alaktalan mn 14A

1. ’formátlan, határozott alak nélküli, ill. szabálytalan alakú 〈tárgy, dolog〉’ ❖ faragatlan s alaktalan(1837 Parthenon C3431, 172) | A mit szilárdnak és alaktalannak tartottam eddig, forrongó anyag lőn (1863 Madách Imre C2953, 28) | Az alaktalan márványtömbben szobrok rejtőznek… a legszebb szobrok, minden szobor… csak ki kell fejteni (1929 Babits Mihály 9014181, 26) | Őszi nagyvizek idején átrepülték a sokszögű, alaktalan tengert (1976 Dobos László 1034004, 358) | az alaktalan masszából (1990 Rászlai Tibor 2029017, 509).

1a. ’idomtalan, ormótlan, ill. deformált 〈tárgy v. test(rész)〉’ ❖ [a leány] ápolta a sebektől alaktalanná vált hőst (1878 Ábrányi Kornél² C0520, 18) | egy sereg alaktalan keztyű himbálódik az ablakban (1892 Kacziány Géza C2471, 84) | Óriási kerekeken mozog az alaktalan járómű (1898 Berzeviczy Albert C1069, 65) | [a nő] feneke alaktalan, alig van, lötyög a ruhája (1963 Végh Antal C0234, 907).

1b. (vál) ’rossz felépítésű, aránytalan szerkezetű, formátlan 〈()alkotás〉’ ❖ Oly alaktalan eposz, mint az övé [ti. Tinódié], nem ragad meg népi ajkon (1860 Arany János C0641, 149) | Gombrowicz alaktalanra túlírt szövege sejtelmektől terhes (1991 Molnár Gál Péter 2038033, 126).

1c. (Ásv) ’szabálytalan, nem kristályos szerkezetű 〈ásvány〉; amorf’ ❖ Az ásványtanban alaktalan a kristályosnak az ellentéte (1893 PallasLex. CD02).

2. (vál) ’megfogható alak nélküli, ill. elmosódó v. homályos, körvonalaz(hat)atlan 〈dolog, jelenség〉’ ❖ a’ szegény Harmónia legottann eltnt, ’s a’ mindenütt jelenvaló, alaktalan Echóvá vált (1792 Kazinczy Ferenc ford.–Herder 7163049, 37) | az erdő pokoli sötéte, teli az éjnek, a holdfényben, szélben táncoló, mozgó rémeivel, alaktalan alakjaival (1882 Vajda János 8503070, 59) | Alaktalan formákba, felhők gomolyába, gyorsan alvadó ólomba hajlamos értelmes alakzatokat belelátni (1968 Mátrai Betegh Béla² 9430002, 157).

2a. (vál) ’bizonytalan, megfoghatatlan 〈dolog, kül. érzés, gondolat〉’ ❖ sivatag jelen, ’s alaktalan jövendő (1837 Athenaeum C0014, 121) | az alaktalan vágyakba merűlt kedélyeknél (1851 Kemény Zsigmond C2605, 125) | valami alaktalan, megnevezhetlen gyanúféle lopódzott gondolatai közé (1895 Mikszáth Kálmán 8312008, 47) | alaktalan szorongás (1989 Polcz Alaine 1120002, 82).

2b. ’ennek érzetét keltő 〈(fizikai) jelenség v. közeg〉’ ❖ S látjátok amott Osziánt, […] Harsogja dalát az alaktalan éjbe (1847 Petőfi Sándor C3502, 153) | a homály […] hamvas, alaktalan ködén kinzó képek jőnek (1884 Bródy Sándor C1199, 44) | jujongva élvezik a meleg vizet, az alaktalan félhomályt (1979 Vészi Endre 9776030, 171) | alaktalan, sötét térben (1995 Magyar Hírlap CD09).

Sz: alaktalanság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. alak; ÉKsz.

alaktalan melléknév 14A
1.
formátlan, határozott alak nélküli, ill. szabálytalan alakú 〈tárgy, dolog〉
faragatlan s alaktalan
(1837 Parthenon)
A mit szilárdnak és alaktalannak tartottam eddig, forrongó anyag lőn
(1863 Madách Imre)
Az alaktalan márványtömbben szobrok rejtőznek… a legszebb szobrok, minden szobor… csak ki kell fejteni
(1929 Babits Mihály)
Őszi nagyvizek idején átrepülték a sokszögű, alaktalan tengert
(1976 Dobos László)
az alaktalan masszából
(1990 Rászlai Tibor)
1a.
idomtalan, ormótlan, ill. deformált 〈tárgy v. test(rész)
[a leány] ápolta a sebektől alaktalanná vált hőst
(1878 Ábrányi Kornél²)
egy sereg alaktalan keztyű himbálódik az ablakban
(1892 Kacziány Géza)
Óriási kerekeken mozog az alaktalan járómű
(1898 Berzeviczy Albert)
[a nő] feneke alaktalan, alig van, lötyög a ruhája
(1963 Végh Antal)
1b. (vál)
rossz felépítésű, aránytalan szerkezetű, formátlan ()alkotás〉
Oly alaktalan eposz, mint az övé [ti. Tinódié], nem ragad meg népi ajkon
(1860 Arany János)
Gombrowicz alaktalanra túlírt szövege sejtelmektől terhes
(1991 Molnár Gál Péter)
1c. (Ásv)
szabálytalan, nem kristályos szerkezetű 〈ásvány〉; amorf
Az ásványtanban alaktalan a kristályosnak az ellentéte
(1893 PallasLex.)
2. (vál)
megfogható alak nélküli, ill. elmosódó v. homályos, körvonalaz(hat)atlan 〈dolog, jelenség〉
a’ szegény Harmónia legottann eltnt, ’s a’ mindenütt jelenvaló, alaktalan Echóvá vált
(1792 Kazinczy Ferenc ford.Herder)
az erdő pokoli sötéte, teli az éjnek, a holdfényben, szélben táncoló, mozgó rémeivel, alaktalan alakjaival
(1882 Vajda János)
Alaktalan formákba, felhők gomolyába, gyorsan alvadó ólomba hajlamos értelmes alakzatokat belelátni
(1968 Mátrai Betegh Béla²)
2a. (vál)
bizonytalan, megfoghatatlan 〈dolog, kül. érzés, gondolat〉
sivatag jelen, ’s alaktalan jövendő
(1837 Athenaeum)
az alaktalan vágyakba merűlt kedélyeknél
(1851 Kemény Zsigmond)
valami alaktalan, megnevezhetlen gyanúféle lopódzott gondolatai közé
(1895 Mikszáth Kálmán)
alaktalan szorongás
(1989 Polcz Alaine)
2b.
ennek érzetét keltő (fizikai) jelenség v. közeg〉
S látjátok amott Osziánt, […] Harsogja dalát az alaktalan éjbe
(1847 Petőfi Sándor)
a homály […] hamvas, alaktalan ködén kinzó képek jőnek
(1884 Bródy Sándor)
jujongva élvezik a meleg vizet, az alaktalan félhomályt
(1979 Vészi Endre)
alaktalan, sötét térben
(1995 Magyar Hírlap)
Sz: alaktalanság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. alak; ÉKsz.

Beállítások