émelyedik tn ige 12b (irod v. vál)

1. ’〈gyomor〉 émelyeg(ni kezd), felkavarodik’ ❖ egy Etna’ gyomrát émelyedve látó ’S a’ hánytató ert találgató Plátó (1791 Mátyási József C3064, 234) | Az embernek gyomra émelyedik, midőn illyet [ti. az „Ott hörpölték egymás vérét A párducos magyarok” sorokat] olvas a’ különben olly classicus Berzsenyiben! (1842 Kossuth Lajos CD32) | a fogalomzavaroktól és szélső furcsaságoktól kissé émelyedett a magyar ember gyomra (1999 Népszabadság aug. 16. C6989, 24).

1a. ’ennek hatására rosszul lesz, és hányingert (kezd) érez(ni) vki’ ❖ egy elkábúlt, ki émelyedve nyalja föl azt a nehány csepp mézt, melyet gúnyolva kennek biborára (1841 Teleki László² 8473001, 27) | A kemenczék, olvasztók mellé visszavert emberek émelyedtek a kátrányszagtól (1911 Révész Béla 9566002, 127) | Mindig irtóztál a vér látványától, […] a magadénak a látványától is mindig émelyedtél (1983 Somlyó György C6899, 1227).

2. ’erkölcsi, esztétikai stb. viszolygást, undorodást (kezd) érez(ni) vki’ ❖ Eddig a levél. Émelyedik az ember olvasására (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | gyűlölöm én a gyáva pityergést, Utálom s émelyedem (1930 Karinthy Frigyes 9309093, 12) | a stilisztikai undortól is émelyedve futom át [az újságíró] politikailag frivol, harsányan tiszteletlen tirádáit (1992 Népszabadság dec. 5. C7842, 29).

ÖU: el~, fel~, meg~.

Sz: émelyedés.

Vö. CzF. émėlyėdik · émölyödik; ÉrtSz.; TESz. émelyeg; ÉKsz.

émelyedik tárgyatlan ige 12b (irod v. vál)
1.
〈gyomor〉 émelyeg(ni kezd), felkavarodik
egy Etna’ gyomrát émelyedve látó ’S a’ hánytató ert találgató Plátó
(1791 Mátyási József)
Az embernek gyomra émelyedik, midőn illyet [ti. az „Ott hörpölték egymás vérét A párducos magyarok” sorokat] olvas a’ különben olly classicus Berzsenyiben!
(1842 Kossuth Lajos)
a fogalomzavaroktól és szélső furcsaságoktól kissé émelyedett a magyar ember gyomra
(1999 Népszabadság aug. 16.)
1a.
ennek hatására rosszul lesz, és hányingert (kezd) érez(ni) vki
egy elkábúlt, ki émelyedve nyalja föl azt a nehány csepp mézt, melyet gúnyolva kennek biborára
(1841 Teleki László²)
A kemenczék, olvasztók mellé visszavert emberek émelyedtek a kátrányszagtól
(1911 Révész Béla)
Mindig irtóztál a vér látványától, […] a magadénak a látványától is mindig émelyedtél
(1983 Somlyó György)
2.
erkölcsi, esztétikai stb. viszolygást, undorodást (kezd) érez(ni) vki
Eddig a levél. Émelyedik az ember olvasására
(1848 Kossuth Hírlapja)
gyűlölöm én a gyáva pityergést, Utálom s émelyedem
(1930 Karinthy Frigyes)
a stilisztikai undortól is émelyedve futom át [az újságíró] politikailag frivol, harsányan tiszteletlen tirádáit
(1992 Népszabadság dec. 5.)
ÖU: elémelyedik, felémelyedik, megémelyedik
Sz: émelyedés
Vö. CzF. émėlyėdik · émölyödik; ÉrtSz.; TESz. émelyeg; ÉKsz.

Beállítások