fekély fn 4B
1. (Orvos) ’a bőr v. a nyálkahártya helyi elhalásából keletkező kóros(, gennyes) képződmény’ ❖ A’ fekély külmbözik a’ ſebtl, ſzéleinek keményſége és ſzáraz vólta, és a’ genyetſég mivólta által, melly is a’ fekélyekben higabb ’s nem olly fejér ſzinü, bds (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 464) | A’ fekélyek eleinte csak igen apró vizzel tölt hólyagocskákat képeznek, mellyek felpattanván, magok körűl elterjednek, vagy egy nagy, vagy több kisebb fekélyek támadván belőlük (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310009, 38) | A gyomor és belek nyálkahártyáján keletkező vérzések fekélyeket okozhatnak, amelyek ritkán a bélfalat teljesen keresztülfúrhatják (1926 TolnaiÚjLex. C5718, 75) | A kórokozó behatolási helyének megfelelően […] a bőrön fekély alakulhat ki (1986 Az emberi test 1114005, 1290).
1a. ’ilyen képződményekkel, sebekkel járó fertőző betegség’ ❖ járványok, mint a fekély s a fekete halál, számtalan lakost sirba döntöttek (1854 Vasárnapi Újság CD56) | De a Jehova összetöri a Dágont, a bálványt s csapásokkal, fekélyekkel, dögvésszel veri meg a filiszteusok városait (1917 Móricz Zsigmond CD10) | A király varázslói vetélkedni akartak Mózes csodatetteivel, de maguk is áldozatai lettek a fekélynek (1939 Hertz-Biblia jegyzetei ford. CD1205) | a fekély, a csapás kifejezésére, mely talán ugyanannak a betegségnek különféle változatait jelöli (1993 BibliaiLex. CD1207).
1b. ’gyomorfekély mint betegség’ ❖ A fekélynek nem ideális gyógymódja a műtét. Hiszen a gyomor kétharmadának eltávolítása nem befolyásolja a vegetatív idegrendszer működési zavarát (1960 Népszabadság okt. 25. C4812, 9) | A legnagyobb szakértők sem tudják, miért okoz a sikertelenséggel járó stressz sokkal gyakrabban betegséget (fekélyt, migrént, magas vérnyomást, vagy egyszerű „nyaki fájdalmat”), mint például a megerőltető izommunka (1976 Selye János 9594002, 72) | nem valódi öröklésről lehet szó, ha egy családban több fekély, illetve gyomorrákos eset fordul elő (1995 Magyar Hírlap CD09).
2. (gyakr. birtokszóként) ’(vminek a) romlás(á)t, tönkremenetel(é)t előidéző dolog, jelenség, es. személy’ ❖ szenvedek kimondhatatlanúl, látván az iszonyú fekélyt, mely a szerencsétlen országot emészti (1833 Kölcsey Ferenc 8253073, 575) | E fekély [ti. a tanító], egy gyanus életü és multu ember, kire jó volna, ha a fiskus már egyszer kiterjesztené figyelmét (1886 Tolnai Lajos C4195, 94) | föltárom a társadalomnak valami bűzlő fekélyét, mondjuk egy nyilvános házba vezetem olvasóimat s tárgyilagosan leírom a prostutíció undorító ínségét (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | igazán ideje volna betiltani végre a színházat, ezt a fekélyt, az erkölcstelenség és fajtalanság e szégyenletes, istentelen intézményét! (1978 Spiró György 1143001, 149).
2a. (rég) ’bűn, vétek’ ❖ [az oltáriszentség] a’ fel-szentelt Papnak akár mi fekélyével se lehet rúttá (1777 Molnár János C3195, 390) | Mert rút fekéllyinket más [ti. Krisztuson kívül] fel nem vállalja (1794 Somogyi Elek 7295001, 25) | bosszankodni másnak szerencséjén, s gyűlölni azokat, kiket elérni képes nem valál, oly mérges fekélye az emberi szívnek, melytől minden jó ember irtózik (1840 Deák Ferenc CD51) | [Milo] fogyatékos képességét megtoldván az igazság erejével, lerántani készül a leplet a romlottság és istentelenség undok fekélyéről (1931 Herczeg Ferenc 9241006, 90).
Ö: bél~, gyomor~, lábszár~, lágy~, nyombél~.
ÖU: bőr~, csont~, láb~, patkóbél~.
ÖE: ~fű.
Sz: fekélyű.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.