aluszékony mn 15A

1. (kórosan) sokat alvó, ill. gyakran v. mindig álmos 〈ember〉’ ❖ Aluſzékony: Álmas, ſzunyáta (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | Csecsemőkorban aluszékony volt és lassan evett (1961 Sámuel András et al. 1137001, 306) | Az elmebetegek is kerülik a gyógyszerek bevételét, mert azok aluszékonnyá, fáradékonnyá teszik őket (1978 Buda Béla 9073001, 245).

1a. ’sokat, ill. téli álmot alvó 〈állat〉’ ❖ [A petymeg] nősténye szembetünőleg kisebb a’ kannál: igen rest ’s aluszékony állat, mert életének nagyobb részét, melly 10–14 esztendőre terjed, többnyire tespedve szendergi által; ritkán mutat kedvet ’s fürgeséget (1829 Pák Dienes 8346010, 164) | A’ Földi-medve […] ollyan aluszékony nintsen, mint a’ murmutér [= mormota] (1870 Fábián Gábor ford.–Lucretius C1657, 499) | [A víz] hőmérséklete decemberben leszállott 15-16, sőt éjjel 5-8 fokra is. Ilyenkor az állatok aluszékonyakká váltak, egész nap nem ettek, keveset mozogtak, csak ritkán maradtak a víz felszínén (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2. ’lusta, eltunyult, eltompult 〈személy v. közösség〉’ ❖ Vala egy mester-embernek két fija, az egyik igen rest és aluszékony (1789 Andrád Sámuel ford. C0616, 186) | eleven ’s aluszékony nevendékek jőnek öszsze (1826 Szilasy János C4031, 175) | a hosszu béke aluszékonyakká [teszi] a népeket (1856 Aszalay József C0681, 98) | földhöz vágják a naptárt, melyből egy aluszékony nyomdász kifelejtette a piros betűket (1969 Konrád György 9351002, 101).

2a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, gondolkodás(mód) stb.〉’ ❖ tisztisd-ki búja, fel-fuvalkodott, szolgálatodra alúszékony sziveinket, édes Jesus! (1777 Molnár János C3195, 53) | nemzeti aluszékony tompa-eszüséget (1843 Széchenyi István C3882, 35) | lángra lobbantá aluszékony, elfásúlt képzelő tehetségét (1881 Beniczkyné Bajza Lenke C0952, 175) | ha aluszékony piszmogása miatt rászóltak, ő megrettenve kikérte munkakönyvét (1969 Konrád György 9351001, 52).

3. ’egyhangú, unalmas, álmosító 〈jelenség, előadás(mód), stílus stb.〉’ ❖ a francia poézisnek nyelve aluszékony és szűk (1814–1815 Kölcsey Ferenc 8253047, 888) | [az okos nevelő] kerűlni fogja tanítás közben a’ kellemetlen, száraz, aluszékony és komor előadást (1825 Szilasy János 8450006, 186) | aluszékony és prózai vígjátékkal (1875 Gyulai Pál C1989, 277) | egynótáju, aluszékony, csöndesitő téli hóesésben (1915 Krúdy Gyula C5205, 19) | Még a délvidéki forrókövezetű kisváros aluszékony, lomha csendjére is emlékeztem ebből a könyvből [ti. Csehovnak A párbaj című könyvéből] (1954 Irodalmi Újság júl. 24. C5288, 3).

4. (ritk, átv is) ’halvány, pislákoló, gyakran kialvó 〈fény〉’ ❖ Nemzetünknek vitéz virtusi a’ homállyal borítattak és mostanság tsak hely-közben pillog-elö al’székony fényével (1777 Kónyi János C2731, 2) | Bóbiskolt a lámpa aluszékony fénnyel (1854 Vajda János C4644, 80) | Az olajmécs aluszékony világa […] elegendő fényt kezde terjeszteni (1858 Pálffy Albert C3399, 61) | hintó közeledett az úton, […] széleskarimás kalapú kocsis ült a bakon és az aluszékony eltünedező hold világánál sebesen közeledtek a kerekek (1919 Krúdy Gyula C2845, 84).

