élemedik tn ige 12b

1. (irod) ’idősödik, öregszik’ ❖ a’ ſzenved id ſzóknak végezetek. Ez mivel sokféle: réſzekre oſztjuk a’ magánhangzók ſzerént, amint: edik. Friſsedik, vénhedik, élemedik (1790 Főldi János C1759, 160) | [A papné] ékessége a falunak, míg fiatal, vigasztalása és jóltevője, mikor élemedik (1887 Baksay Sándor C0731, 197) | [Lipót] minél inkább élemedett, a fanatizmusra és abszolutizmusra való hajlama annál jobban megerősödött és megrögzött benne (1900 Széchy Károly CD55) | hogyha testünk élemedni kezdett, nem csüggedünk (1981 e. Hegedüs Géza 9233014, 26).

2. (kissé rég) ’〈holtából v. ájulásából〉(kezd) feléled(ni), ill. új erőre kap’ ❖ Fáradjon testünk, élemedjen lelkünk (1773 Faludi Ferenc C1665, 25) | [Álmos vezér,] Valakiket itt lát könyörl szemed, Még a’ leg-kissebb-is általad élemed (1800 Perecsényi Nagy László 7262002, 170) | Sírján túl porából élemedjen Fénix! (1823 Farkas András C1689, 43) | Dorka ájultan rogyott össze. […] Egyik kezét tartá, másik homlokát dörzsölé. Végre élemedni kezdett és a hirnökre támaszkodva az ágyig vánszorgott (1858 Kemény Zsigmond C2615, 176).

2a. ’〈remény, elhatározás〉 lassan újra feltámad, éledezik’ ❖ csak vánszorogva halad előre, mert félőn élemedő reményei azt súgják a füleibe: jön, rögtön, utánad kiált és megmondja (1910 Bán Ferenc CD10) | megint élemedni, erősödni érezte magában az elhatározását, hogy bevall mindent még ma (1911 Bán Ferenc CD10).

ÖU: fel~, meg~.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

élemedik tárgyatlan ige 12b
1. (irod)
idősödik, öregszik
a’ ſzenved id ſzóknak végezetek. Ez mivel sokféle: réſzekre oſztjuk a’ magánhangzók ſzerént, amint: edik. Friſsedik, vénhedik, élemedik
(1790 Főldi János)
[A papné] ékessége a falunak, míg fiatal, vigasztalása és jóltevője, mikor élemedik
(1887 Baksay Sándor)
[Lipót] minél inkább élemedett, a fanatizmusra és abszolutizmusra való hajlama annál jobban megerősödött és megrögzött benne
(1900 Széchy Károly)
hogyha testünk élemedni kezdett, nem csüggedünk
(1981 e. Hegedüs Géza)
2. (kissé rég)
〈holtából v. ájulásából〉 (kezd) feléled(ni), ill. új erőre kap
Fáradjon testünk, élemedjen lelkünk
(1773 Faludi Ferenc)
[Álmos vezér,] Valakiket itt lát könyörl szemed, Még a’ leg-kissebb-is általad élemed
(1800 Perecsényi Nagy László)
Sírján túl porából élemedjen Fénix!
(1823 Farkas András)
Dorka ájultan rogyott össze. […] Egyik kezét tartá, másik homlokát dörzsölé. Végre élemedni kezdett és a hirnökre támaszkodva az ágyig vánszorgott
(1858 Kemény Zsigmond)
2a.
〈remény, elhatározás〉 lassan újra feltámad, éledezik
csak vánszorogva halad előre, mert félőn élemedő reményei azt súgják a füleibe: jön, rögtön, utánad kiált és megmondja
(1910 Bán Ferenc)
megint élemedni, erősödni érezte magában az elhatározását, hogy bevall mindent még ma
(1911 Bán Ferenc)
ÖU: felélemedik, megélemedik
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások