eszmélet fn 3B 

1. ’az az állapot, amelyben az ember v. vmely magasabb rendű állat tudatánál van, (ön)tudata működik’ ❖ elvesztvén eszméletemet ezen hóhérló emlékezetektől is megszabadúlhatnék (1814 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2531, 50) | nagy fáradsággal eszméletre hoztam, de rohamai perczről perczre ismétlődnek (1874 Várady Antal ford.–Molière C3176, 132) | [A zergét] éles fájdalom téríti eszméletre… Gyönyörű, nagy szeme szomorúan nézi lihegő, véresfogú gyilkosát – ezt a korcs, lihegő kutyát (1962 Lengyel József 9395002, 217) | úgy bevágtam a fejem, hogy elvesztettem az eszméletemet (2008 Szilánkokra hullva 3333002, 84).

2. ’a tudat mint az agynak az a legmagasabb rendű képessége, amellyel az anyagi világot, a létet visszatükrözi, azokhoz való viszonyát meghatározza, fogalmakat alkot, gondolkodik, ítél’ ❖ eggyiket lehetetlen képzelni a’ nélkül , hogy a’ másiknak is képe magát eszméletünkben egyszer’smind ne mutatná (1823 Tudományos Gyűjtemény C5553, 60) | eszmélete még mindig nem volt tiszta (1879 Ábrányi Kornél² C0515, 43) | az eszméletén végigvonult minden, amit átélt egyetlen nap alatt (1921 Mihály Dezső CD10) | Leggyakoribb a sokak által még az epilepszia fő kategóriájába sorolt ún. kisroham (petit mal, absence), amely az eszmélet hirtelen elhomályosulásával és a figyelem kiesésével jár (1997 PedagógiaiLex. C6809, 374).

2a. (rég) ’gondolkodás mint tudati működés, ill. vmilyen típusú, irányultságú gondolkodás’ ❖ Az eſzméllet közel ſem jobbit, sött inkább keſerit, nem hogy öſzveédeſitené a’ ſziveket, hanem inkább ſzéllyeſzti (1783 Benyák Bernát ford.–Brueys C0978, 36) | Eh mit avassa magát a’ szív boldog érzésibe a’ hideg eszmélet (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 433) | gondolni akarék, de eszméletem elállt (1841 Kovács Pál² 8251002, 183) | nincs valódi költő, kiben teljesen hiányozhatnék a kritikai eszmélet (1860 Gyulai Pál C1988, 163).

2b. (rég) ’a gondolkodás eredménye, gondolat v. gondolatmenet’ ❖ Az emberi Elmének akárminémü Munkáját általján véve Eszméletnek, ’s Gondolásnak, vagy Gondolatnak nevezzük (1812 Ruszek József C6083, [19]) | az kivánom, hogy másik is azt szenvedjék, mint enmagam? De jól vigyázva! Hogy valódi, mély érzést udvarlástól, múló fantaziától megkülönböztethessek. Ezen s illy eszméletek soká nem hagyának elalunni (1841 Slachta Etelka CD52) | [Guizot-nak] igen szenvedő arcza van, ’s gyakran sötét eszméletekbe merül (1844 Pesti Hírlap CD61).

2c. ’emlékezet mint tudati működés, ill. a tudatban megőrzött emlékképek összessége’ ❖ mindig gyengébb szinekkel tünének-fel eszméletében képei a’ multnak (1833 Kovács Pál² C0040, 298) | Néha az ember esze megállapodik. Eszméletébe jutnak öregek (1895 Tömörkény István 8493008, 114) | megmarad eszméletemen [Lehel Ferencnek] az a képeskönyve, kit a köznyelven őrültnek mondott Csontváryról kiadott (1922 Szép Ernő CD10).

3. ’a gondolkodó és akaró én önmagára vonatk. tudása, azon képessége, hogy saját mivoltát, tetteit, gondolatait, érzéseit stb. világosan felismeri, sajátjaiként megérti, ill. 〈magasabb rendű állatokra vonatkoztatva is:〉 a saját magát érzékelő, a tárgyi világtól megkülönböztető tudat’ ❖ tudása annak, hogy létezünk, ez az eszmélet (Bewusztseyn) […] az állatoknál is megvan (1844 Irodalmi Areopag C2181, 79) | Hagyta, hogy a szenvedély félig elborítsa öntudatát; félig – soha sem egészen, eszméletének mindig volt egy rétege, ahol mindent tudott (1937 Hevesi András CD10) | Rám csapott, amiből eszméletem, nyelvem származik s táplálkozni fog, a közösség (1937 József Attila 2045029, 4) | Eszméleted is vérből, kínból épül, Fogalmaidban agyonvert ősök dühe nélkül (1985 Népszava aug. 8. C7450, 6).

3a. (/vál) ’vkinek önmagára v. a világra való ráeszmélése, ill. vmire való ráébredése, vminek a felismerése’ ❖ a’ gyermeket leginkább veri-fel eszméletekre a’ magoknál több talentummal dicsekedhető ’s több kimíveltetést kapott magok korokbeliek’ példája (1821 Kazinczy Ferenc C2570, 467) | ma már az ébredés korát éljük, eljutánk eszméletére alapjogunknak, melly biztosít, hogy „semmit rólunk nélkülünk” (1841 Kossuth Lajos CD32) | Ez volt az első eszméletem arra, hogy az ember bolond (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Feladlak úr mihamar olyasféle eszméletre jött, hogy hitvesében […] aligha vehetett volna önösebbet, üresebbet […] társául, egy életre (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | ez a foglalkoztatás [ti. a fogyatékosok mezőgazdasági, ipari stb. kisegítő foglalkoztatása] – régi eszméletem szerint – már Bárczi idején megvolt (1999 Magyar Nemzet febr. 2. C6108, 11) | [minden embernek] az eszmélethez és a tudatos léthez vezető első útja az anyanyelv maga (2001 Országgyűlési Napló CD62).

ÖE: ~vesztés.

Sz: eszméletes, eszméleti, eszméletű.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. eszmél; ÉKsz.; ÚMTsz.