Sz: aluszékonyság.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. aluszékonyvirág

aluszékony melléknév 15A
1.
(kórosan) sokat alvó, ill. gyakran v. mindig álmos 〈ember〉
Aluſzékony: Álmas, ſzunyáta
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Csecsemőkorban aluszékony volt és lassan evett
(1961 Sámuel András et al.)
Az elmebetegek is kerülik a gyógyszerek bevételét, mert azok aluszékonnyá, fáradékonnyá teszik őket
(1978 Buda Béla)
1a.
sokat, ill. téli álmot alvó 〈állat〉
[A petymeg] nősténye szembetünőleg kisebb a’ kannál: igen rest ’s aluszékony állat, mert életének nagyobb részét, melly 10–14 esztendőre terjed, többnyire tespedve szendergi által; ritkán mutat kedvet ’s fürgeséget
(1829 Pák Dienes)
A’ Földi-medve […] ollyan aluszékony nintsen, mint a’ murmutér [= mormota]
(1870 Fábián Gábor ford.Lucretius)
[A víz] hőmérséklete decemberben leszállott 15-16, sőt éjjel 5-8 fokra is. Ilyenkor az állatok aluszékonyakká váltak, egész nap nem ettek, keveset mozogtak, csak ritkán maradtak a víz felszínén
(1933 Az állatok világa ford.)
2.
lusta, eltunyult, eltompult 〈személy v. közösség〉
Vala egy mester-embernek két fija, az egyik igen rest és aluszékony
(1789 Andrád Sámuel ford.)
eleven ’s aluszékony nevendékek jőnek öszsze
(1826 Szilasy János)
a hosszu béke aluszékonyakká [teszi] a népeket
(1856 Aszalay József)
földhöz vágják a naptárt, melyből egy aluszékony nyomdász kifelejtette a piros betűket
(1969 Konrád György)
2a.
ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, gondolkodás(mód) stb.〉
tisztisd-ki búja, fel-fuvalkodott, szolgálatodra alúszékony sziveinket, édes Jesus!
(1777 Molnár János)
nemzeti aluszékony tompa-eszüséget
(1843 Széchenyi István)
lángra lobbantá aluszékony, elfásúlt képzelő tehetségét
(1881 Beniczkyné Bajza Lenke)
ha aluszékony piszmogása miatt rászóltak, ő megrettenve kikérte munkakönyvét
(1969 Konrád György)
3.
egyhangú, unalmas, álmosító 〈jelenség, előadás(mód), stílus stb.〉
a francia poézisnek nyelve aluszékony és szűk
(1814–1815 Kölcsey Ferenc)
[az okos nevelő] kerűlni fogja tanítás közben a’ kellemetlen, száraz, aluszékony és komor előadást
(1825 Szilasy János)
aluszékony és prózai vígjátékkal
(1875 Gyulai Pál)
egynótáju, aluszékony, csöndesitő téli hóesésben
(1915 Krúdy Gyula)
Még a délvidéki forrókövezetű kisváros aluszékony, lomha csendjére is emlékeztem ebből a könyvből [ti. Csehovnak A párbaj című könyvéből]
(1954 Irodalmi Újság júl. 24.)
4. (ritk, átv is)
halvány, pislákoló, gyakran kialvó 〈fény〉
Nemzetünknek vitéz virtusi a’ homállyal borítattak és mostanság tsak hely-közben pillog-elö al’székony fényével
(1777 Kónyi János)
Bóbiskolt a lámpa aluszékony fénnyel
(1854 Vajda János)
Az olajmécs aluszékony világa […] elegendő fényt kezde terjeszteni
(1858 Pálffy Albert)
hintó közeledett az úton, […] széleskarimás kalapú kocsis ült a bakon és az aluszékony eltünedező hold világánál sebesen közeledtek a kerekek
(1919 Krúdy Gyula)
Sz: aluszékonyság
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. aluszékonyvirág

Beállítások