élveteg mn és hsz (irod v. vál)

I. mn 13B3

’érzéki örömöket kedvelő, élvezetekre vágyó, ill. megjelenésével érzékiséget, bujaságot sugárzó 〈személy〉 v. ilyen személyekből álló 〈közösség〉’ ❖ szórakozást kedvelő, élveteg és figyelmetlen közönségben (1853 Kemény Zsigmond C2601, 222) | A nőket néztem: ez itt mily nyulánk és fürge, mint a nyúl. És milyen telt és élveteg amaz! (1919–1936 Somlyó Zoltán CD01) | rabelais-i, élveteg figurák, akiknek nem jár máson az eszük, csak […] minél jobbakat zabálni (1978 Szalay Károly 1144005, 134) | Hogy képzelhetném, hogy mindezt megúszom s e törekvő világban lehetek szándéktalan, szelíd és élveteg, hogy békén sörözöm, vagy szürcsölöm az ouzóm, és a megérdemelt büntetés elmarad (1993 Petri György 9530107, 495).

a. ’ilyen személyre jellemző, érzékiségre valló v. azt tükröző 〈tulajdonság, megnyilvánulás, testrész stb.〉, ill. élvezettel történő, élvezkedve végrehajtott 〈megnyilvánulás〉’ ❖ Szög kecses angyalok; […] Csókjaik Élveteg Századok (1842 Bodor Lajos C1129, 150) | élveteg vágyak (1872–1874 Jókai Mór CD18) | Élveteg ajku szép leányok, El nem csábíttok engemet (1895 Komjáthy Jenő C2724, 201) | Rippl élvetegen szürcsölte kávéját (1960 Bernáth Aurél 9052001, 432) | Szépek, poétikusak, romantikusan élvetegek ezek a versek (1996 Új Könyvek CD29) | A gyengeelméjűség, az emberi gyötrődés aprólékos, szinte élveteg bemutatása rendre nyerő lapnak számít a nagy filmes pakliban [ti. Hollywoodban] (1998 Magyar Hírlap CD09).

II. hsz 0

(érzéki) élvezetekben elmerülve, azoknak magát átadva’ ❖ ? halla hangokat a csodás túlvilágból, andalító zenét, melynek változatain a meglepett lélek élveteg fél álomba merül (1848 Jókai Mór C2261, 245) | finom ujjú szobrász élveteg Gyúr illatos viaszból furcsa aktot (1909 Tóth Árpád C4230, 28) | A vízbe lépett és élveteg lehúnyta szempilláit (1915 Havas Gyula CD10) | Földre tapadnak a legyek, retegve [!] hízik a darázs, csapkod a lepke élveteg (1937 Jankovich Ferenc 9275011, 22).

Sz: élvetegség.

Vö. ÉrtSz.; TESz. élv; ÉKsz.

élveteg melléknév és határozószó (irod v. vál)
I. melléknév 13B3
érzéki örömöket kedvelő, élvezetekre vágyó, ill. megjelenésével érzékiséget, bujaságot sugárzó 〈személy〉 v. ilyen személyekből álló 〈közösség〉
szórakozást kedvelő, élveteg és figyelmetlen közönségben
(1853 Kemény Zsigmond)
A nőket néztem: ez itt mily nyulánk és fürge, mint a nyúl. És milyen telt és élveteg amaz!
(1919–1936 Somlyó Zoltán)
rabelais-i, élveteg figurák, akiknek nem jár máson az eszük, csak […] minél jobbakat zabálni
(1978 Szalay Károly)
Hogy képzelhetném, hogy mindezt megúszom s e törekvő világban lehetek szándéktalan, szelíd és élveteg, hogy békén sörözöm, vagy szürcsölöm az ouzóm, és a megérdemelt büntetés elmarad
(1993 Petri György)
a.
ilyen személyre jellemző, érzékiségre valló v. azt tükröző 〈tulajdonság, megnyilvánulás, testrész stb.〉, ill. élvezettel történő, élvezkedve végrehajtott 〈megnyilvánulás〉
Szög kecses angyalok; […] Csókjaik Élveteg Századok
(1842 Bodor Lajos)
élveteg vágyak
(1872–1874 Jókai Mór)
Élveteg ajku szép leányok, El nem csábíttok engemet
(1895 Komjáthy Jenő)
Rippl élvetegen szürcsölte kávéját
(1960 Bernáth Aurél)
Szépek, poétikusak, romantikusan élvetegek ezek a versek
(1996 Új Könyvek)
A gyengeelméjűség, az emberi gyötrődés aprólékos, szinte élveteg bemutatása rendre nyerő lapnak számít a nagy filmes pakliban [ti. Hollywoodban]
(1998 Magyar Hírlap)
II. határozószó 0
(érzéki) élvezetekben elmerülve, azoknak magát átadva
?
halla hangokat a csodás túlvilágból, andalító zenét, melynek változatain a meglepett lélek élveteg fél álomba merül
(1848 Jókai Mór)
finom ujjú szobrász élveteg Gyúr illatos viaszból furcsa aktot
(1909 Tóth Árpád)
A vízbe lépett és élveteg lehúnyta szempilláit
(1915 Havas Gyula)
Földre tapadnak a legyek, retegve [!] hízik a darázs, csapkod a lepke élveteg
(1937 Jankovich Ferenc)
Sz: élvetegség
Vö. ÉrtSz.; TESz. élv; ÉKsz.

Beállítások