esendő mn-i ign és mn
I. mn-i ign → esik.
II. mn 17C
1. ’bűnre hajló, könnyen elbukó, gyarló 〈ember(i természet)〉, ill. helytelen, bűnös 〈tett, élet stb.〉’ ❖ Ki tudja, mit adhat a messze jövendő? Mióta világ van Az ember esendő (1841 Pap Endre C0399, 171) | Neki, a hajdani szerzetesnek, az asszonyok felől csak a gyóntatószékből volt tudomása, ahol azok az esendő dolgaikat vallják meg, a titok szent zára alatt (1884 Jókai Mór CD18) | Ó, tudtam én, hogy életünk esendő (1938 e. Dsida Jenő 9114057, 128) | én, az Isten esendő fia, a bűneim bokrába húzódtam, s ott hamar elaludtam (1966 Tamási Áron 9701014, 77) | Az ember érzelmeinek, gondolatainak, akarati elhatározásainak az emberi lélek a székhelye, a központja […], és ellentétben áll a testtel (a hússal), mint a jó és erős akarat az esendő emberi természettel (1989 HaagLex. ford. CD1208) | Tudunk-e a sorsunk, az életünk képtelenségéről, szégyenletes véletlenjéről, minden pillanat szégyenletes véletlenjéről, mely pillanatokhoz oly esendően, oly szégyenletesen ragaszkodunk, hiszen e képtelen pillanatok sora az életünk? (1997 Kertész Imre² CD41).
1a. ’vmely pusztító erőnek kiszolgáltatott, annak ellenállni nem képes, könnyen sebezhető, gyönge 〈ember(i közösség), állat, dolog〉’ ❖ ? (’S Ha fog az Öt állat például illeni) – Sas, erkőlts-illatot ’s bűn-dögöt érzeni; Neszt hall Vaddisznói figyelmetességgel; Lenditést észrevesz Pók érzékenységgel; Hiúz, az esendőt eleve sejteni; Majom, társalkodást jól ízelíteni; […] Róka, ki kémlelni a’ velőtlen fejet (1821 Mátyási József 7221003, 82) | testileg csakugyan gyöngébb és esendőbb vagyok, mint ő, de hiszen az ember nemcsak testből áll, hanem lélekből is! (1934 Tamási Áron 9701005, 123) | semmi sem világít tisztábban, tisztítóbban az elfogultságokra, semmi sem érezteti erősebben a mégolyan korlátozott és esendő értelem hatékonyságát, mint a montaigne-i józanság (1958 Gyergyai Albert 9202011, 33) | Hogy is hangzott a Szent Imrének szóló intelem: az egynyelvű ország esendő? Akkor hát mi egyre esendőbben vagy szilárdabban állunk? (1997 Természet Világa CD50) | A baromfi nagyon esendő, hamar megbetegszik és el is hullik (1999 Magyar néprajz CD47).
2. ’gyönge, (érvényét vesztvén) könnyen megsemmisíthető, ill. időszerűtlenné, túlhaladottá váló 〈(szellemi) dolog〉’ ❖ az örökös küzdelemből eredő lelki bajok, amely küzdelemben az esendő jóság vívja örök harcát a rosszal (1936 Várkonyi Nándor CD10) | Olyan esendő szertefoszló a barátság a szerelem (1980 Hajnal Gábor 9214013, 19) | Miért, hogy a béke, a békülés a mindig esendőbb? Egyetlen esélye, hogy nem a halálba, az életbe vezet (1995 Magyar Hírlap CD09) | a magyarázat nem elégszik meg csipp-csupp magánéleti, esendően emberi magyarázatokkal, hanem lehatol a társadalmi meghatározókig (2000 Új Könyvek CD29).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. esik; ÉKsz.; SzT.