aggott mn-i ign és mn (kissé rég, irod)

I. mn-i ign → agg².

II. mn 12A

1. ’öreg, előrehaladott korú 〈személy, kül. férfi, ill. ritk. állat〉’ ❖ Tárſait el-hagyván oda jut tollával [ti. a sólyom], Hol ſzép Hajnal nyugſzik aggott Titánnyával (1772 Barcsay Ábrahám 7019037, 19) | Nézze Ked Homérust aggott Músájával (1804 Verseghy Ferenc CD01) | Rózsa voltál, rózsa, de csak elfonnyadtál, Aggott vőlegénynek Kebelén hervadtál (1828 Vörösmarty Mihály 8524182, 32) | Aggott sólyom, vedlett szárnnya (1855 Tompa Mihály CD01) | eszembe tűnt egy alkony, halkan súgtad nekem, Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggott apáddal (1909 Tóth Árpád CD01).

1a. ’ilyen emberhez, ritk. állathoz tartozó, ilyenre jellemző’ ❖ Uram király, ez aggott térdeket Hizelkedés még el nem koptatá (1826 Vörösmarty Mihály 8524396, 259) | aggott kora s gyengélkedő egészsége (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 98) | Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül (1878 Arany János CD01).

1b. ’nagyra nőtt, vén(, megszáradt) 〈növény〉’ ❖ eggy vágásra le- húllnak Mind aggott otromba füvek, mind gyenge virágok (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021011, 177) | aggott tölgyek mutogaták gazdag lombú fejeiket (1816–1824 Kazinczy Ferenc 8228111, 132) | Az oszloptól nem messze az eredeti erdőből még nehány aggott cserefák állanak (1835 Bölöni Farkas Sándor 8066008, 473) | ült mozdulatlanúl, mereven az aggott, sárgaszínű nádszálak közt (1899 Chernel István CD34).

2. ’régi, öreg, ill. korábbról származó’ ❖ hűs pincemély Aggott borát (1920 Tóth Árpád ford. CD10) | finom, aggott hangszer (1931 Adorján Andor CD10) | Nagy sziklatömb, aggott, mohos (1935 Weöres Sándor CD10).

Ö: el~.

ÖU: ki~, meg~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. aggott¹

aggott melléknévi igenév és melléknév (kissé rég, irod)
I. melléknévi igenévagg²
II. melléknév 12A
1.
öreg, előrehaladott korú 〈személy, kül. férfi, ill. ritk. állat〉
Tárſait el-hagyván oda jut tollával [ti. a sólyom], Hol ſzép Hajnal nyugſzik aggott Titánnyával
(1772 Barcsay Ábrahám)
Nézze Ked Homérust aggott Músájával
(1804 Verseghy Ferenc)
Rózsa voltál, rózsa, de csak elfonnyadtál, Aggott vőlegénynek Kebelén hervadtál
(1828 Vörösmarty Mihály)
Aggott sólyom, vedlett szárnnya
(1855 Tompa Mihály)
eszembe tűnt egy alkony, halkan súgtad nekem, Hogy egy imába foglalsz fáradt, aggott apáddal
(1909 Tóth Árpád)
1a.
ilyen emberhez, ritk. állathoz tartozó, ilyenre jellemző
Uram király, ez aggott térdeket Hizelkedés még el nem koptatá
(1826 Vörösmarty Mihály)
aggott kora s gyengélkedő egészsége
(1834 Ormós Zsigmond)
Nem kell bú az aggott főnek, Mégis egyre őszül
(1878 Arany János)
1b.
nagyra nőtt, vén(, megszáradt) 〈növény〉
eggy vágásra le- húllnak Mind aggott otromba füvek, mind gyenge virágok
(1794 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
aggott tölgyek mutogaták gazdag lombú fejeiket
(1816–1824 Kazinczy Ferenc)
Az oszloptól nem messze az eredeti erdőből még nehány aggott cserefák állanak
(1835 Bölöni Farkas Sándor)
ült mozdulatlanúl, mereven az aggott, sárgaszínű nádszálak közt
(1899 Chernel István)
2.
régi, öreg, ill. korábbról származó
hűs pincemély Aggott borát
(1920 Tóth Árpád ford.)
finom, aggott hangszer
(1931 Adorján Andor)
Nagy sziklatömb, aggott, mohos
(1935 Weöres Sándor)
Ö: elaggott
ÖU: kiaggott, megaggott
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. aggott¹

Beállítások