszélt (1986 Nádas Péter 9466003, 230).
3. (kissé rég) ’humor(érzék), szellemesség’ ❖ Az elevenség, az élcz, az érdek, melyet Margit minden tárgy iránt mutatott, Mariskában hiányoztak (1857 Eötvös József 8126017, 145) | A gondolatjáték közönségesen élcznek (Witz) neveztetik. Ennek természete az, hogy a dolgok valódi vagy látszólagos rendjét összezavarja (1870 Névy László 8334003, 37) | A magyar nép élcze szép hegedű szóban (1884 Magyar írók élete CD27) | Lucient meglepte az a gyors szellem, az a finomság, amellyel ezek az emberek formába öntötték a válaszaikat; elkápráztatta az, amit elmésségnek, élcnek neveznek, de mindenekfölött a beszéd fesztelensége s a modor könnyedsége (1954 Benedek Marcell ford.–Balzac 9042011, 150).
Sz: élces.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.