észrevesz ts ige 9b

1. ’〈ember, állat〉 hirtelen, váratlanul megpillantva szemével érzékel, egyszersmind tudatosít, tudomásul vesz v. felismer vmit, vkit’ ❖ azért jöttem, hogy annak [ti. a fiúnak] életben való létét jelentſem, a’ mi kedves Léányunk vette tet éſzre a’ hegyek között (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 141) | Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre! (1894 Czóbel Minka 8077004, 51) | A keselyűk reggelenkint hálóhelyeikről, havasok ormáról, kerengve a felhőkig emelkednek a tájak fölé, hogy a dögöt észrevegyék (1901 Herman Ottó 8183002, 95) | Amint elértek a Petit-Pont közelébe, jobb kéz felől füstölgő lámpákkal megvilágított zsibárusbódékat vettek észre (1955 Lányi Viktor ford.–France 9381002, 40) | a fehér falifülkébe vésve feliratot vettem észre (2010 Nádori Lídia ford.–Müller⁴ 3243001, 11).

1a. (tárgy n. is) ’〈műszer, gép〉 észlel, érzékel vmit’ ❖ Ha helyes elvre van alapítva szerkezete, ha jó karban van tartva, akkor a gépezet észrevesz és jegyez vakon de híven […]; fölveszi a benyomást, s a mint kapta úgy át is szolgáltatja. Az ember csak felügyel, igazgat s a kész jegyzeteket feldolgozza (1869 Természettudományi Közlöny C7893, 17) | a Batávia környéki vizeken japán repülőgépek ellenséges hajórajt vettek észre (1942 Déli Hírlap 2121001, 1) | Az új, különleges radar észreveszi a csodagépet [ti. a lopakodót] (2001 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmely korábban nem érzékelt dolgot, jelenséget észlelve, érzékelve és abból következtetve (hirtelen) felismer, tudatosít, megállapít vmit vki’ ❖ Kriſtina a’ látott jelekbül elég nyilván éſzre vette, hogy a’ Hertzegnek ſzive tellyesképpen ſzépsége után hódúlt (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 84) | Ekkor vevék észre, hogy paradicsom helyett börtönbe zárták önmagukat (1849 e. Vasvári Pál 8515010, 226) | a hamis hangot észre veszed az imádott díva éneklésében (1915 Krúdy Gyula CD54) | elindulok vaktában valamerre, de amikor észreveszem, hogy a Kálvária irányába haladok, ijedten visszafordulok (1973 Gion Nándor 9190007, 244) | Schmutz úr nevének egyértelmű jelentését az álomgazda jó darabig észre sem vette (2010 Murányi Beatrix ford.–Kast 3240003, 143).

2a. (tagadó szerkezetben a se, sem szóval) ’figyelemre sem méltat, semmibe vesz vkit, vmit vki’ ❖ Nálunk mondanak valamit annak, a ki érkezik, hogy: Isten hozott, vagy ezt vagy azt, a mi a szájára jön az embernek, de észre se venni valakit, egy leányt, ez lelketlenség (1894–1906 Thury Zoltán 8479007, 12) | A „Leaves of Grass” első kiadása eleinte semmiféle érdeklődést sem keltett, észre sem vették (1919 Pásztor Árpád CD10) | Azt hiszi, Ricsi nem lát engem? Dehogynem! Nagyon jól tudja, hogy itt vagyok. Csak éppen nem törődik velem, észre se vesz. Hogy megkérdezné: – Miből élsz, Papilinkó, hogy van a lányod? – Azt nem! (1969 Mándy Iván 9420026, 198) | aki neked kell, az észre se vesz, aki mellett elmész, az meg beléd esik (2000 Népszabadság dec. 15. C5833, 11).

2b. (hátravetett ik-vel) (biz) ’〈vmely kijelentéssel kapcs. kételkedés, elutasítás kif-ére〉’ ❖ [J.:] Én a háborús közép időben születtem, s meg kell vallanom, valami – bizonyos vitézi tűz bujdosik is ereimben, melyet alig titkolhatok. [Y.:] Vettem észre. Az a bizonyos tűz, engedelmével, nem egyéb, mint otrombaság (1821 Vörösmarty Mihály C4540, 201) | Mindig büszke voltam arra és ma még inkább az vagyok, hogy leányomat ez intézetben neveltettem, mely bizonyára egyike a legjobbaknak Párisban. A fiatal leányok ott kitünő neveltetésben részesülnek és igen kitünő összeköttetésekre tesznek szert. A marquisné mosolygott, mialatt Moulinet urat tetőtől talpig végig mérte. „Veszem észre”, mondá aztán gunyos hangsulyozással (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536002, 123) | Szinésznő.: Látogatást várok… nem tudom mikor szabadulok. Ha későn szabadulok, nem megyek. Kritikus.: Maga akkor szabadul a látogatóitól, amikor akar. Mama.: Veszem észre (1912 Molnár Ferenc² 9453004, 53) | – Bizony isten, szerettem [a férjem] – mondta. – Akárki akart udvarolni azután, nem engedtem. – Vettem észre. – Mégis azt mondják, hogy a fiam nem tőle van (1966 Esti Hírlap aug. 31. C4755, [3]).

