emlő fn 6C1
1. (Biol is) ’〈emlősállat hasi, ember mellkasi oldalán:〉 tejmirigyekből és kivezető csövecskékből álló, (a test síkjából kiemelkedő,) a hím egyedekben és férfiakban kifejletlen páros tejkiválasztó szerv, kül. női mell’ ❖ [Hektor] annya Hekuba mivel ſemmire ſe mehetett kérö ſzavaival, meg-mezítelenitette emlöit, ’s azon tejre kérte, mellyet kisded korában azon emlökböl ſzopott, hogy mértékellye mai ſziveſségét (1774 Dugonics András C1484, 54) | ti Agák, Bégek, melly hegy szült títeket? Emlőt melly tigris nyujtott haragos szátokba? (1822 Vörösmarty Mihály 8524373, 15) | a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet (1933 József Attila 9282089, 177) | [a nő] válla gömbölyű, csipeje lágy halom! oly íves-egészre megrajzolt vonalak, két derüs emleje – jó férfi vigalom! (1961 Vészi Endre 9776026, 41) | a főemlősök között egyedülálló az a jelenség, hogy a nőnek szemmel láthatóan nagyobb emlője van, mint a férfinak, még akkor is, amikor a nő nem terhes vagy éppen nem szoptat (2004 Természet Világa CD50).
2. (birtokszóként v. ritk. minőségjelzővel, kül. szopásra, szoptatásra utaló igével) ’〈annak jelképeként, hogy (vmely tekintetben) vminek a forrása, táplálója, ill. vminek a fejlődésében meghatározó dolog vmi〉’ ❖ Vajha meg-gondolnák ezt mindnyájan, a’ kiknek kedvök vagyon a’ Vers-ſzerzésre! nem olly bátran ereſztenék a’ meredek Pindusnak ſovány öſzvéreiket tsak azért, hogy k-is Magyar emlt ſzoptak (1773 Rájnis József C3575, 84) | a nyájos társalkodásnak tápláló emlője szokta őket [ti. a tudományokat] nevelni (1795 Az Erdélyi Nyelvmívelő Társaság iratai 7156004, 182) | [a Föld] szülötte, sarja ezerféle im, Zsendülve, csüggve gazdag emlein (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | [Varga János] a néhai boldog emlékezetű „Fillinger kávéház” emlőin növekedett (1881 Mikszáth Kálmán 8312107, 103) | [nemzetiségeink] a magyar kultura emlőin táplálkoztak (1920 Domanovszky Sándor 9111001, 20) | [a filmgyártók] visszatérhettek volna az állami paternalizmus emlőihez (2010 Népszabadság nov. 17. C7858, 17).
3. ’〈Vmely tárgy szájban tartva haszn. része.〉’
3a. (rég v. nyj) ’〈lószerszám részeként:〉zabla’ ❖ erét [=] kantárt, ájazót, fel-ájazót, zabolát, emlt, féket, kapontzát (1784 Kisded szótár C0815, 22) | Eml: (gyepl) Habena, lorum (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 112) | [a zabla] csuklóban hajló két darab vasrudacskából van összeállítva. Ez emlővel s mert a ló fejébe vetett fékre van csatolva: fékemlőnek is nevezett eszközzel birják rá a lovat fejének hajlítására (1901 Frecskay János C5241, 192) | A ló tehát a szájvasat rágja, szopja, emli, ezért ennek a szájvasnak a neve emlő (1949 Magyar Nyelvőr C6001, 404).
3b. (nyj) ’〈dudában:〉 a hangszer tömlőjének felfújására való fúvóka’ ❖ Nosza Randulj, tolvaj Viduj Fujd az Bagi táncát: Az emlőjét, az tömlőjét Ne kiméld az sipját (1904 Budapesti Hírlap aug. 6. C4692, 3) | A duda emlője – „fúvóka”, „höppentyűje” – amelyen keresztül a tömlőt felfújják, rövid facső, a tömlő belsejében levő végén bőrszeleppel (1977 NéprajziLex. CD47) | A zenész a szilva- vagy jávorfa emlőn felfújja a tömlőt, amit kecske-, birka- vagy kutyabőrből csinálnak (1980 Népszabadság júl. 11. C7830, 8).
UB: -fájdalom, -gyulladás.
ÖU: fék~.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. emik; ÉKsz.; SzT.