apaszt ige 5a2
1. ts ’apadást okoz, csökkenést idéz elő vminek a számában, mennyiségében, mértékében’ ❖ kutyák, matskák, ették [a sáskát] mikor kapták; de ezek nem sokat apasztották (1782 Magyar Hírmondó C0270, 444) | mindez épen nem apasztotta megérkezése feletti örömünket (1877 Balázs Sándor¹ C0746, 171) | nem volna-e okosabb a 46 akadémiai előadást kettőre apasztani (1894 Bartalus István C0850, 245) | Ó, boldogok, kik még hiszik, Hogy a tudás a zűrzavart apasztja! (1959 Jékely Zoltán ford.–Goethe 9278106, 45) | egy vállalkozás az abban önkéntes alapon részt vevők pénzét forgatja és – ügyessége szerint – apasztja vagy gyarapítja (1995 Magyar Hírlap CD09) | Így a csaknem 300 fős városházi dolgozók létszámát 200 alá kívánják apasztani (2000 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈vízmagasságot〉 csökkent, kisebbít’ ❖ a’ Napkeleti szél … a’ vizet sokat apasztotta (1799 Magyar Kurír C0335, 321) | a kút vizét sem apasztaná (1992 Magyar László András 2016013, 367) | A ma is látható mély árkok azonban csak a víz szintjét apasztották (1995 Természet Világa CD50) | Gátszakadás apasztotta a Tiszát (2000 Magyar Hírlap CD09).
1b. (tárgy n. is) ’〈kötésben, horgolásban több szem egybehurkolásával〉 a szemek számát csökkenti; fogyaszt’ ❖ ÉrtSz.
1c. (átv is) ’〈duzzanatot, ill. (meg)duzzadt dolgot〉 kisebbít, lohaszt, es. kiürít’ ❖ két júhnak apasztya naponként Domborodott tlgyét (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 322) | ezek az ős szenvedély-folyamok szükség szerint duzzasztható és apasztható csatornákká szelídüljenek (1935 Nagy Endre CD10) | a túl szigorú jogi szabályozás apasztja a fogyasztók pénztárcáját (2000 Byte Magazin CD38).
1d. ’〈gond, nehézség, lelki fájdalom stb.〉 sorvaszt, (el)emészt, kínoz vkit, vmit’ ❖ Merő És puszta álom, pusztább semminél ’S ártalmasabb; mert vért, velőt apaszt (1834 Vörösmarty Mihály 8524402, 89) | Fortyant ronda hevét … aggó gond sem apasztá (1879 Szabó Dávid C3764, 55) | éreztem bennem forrni a tavaszt, éreztem szűzi törzsömön, hogy szenvedély apaszt (1911 Babits Mihály ford. CD10).
2. tn (Mezőg) ’〈tejelő állat〉 egyre kevesebb tejet ad’ ❖ ÉrtSz.
3. tn (nyj) ’〈jószág〉 fogy, soványodik’ ❖ ÉKsz.
Ö: el~, ki~, le~, meg~.
ÖE: apasztójegy.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. apad; ÉKsz.; ÚMTsz.