évelő mn és fn 1C
I. mn
1. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az egynyárival v. kétnyárival szemben is:〉 olyan 〈lágyszárú növény〉, amely a számára kedvezőtlen időszakot föld feletti v. föld alatti hajtáskezdeménye révén átvészelve, majd a kedvező időszakban hajtást hozva több éven át él v. ilyen növények alkotta 〈növénytársulás〉, ill. az ilyen növényekre jellemző 〈életmód〉’ ❖ Évelőnek (parennis [!]) nevezik az ollyan plántát, mellynek gyökere a’ földben meg marad és újra megújra kihajt, holott a’ szára minden éven elvész vagy levágatik (1838 Vasárnapi Újság C0431, 12) | egyes rozsnövények aratás után tövükből néha gyenge sarjakat fejlesztenek, a mi az évelő életmódhoz való hajlandóságot árulja el (1891 Természettudományi Közlöny C7915, 432) | Évelő szélfű. Mercurialis perennis L. (1902 Wagner János CD35) | a sárga évelő jácintok és nárciszok elöregedhettek az udvarban, s nem bújtak elő, mint tavasszal, gyermekkoromban, a földből (1979 Gyergyai Albert 9202004, 9) | egynyári, kétnyári és évelő növények (1996 Új Könyvek CD29) | Az évelő nyílt homokpusztagyep ideális objektum a viselkedésökológiai vizsgálatok szempontjából (2008 Bartha Sándor 3198001, 77).
1a. (/ritk, Növ) ’〈vmely növénynek〉 az a 〈része〉, amelyből a következő vegetációs időszakban a hajtás, levél stb. kifejlődik’ ❖ [Az őszi kikerics] kivülről barna, belülről fehér hagymás gyöke évelő, mélyen fekszik a földben, mellyből a hideg beálltával minden levél nélkül nő ki az 5–7 ujjnyi hosszu, emelkedett, töltsér idomu, lilás virág (1847 Peregriny Elek 8360019, 384) | [a bambuszok] szára elfásodik és évelő (1929 TolnaiÚjLex. C5731, 130) | évelő virágtövek (1967 Népszabadság ápr. 21. C4817, 11) | évelő virághagymák vagy gumók (1993 Népszava nov. 17. C7458, 11).
2. (rég) ’olyan 〈dolog, jelenség〉, amely évről évre fennáll, ill. vmilyen minőségében, állapotában több évre megmarad, állandósul’ ❖ nyissanak aláirási ívet azon nemesrendűek számára, kik a’ nemzeti elemi tanodák évelő terheiben, kötelességeiben és jogaiban részesülni akarván, azok viselésére magokat ’s örököseiket kötelezendik (1841 Pesti Hírlap CD61) | Magyarország a szokások évelő országa (1865–1867 Erdélyi János² C1625, 41) | [György] felfüstölte, ami által a sajt évelő lett (1892 Jókai Mór CD18) | [Az Óriás-hegység] nem egy tekintetben valósággal alpesi jellegű, s némely részén még nyár derekán is évelő hó látható rajta (1894 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).
II. fn (Növ)
’a számára kedvezőtlen időszakot föld feletti v. föld alatti hajtáskezdeménye révén átvészelve, majd a kedvező időszakban hajtást hozva több éven át élő lágyszárú növény’ ❖ [a növényárjegyzék] Dahliákat (georginákat), évelőket, hideg- és meleg-házi növényeket foglal magában (1847 Pesti Hírlap 8656001, 108) | Border, a kertművészetben fal, vagy magas sövény déli oldala mentén elhelyezett, szalag alakú, évelőkkel képzett virágsáv (1925 MűvészetiLex. C6812, 89) | hagymás, hagymagumós, gumós, rizomás évelők (1997 Magyar Közlöny C6143, 1923) | A legtöbb évelőt így [ti. tőosztással] lehet megsokszorozni (1998 Magyar Hírlap CD09) | örökzöld évelők (1999 Lakáskultúra CD39).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. év; ÉKsz.