émelyít ts ige 4b4

1. ’〈szag, íz, rossz érzés stb. gyomrot〉 undor érzése miatt felkavar, émelygésre késztet’ ❖ Sziczíliába mentl elébb való viſzſza-téréſt gyomrot émölyít udvarisággal kévántak (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1734, 540) | a folytonos carbolszag [bántja] a lakosok orrát, lélekzetét; étkezés közben émelyíti a gyomrot (1888 Orvosi Hetilap C8138, melléklet [42]) | [Lantelme kisasszony] felrúgta azt az édeskés, gyomrot émelyítő formát, amelyen nehány évtizedig csacsogtak és csicseregtek a süldő lányokat játszó anyaszínésznők (1911 Lengyel Menyhért CD10) | a bakiparádék émelyítik tovább a karácsonyi bejglitől igénybe vett gyomrát (2007 Népszava jan. 3. C7470, 6).

1a. (tárgy n. is) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a gyomrát így felkavarva rosszullétet okoz vkinek vmi〉’ ❖ émelyget [=] émelyít, gyomrot kever (1784 Kisded szótár C0815, 24) | illatszereid émelyitenek (1895 Ambrus Zoltán C0601, 27) | ragacsosak a festékek, az olajszag émelyít (1940 Kádár Erzsébet CD10) | Úgy érzem, nem kapok levegőt, a sebészkés elégette emberhús édes szaga émelyít (2007 Népszava jan. 3. C7470, 6).

2. (tárgy n. is) ’〈annak kif-ére, hogy vmi visszatetszést, esztétikai v. erkölcsi viszolygást, undorodást kelt vkiben〉’ ❖ A’ mi éjjel kerget szomjjal, Az émelít most undorral; Én gyilkos és ártatlan! Van e kín, illy mondhatlan? (1834 Aurora C0041, 201) | valami rossz érzés émelyített, hogy az utcán haladtunk (1920–1921 Gárdonyi Géza C1841, 146) | regényhez ez nem elég. Ahhoz viszont sok, hogy komolyan vegyük, hogy ne lássuk benne önmaga paródiáját, hogy ne émelyítsen (1995 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: el~, fel~.

Vö. CzF. émėlyít · émėlyit · émölyít; ÉrtSz.; TESz. émelyeg; ÉKsz.; SzT.

émelyít tárgyas ige 4b4
1.
〈szag, íz, rossz érzés stb. gyomrot〉 undor érzése miatt felkavar, émelygésre késztet
Sziczíliába mentl elébb való viſzſza-téréſt gyomrot émölyít udvarisággal kévántak
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
a folytonos carbolszag [bántja] a lakosok orrát, lélekzetét; étkezés közben émelyíti a gyomrot
(1888 Orvosi Hetilap)
[Lantelme kisasszony] felrúgta azt az édeskés, gyomrot émelyítő formát, amelyen nehány évtizedig csacsogtak és csicseregtek a süldő lányokat játszó anyaszínésznők
(1911 Lengyel Menyhért)
a bakiparádék émelyítik tovább a karácsonyi bejglitől igénybe vett gyomrát
(2007 Népszava jan. 3.)
1a. (tárgy n. is)
〈annak kif-ére, hogy vkinek a gyomrát így felkavarva rosszullétet okoz vkinek vmi〉
émelyget [=] émelyít, gyomrot kever
(1784 Kisded szótár)
illatszereid émelyitenek
(1895 Ambrus Zoltán)
ragacsosak a festékek, az olajszag émelyít
(1940 Kádár Erzsébet)
Úgy érzem, nem kapok levegőt, a sebészkés elégette emberhús édes szaga émelyít
(2007 Népszava jan. 3.)
2. (tárgy n. is)
〈annak kif-ére, hogy vmi visszatetszést, esztétikai v. erkölcsi viszolygást, undorodást kelt vkiben〉
A’ mi éjjel kerget szomjjal, Az émelít most undorral; Én gyilkos és ártatlan! Van e kín, illy mondhatlan?
(1834 Aurora)
valami rossz érzés émelyített, hogy az utcán haladtunk
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
regényhez ez nem elég. Ahhoz viszont sok, hogy komolyan vegyük, hogy ne lássuk benne önmaga paródiáját, hogy ne émelyítsen
(1995 Magyar Hírlap)
ÖU: elémelyít, felémelyít
Vö. CzF. émėlyít · émėlyit · émölyít; ÉrtSz.; TESz. émelyeg; ÉKsz.; SzT.

Beállítások