émelyeg tn ige 7b émeleg (rég) , émelyg (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod), ímölyög (nyj)
1. ’〈gyomor〉 undor érzése, gyakr. túlságosan édes íz érzete miatt nyugtalankodik, fel-le mozgás érzetét kelti, ezáltal hányásra késztet’ ❖ [a beteg] erejét hirtelen el-veſzti, gyomra émelyeg (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 156) | rosszúl érzi magát, […] gyomra émeleg (1828 Tudományos Gyűjtemény C5618, 46) | gyomruk émelygett a sok édességtől (1887 Budapesti Hírlap júl. 21. C4734, 13) | imölyög: háborog a gyomor (1907 Magyar Nyelvőr C5965, 382) | Émelyeg a gyomra a zsiros ételek láttán (1931 Kassák Lajos 9314006, 75) | tudják jól, hogy egy előadástól önmagában is émelyeghet az ember gyomra (1995 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’ennek hatására rosszul van, hányingert érez vki’ ❖ a’ betegek az ételtl émelyegnek (1778 Rácz Sámuel ford.–Störck C3570, 168) | Szidtuk a korcsmárost s émelyegve nyeltük [a bort] (1888 Borsszem Jankó dec. 16. C5007, 3) | Émelyegtem a szokatlan komisz, savanyú bortól: fejem fájt (1913 Babits Mihály 9014130, 171) | a hullaházban orrukat befogó, émelygő hozzátartozók sétálnak el a sorba fektetett halottak előtt (2001 Magyar Hírlap CD09).
1b. (ritk) ’gyomrot felkavarva émelygést kelt vmi’ ❖ Péter Kisch szótlanul vezette az autót, a bor émelygett gyomrában (1966 Népszava aug. 20. C4830, 9).
2. ’erkölcsi, esztétikai stb. viszolygást, undorodást érez vki’ ❖ undorító borzadással émelyeg az én más formán tanúlt Lelkem az ő Dórisi tselekedeteitől (1795 Csokonai Vitéz Mihály C6228, 144) | Valóban émelyg az ember, s szinte rosszul lesz, ha felgondolja, milly aberratiok közt hányatik e tekintetben is köztünk nem egy, egyébként világos velő fel és alá! (1847 Széchenyi István CD1501) | Azt hitte rólam szegény kis teremtés, hogy én akarom kirabolni, én csaltam magammal, hogy mindenéből kifosszam… Undorító érzés volt. Émelyegtem tőle (1923 Bókay János CD10) | a Thúry fiú valójában émelyeg Stefi szerelmétől (2003 Bíró Kriszta 3046003, 149).
2a. (irod) ’〈annak kif-ére, hogy vkiben viszolygást, undorodást kiváltó érzelem kavarog〉’ ❖ undor és düh émelyeg gerincünkben (1911 Karinthy Frigyes CD10) | Feladlak úrban épp olyan visszás s kínos érzés émelygett néha, mint amilyenre ripacsok előadása készt (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).
3. (kissé rég, sajtó, pejor) ’érzelmes elragadtatással áradozik, ömleng (vmiről)’ ❖ [Stagen Ede] ebben az irka-firkában [ti. Wagner-röpiratában] a következőképen émelyeg (1883 Pesti Hírlap jan. 20. C5631, 15) | Az egyetlen, ami őket keservesen összekovászolja, Apponyi Albertnek „fényes politikai egyenisége [!], multja jelene és még inkább jövője.” Igy émelyeg a néhány kinnal föntartott lap (1895 Népszava aug. 21. C7881, 2) | szinfalhasogató, merőben felelőtlen szónokok az emberiség angyali természetéről és tündöklő jövőjéről émelyegnek (1935 Pesti Hírlap jún. 9. C5683, 9).
Sz: émelyegtet, émelyget.
Vö. CzF. émėlyėg · émölyög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.