alkonyul tn ige 1a3 (csak 3. sz-ben) (vál)

1. (rendsz. alany n.) ’fokozatosan leszáll az esti szürkület; sötétedik, esteledik’ ❖ felkél a’ szebb hajnal, mellyet nem követ soha alkonyúló estve (1830 Kazinczy Ferenc ford.–Pyrker C2544, 168) | Alig viradt, már ujra alkonyúl, Alig jövék, s megint elmégyek, el, Még csak alig hogy üdvezeltelek, És már búcsúzni, már elválni kell (1848 Petőfi Sándor 8366425, 190) | Piros vérben áll a tarló s ameddig a lanka nyúl, kéken alvad. Sír az apró gyenge gyep és lekonyúl. Lágyan ülnek ki a boldog halmokon a hullafoltok. Alkonyúl (1937 József Attila 9282185, 410).

1a. (kissé rég) ’〈nap〉 lenyugszik, leáldozik’ ❖ az alkonyúló nap’ bíborától piroslik [a bérc] nyugati pereme (1839 Budapesti Árvízkönyv C1205, 291) | Nézd a napot: bár alkonyul, Képén vidor az estbibor… (1854 Arany János 8014064, 231) | A nap vörös aranyban, gőggel alkonyúl (1913 Tóth Árpád C4230, 216).

1b. alkonyul vkire (szem nm-i vonzat esetén) ’utolér vkit az alkonyat, ráesteledik vkire’ ❖ Az ó toronyban alkonyul reájuk (1921 Reichard Piroska ford. CD10) | Védők és támadók észre sem vették, ahogy rájuk alkonyult. Már félhomályban folyt a küzdelem (1951 Jankovich Ferenc 9275029, 163).

1c. (kissé rég)(alkonyat idején) sötétté, ill. fénytelenné, homályossá válik vmi’ ❖ Félig alkonyúlt teremben Bíbor ágyon a fehér lány Mint elöntött téjhab alszik (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 350) | csak alig látszott [az] alkonyúló távolban Némethon partja (1839 Pulszky Ferenc C1204, 113) | A föld nyomasztó ködbe alkonyúl, Tüzét veszíti fenn a sárga nap (1886 Jakab Ödön C2194, 174) | Az alkonyuló erdőn (1968 Rozgonyi Iván 1134040, 73).

2. (alany n. is) ’vége felé közeledik, elmúlóban, letűnőben, ill. hanyatlóban van vmi’ ❖ Az ifju kornak nyájas isteni Bucsuzva néznek a’ sziv’ lángzatára, ha már a’ létnek alkonyúl határa (1824 Aurora C0032, 252) | Már alkonyul, barátim, énnekem; […] Hervadni érzi a babért e homlok (1882 Győry Vilmos ford. C1984, 49) | [Temesvári Pelbárt] munkáiban egy egész világ él, mely ép akkor alkonyult, hogy csakhamar elenyészszék örökre (1899 Horváth Cyrill² 8580001, 70) | Férfimunkájuk [ti. Ady barátaié] most alkonyul, most végezné be Ady is e munkát, hogy a dísztelen, céltudatos öregkori mesterművekhez lásson (1937 Cs. Szabó László 9093011, 96).

J: alkonylik, alkonyodik.

Ö: be~.

ÖU: le~.

Sz: alkonyulat.

Vö. CzF. alkonyúl, alkonyuló; ÉrtSz.; TESz. alkonyodik; ÉKsz.

alkonyul tárgyatlan ige 1a3 (csak 3. sz-ben) (vál)
1. (rendsz. alany n.)
fokozatosan leszáll az esti szürkület; sötétedik, esteledik
felkél a’ szebb hajnal, mellyet nem követ soha alkonyúló estve
(1830 Kazinczy Ferenc ford.Pyrker)
Alig viradt, már ujra alkonyúl, Alig jövék, s megint elmégyek, el, Még csak alig hogy üdvezeltelek, És már búcsúzni, már elválni kell
(1848 Petőfi Sándor)
Piros vérben áll a tarló s ameddig a lanka nyúl, kéken alvad. Sír az apró gyenge gyep és lekonyúl. Lágyan ülnek ki a boldog halmokon a hullafoltok. Alkonyúl
(1937 József Attila)
1a. (kissé rég)
〈nap〉 lenyugszik, leáldozik
az alkonyúló nap’ bíborától piroslik [a bérc] nyugati pereme
(1839 Budapesti Árvízkönyv)
Nézd a napot: bár alkonyul, Képén vidor az estbibor…
(1854 Arany János)
A nap vörös aranyban, gőggel alkonyúl
(1913 Tóth Árpád)
1b. alkonyul vkire (szem nm-i vonzat esetén)
utolér vkit az alkonyat, ráesteledik vkire
Az ó toronyban alkonyul reájuk
(1921 Reichard Piroska ford.)
Védők és támadók észre sem vették, ahogy rájuk alkonyult. Már félhomályban folyt a küzdelem
(1951 Jankovich Ferenc)
1c. (kissé rég)
(alkonyat idején) sötétté, ill. fénytelenné, homályossá válik vmi
Félig alkonyúlt teremben Bíbor ágyon a fehér lány Mint elöntött téjhab alszik
(1830 Vörösmarty Mihály)
csak alig látszott [az] alkonyúló távolban Némethon partja
(1839 Pulszky Ferenc)
A föld nyomasztó ködbe alkonyúl, Tüzét veszíti fenn a sárga nap
(1886 Jakab Ödön)
Az alkonyuló erdőn
(1968 Rozgonyi Iván)
2. (alany n. is)
vége felé közeledik, elmúlóban, letűnőben, ill. hanyatlóban van vmi
Az ifju kornak nyájas isteni Bucsuzva néznek a’ sziv’ lángzatára, ha már a’ létnek alkonyúl határa
(1824 Aurora)
Már alkonyul, barátim, énnekem; […] Hervadni érzi a babért e homlok
(1882 Győry Vilmos ford.)
[Temesvári Pelbárt] munkáiban egy egész világ él, mely ép akkor alkonyult, hogy csakhamar elenyészszék örökre
(1899 Horváth Cyrill²)
Férfimunkájuk [ti. Ady barátaié] most alkonyul, most végezné be Ady is e munkát, hogy a dísztelen, céltudatos öregkori mesterművekhez lásson
(1937 Cs. Szabó László)
ÖU: lealkonyul
Sz: alkonyulat
Vö. CzF. alkonyúl, alkonyuló; ÉrtSz.; TESz. alkonyodik; ÉKsz.

Beállítások