3. észreveszi magát(rossz, kellemetlen) helyzetére, állapotára, (nem megfelelő, nem odaillő) viselkedésére, ill. önkéntelenül, nem tudatosítva végzett cselekedetére ráébredve észbe kap’ ❖ [a betegeknek,] ha éſzre nem véſzik magokat ’s nints erejek hogy ki-meheſſenek a’ kamarából vagy ſzobából a’ ſzabad ſzellre, azonnal el-kell veſzniek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 533) | No az pedig nem vót jelös – fakad ki János hirtelen, de mire észrevenné magát, már késő a tagadás (1898 Tömörkény István 8493017, 98) | Elbámult szegény egy embernyi nagyságú halon, s mire észrevette magát, az óriási óceánjáró nélküle eredt az Újvilág felé (1943 Nagy István⁴ 9471001, 130) | A verekedésben egy pillanatra át is ölelt, de aztán észrevette magát és berohant a cukrászdába (2002 Magyar Hírlap CD09) azon veszi észre magát (főmondatként v. főmondat részeként hogy ksz-s mellékmondattal) ’〈annak kif-ére, hogy vmire, kül. a korábbitól eltérő (váratlan, nem szokványos) helyzetére, állapotára, viselkedésére hirtelen ráeszmél, ráébred vki〉’ ❖ egyſzer tsak azon veſzi éſzre ’magát az Orſzág-gyüléſe, hogy a’ Polgári-Rend Députátuſsai [= küldöttjei] közzül-is mintegy 100 fejekre fel-van lapodva a’ kalap (1789 Magyar Kurír C0315, 574) | nem tudtam: mit cselekszem? hova megyek? csak azon vettem észre magamat, hogy Ternyei szobájában vagyok (1846 Petőfi Sándor 8366445, 14) | azon vettem hát észre magamat, hogy a pipa kiesett a számból (1935 Tersánszky Józsi Jenő 9706004, 15) | Uri azon vette észre magát, hogy ültében imát dúdol előre-hátra himbálózva a legyilkoltak lelki békéjéért (2005 Spiró György 3283003, 357).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. észrevehet, ~, észrevétetik; ÚMTsz.

