alj fn 2A 

1. ’Vmi alatt levő dolog, tárgy.’

1a. (rég) ’állatok alá való alom’ ❖ A’ marhának allyát fris szalmával teriti (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 96) | a’ betegek-alá szalmábol teritett ájjokat, ganéjjokat ki-hánnyátok (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4223, 35) | kiment […] az istállóba, a lovak és ökrök alját megvetni (1847 Petőfi Sándor C3504, 253).

1b. (Ép) ’〈vasúti felépítményben:〉 a sínek alátámasztására és rögzítésére való elem’ ❖ [a küldöttek] kidolgozzák, hogyan lehet a vasbeton aljat minél szélesebb körben felhasználni a vasútépítéseknél (1958 Esti Hírlap jún. 20. C0122, 3) | két egymás mellett futó vágány között mutatkozik huszonöt-harminc év korkülönbség, az egyiket talpfákkal, a másikat vasbeton aljakkal rögzítették (1977 Moldova György 9449006, 157).

1c. (ritk) ’csészealj’ ❖ Mutatványok egy nagy készletből, amelyből két kanna, négy csésze és alj és négy tál maradt fenn (1941 Magyar művelődéstörténet CD43) | bécsi kávéscsésze aljjal (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’Lent v. alul levő dolog, ill. hely, terület.’

2a. (Ruha is) ’szoknya’ ❖ Mi legyen abból a szövetből? Alj? (1901 Kóbor Tamás 8247001, 70) | Ifjuságomat […] a susogó, zizegő alj idejében éltem át (1914 Budapesti Hírlap márc. 19. C4702, 27) | Lolán pirosak a körmök, a ruhája fehér selyem. Ha a nap átsütött a szűk aljon, élesen rajzolta rá a combok tömör és karcsú árnyékát (1947 Örkény István 2005106, 27) | télen – legalábbis a tervezők szándéka szerint – nem viselünk minit. A legrövidebb alj is a térd környékén végződik (1998 Magyar Hírlap CD09).

2b. (kissé rég) ’mély(ebb)en fekvő terület, völgy’ ❖ az allyakat [ti. hegyaljakat] szll-tkék pirosították (1802 Adeline ford. C0524, 199) | Határának minden ízén látszik a dolgos kéz. Az oldalakon ökör legel; fűzfák az aljban, hol vizes; kasza peng a dombokon (1884 Petelei István 8361008, 105) | A süvöltő nálunk nyáron át hegyi madár, késő őszkor pedig levonul az aljakba (1901 Herman Ottó C2077, 185) | Szénát gyűjtöttünk estelig az aljban én meg az apám s aztán, a dombok hajlatán, haza a hold varázsa vitt (1938 Dudás Kálmán 9116008, 20).

2c. (kissé rég) ’aljnövényzet(tel fedett talaj)’ ❖ [a] szélvész […] a’ nagy tornyot […] allyra veti (1823 Homonnay Imre ford.–Ovidius C2098, 85) | Sötétzöld sátorával Borul fölém a galy, S a virágok lágy havával Belepve áll az alj (1881 Vargha Gyula C4360, 68) | Az aljakban növényevő madár, mely nekiesik ifju hajtásnak, rügynek, mindenféle bogyó magjának (1901 Herman Ottó C2077, 185) | A [patkó]nyom behaladt a szőlőkapun át a szőlőbe. Az alj ott a kapun belül fűves (1913 Gárdonyi Géza C1850, 264) | Ökörnyál csillog künn az őszi aljban (1923 Tóth Árpád 9720015, 20).

2d. (kissé rég) ’〈folyadékban:〉 lerakódott anyag, üledék, ill. sok üledéket, oldott anyagot tartalmazó sűrű rész’ ❖ Sank; sonkoly, salak, ally, sepredék (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, 32) | Bíbor-nedű kupáját béragyogja, De lenn csúf alj űl (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron C0510, 294) | A pap a kelyhet tisztogatta: aztán szépen kiöntötte a sürü aljat (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 63).

3. (kissé rég) ’alul levő, alsó rész vmin, vhol’ ❖ csak magosan. Az aljban felhő ’s vész az úr (1842 Kuthy Lajos C2861, 61) | Már az égnek göncöle Alkonyatra hajlik, S az a szép csillag vele Lemerűl az aljig (1883 Szász Károly² C3826, 308) | Az ősi kapu a rakács [= rakás] volt. A két kapufélfát kivésték tetőtől az aljig. A boronákat [= gerendákat] beletették, egymásra minden este (1912 Malonyay Dezső 8292047, 322).

3a. (rég) ’alfél, fenék’ ❖ Folyt a’ büdös; allyát bár mikép’ szorítá (1793 Gvadányi József C1940, 61) | Ha valakinek alja a szép társaságban […] természet szerint való széllel zendül meg, a halálra sértett manérnak [= modornak] utolsó ítéletnapja szakadt reá (1804 Bessenyei György¹ C1097, 107).

4. (nyj, átv is) ’szemes termény, kül. gabona értéktelen, szemetes része, ocsúja’ ❖ Kritikát [kell írni], melly tanítsa meg rostálni a’ Búzát az allytól és üszögtl (1793 Főldi János C1760, 5) | Ezeknek is szór egy kevéske aljat az ember, amit hamarosan fölkapkodnak a szelid állatok [ti. galambok] (1899 Cserzy Mihály C1302, 123).

5. (rég, Kém) ’vizes oldatában lúgos kémhatású vegyület; bázis’ ❖ Ajj: Basis (1799 Nyulas Ferenc C3339, 30) | Az ezüstnek és higanynak valamelly alyra van szükségök, melly tőlök […] a ként elvonja (1844 Nendtvich Károly 8330004, 123) | A maga módja szerint megszületett só mind a sav mind pedig az aljtól különböző (1863 Kerkapoly Károly C2637, 48).

Ö: beton~, búza~, csésze~, derék~, ég~, eresz~, fészek~, hón~, kapu~, zászló~.

ÖU: csirke~, erdő~, fej~, ing~.

ÖE: ~kőzet, ~nép.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. al, alom; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.