alkalmatlan mn 14A
1. ’bizonyos körülményekhez, helyzet(ek)hez nem való, nem illő 〈dolog〉’ ❖ alkalmatlan Historiájával ízetlenkedik inkább köztünk (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 86) | mint lép be a legalkalmatlanabb pillanatban a buta férj (1881 Vajkay Károly C4676, 138) | Igy fordul búra egy-egy alkalmatlan példa felhozása által sokszor a legvidámabb beszélgetés (1885 Tolnai Lajos C4211, 22) | mint valami alkalmatlan zavaró közbeszólásnak, ő maga semmiféle jelentőséget se tulajdonítana (1964 Sinkó Ervin 9605003, 9).
1a. ’vmilyen célra nem megfelelő, hasznavehetetlen’ ❖ a’ Tsemeték azután alkalmatlanabbakká léſznek a’ bé-Óltásra mint a’ Vágás által (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332009, 189) | nem csata volt az többé, hanem bősz viadal dühös vadállatok ellen alkalmatlan fegyverekkel (1856 Jókai Mór C2259, 66) | az értelem … az élet megértésére alkalmatlan (1910 Babits Mihály C0697, 41) | A szóbanforgó tiszten […] olyan egyenruha volt, amely teljességgel alkalmatlan volt még arra is, hogy valaki a Nyevszkij Proszpekten végigsétáljon benne (1955 Szőllősy Klára ford.–Csernisevszkij 9685004, 125).
2. ’vmilyen feladat ellátására képtelen, nem alkalmas 〈személy〉’ ❖ az henyéléshez ſzokott ember alkalmatlan ugyan az Iſten ſzolgálattyára, de az ördögnek akarattyára igen alkalmatos (1772 Vajda Sámuel 7365001, 140) | katonai szolgálatra alkalmatlan (1958 Lengyel József 9395007, 180) | Fülöp végül is nagy nehezen kijelentette, hogy fia alkalmatlan a trónöröklésre és az uralkodásra (1978 Kulcsár Zsuzsanna 1087002, 501).
3. ’olyan 〈ember〉, aki vkinek terhére van, akinek a jelenléte kényelmetlen, zavaró’ ❖ az alkalmatlan Embereknek hellytelen kivánsági nem terhelik ötet (1776 Sófalvi József ford.–Dodsley 7293007, 79) | az alkalmatlan, unalmas embert … könnyen le nem rázhatjuk (1898 Berecz Károly C1044, 7) | Nem tudok hazamenni, de ne kérdezz, hogy miért. Nem leszek alkalmatlan? (1960 Bernáth Aurél 9052001, 412) | csak az anyósjelöltem foglalkozott velem néha ímmel-ámmal, mint valami véletlenül idecsöppent, alkalmatlan vendéggel (1983 Balla László 1010019, 190).
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. alkalom; ÉKsz.; ÚMTsz.