észrevesz tárgyas ige 9b
1.
〈ember, állat〉 hirtelen, váratlanul megpillantva szemével érzékel, egyszersmind tudatosít, tudomásul vesz v. felismer vmit, vkit
azért jöttem, hogy annak [ti. a fiúnak] életben való létét jelentſem, a’ mi kedves Léányunk vette tet éſzre a’ hegyek között
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre!
(1894 Czóbel Minka)
A keselyűk reggelenkint hálóhelyeikről, havasok ormáról, kerengve a felhőkig emelkednek a tájak fölé, hogy a dögöt észrevegyék
(1901 Herman Ottó)
Amint elértek a Petit-Pont közelébe, jobb kéz felől füstölgő lámpákkal megvilágított zsibárusbódékat vettek észre
(1955 Lányi Viktor ford.France)
a fehér falifülkébe vésve feliratot vettem észre
(2010 Nádori Lídia ford.Müller)
1a. (tárgy n. is)
〈műszer, gép〉 észlel, érzékel vmit
Ha helyes elvre van alapítva szerkezete, ha jó karban van tartva, akkor a gépezet észrevesz és jegyez vakon de híven […]; fölveszi a benyomást, s a mint kapta úgy át is szolgáltatja. Az ember csak felügyel, igazgat s a kész jegyzeteket feldolgozza
(1869 Természettudományi Közlöny)
a Batávia környéki vizeken japán repülőgépek ellenséges hajórajt vettek észre
(1942 Déli Hírlap)
Az új, különleges radar észreveszi a csodagépet [ti. a lopakodót]
(2001 Magyar Hírlap)
2.
vmely korábban nem érzékelt dolgot, jelenséget észlelve, érzékelve és abból következtetve (hirtelen) felismer, tudatosít, megállapít vmit vki
Kriſtina a’ látott jelekbül elég nyilván éſzre vette, hogy a’ Hertzegnek ſzive tellyesképpen ſzépsége után hódúlt
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Ekkor vevék észre, hogy paradicsom helyett börtönbe zárták önmagukat
(1849 e. Vasvári Pál)
a hamis hangot észre veszed az imádott díva éneklésében
(1915 Krúdy Gyula)
elindulok vaktában valamerre, de amikor észreveszem, hogy a Kálvária irányába haladok, ijedten visszafordulok
(1973 Gion Nándor)
Schmutz úr nevének egyértelmű jelentését az álomgazda jó darabig észre sem vette
(2010 Murányi Beatrix ford.Kast)
2a. (tagadó szerkezetben a se, sem szóval)
figyelemre sem méltat, semmibe vesz vkit, vmit vki
Nálunk mondanak valamit annak, a ki érkezik, hogy: Isten hozott, vagy ezt vagy azt, a mi a szájára jön az embernek, de észre se venni valakit, egy leányt, ez lelketlenség
(1894–1906 Thury Zoltán)
A „Leaves of Grass” első kiadása eleinte semmiféle érdeklődést sem keltett, észre sem vették
(1919 Pásztor Árpád)
Azt hiszi, Ricsi nem lát engem? Dehogynem! Nagyon jól tudja, hogy itt vagyok. Csak éppen nem törődik velem, észre se vesz. Hogy megkérdezné: – Miből élsz, Papilinkó, hogy van a lányod? – Azt nem!
(1969 Mándy Iván)
aki neked kell, az észre se vesz, aki mellett elmész, az meg beléd esik
(2000 Népszabadság dec. 15.)
2b. (hátravetett ik-vel) (biz)
〈vmely kijelentéssel kapcs. kételkedés, elutasítás kif-ére〉
[J.:] Én a háborús közép időben születtem, s meg kell vallanom, valami – bizonyos vitézi tűz bujdosik is ereimben, melyet alig titkolhatok. [Y.:] Vettem észre. Az a bizonyos tűz, engedelmével, nem egyéb, mint otrombaság
(1821 Vörösmarty Mihály)
Mindig büszke voltam arra és ma még inkább az vagyok, hogy leányomat ez intézetben neveltettem, mely bizonyára egyike a legjobbaknak Párisban. A fiatal leányok ott kitünő neveltetésben részesülnek és igen kitünő összeköttetésekre tesznek szert. A marquisné mosolygott, mialatt Moulinet urat tetőtől talpig végig mérte. „Veszem észre”, mondá aztán gunyos hangsulyozással
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
Szinésznő.: Látogatást várok… nem tudom mikor szabadulok. Ha későn szabadulok, nem megyek. Kritikus.: Maga akkor szabadul a látogatóitól, amikor akar. Mama.: Veszem észre
(1912 Molnár Ferenc²)
– Bizony isten, szerettem [a férjem] – mondta. – Akárki akart udvarolni azután, nem engedtem. – Vettem észre. – Mégis azt mondják, hogy a fiam nem tőle van
(1966 Esti Hírlap aug. 31.)
3. észreveszi magát
(rossz, kellemetlen) helyzetére, állapotára, (nem megfelelő, nem odaillő) viselkedésére, ill. önkéntelenül, nem tudatosítva végzett cselekedetére ráébredve észbe kap
[a betegeknek,] ha éſzre nem véſzik magokat ’s nints erejek hogy ki-meheſſenek a’ kamarából vagy ſzobából a’ ſzabad ſzellre, azonnal el-kell veſzniek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
No az pedig nem vót jelös – fakad ki János hirtelen, de mire észrevenné magát, már késő a tagadás
(1898 Tömörkény István)
Elbámult szegény egy embernyi nagyságú halon, s mire észrevette magát, az óriási óceánjáró nélküle eredt az Újvilág felé
(1943 Nagy István)
A verekedésben egy pillanatra át is ölelt, de aztán észrevette magát és berohant a cukrászdába
(2002 Magyar Hírlap)
azon veszi észre magát (főmondatként v. főmondat részeként hogy ksz-s mellékmondattal)
〈annak kif-ére, hogy vmire, kül. a korábbitól eltérő (váratlan, nem szokványos) helyzetére, állapotára, viselkedésére hirtelen ráeszmél, ráébred vki〉
egyſzer tsak azon veſzi éſzre ’magát az Orſzág-gyüléſe, hogy a’ Polgári-Rend Députátuſsai [= küldöttjei] közzül-is mintegy 100 fejekre fel-van lapodva a’ kalap
(1789 Magyar Kurír)
nem tudtam: mit cselekszem? hova megyek? csak azon vettem észre magamat, hogy Ternyei szobájában vagyok
(1846 Petőfi Sándor)
azon vettem hát észre magamat, hogy a pipa kiesett a számból
(1935 Tersánszky Józsi Jenő)
Uri azon vette észre magát, hogy ültében imát dúdol előre-hátra himbálózva a legyilkoltak lelki békéjéért
(2005 Spiró György)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. észrevehet, ~, észrevétetik; ÚMTsz.

Beállítások