apellál ige 1a
1. tn (rég, Jog) ’fellebbez, fellebbezést nyújt be (vhova)’ ❖ Nem appellálhatnak; mert factumon kaptad (1774 Vesmás Márton C4461, 47) | a’ Város apellál a’ Septemvirális [= hétszemélyes] Táblára (1779 Csokonai József 7503002, 20) | Istenhez csak első instantiában [= kérvényben, keresetben] folyamodhatik a bűnös, s ha ez neki meg nem kegyelmezett, a cárhoz apellálhat (1862 Szokoly Viktor 8452005, 140) | Öreg Andrisnak sehogy sem tetszett az ítélet, apellálni szeretett volna, csak a cseresznye miatt nem igen mert. Hátha ráhúzzák a rudat? (1918 Nagy Dániel CD10).
1a. ts (rég, Jog) ’〈ítéletet, ügyet〉 megfellebbez, ill. fellebbvitelre küld (vhova)’ ❖ Az actor apellálja ezen causát a nemes Compagnia eleiben (1781 A rendtartó székely falu 7154026, 159) | a három esztendeig tartott Dieta alatt az ide [ti. a királyi táblához] appéllált illy nemű perek nagy halomra gyűltek (1828 Kazinczy Ferenc C4940, 373) | Appellálandom ügyemet, Ha vesztek első fórumon (1860 Vida József C4489, 210) | Akkor hát appellálom az ítéletet! (1906 Mikszáth Kálmán C3160, 43).
1b. tn ’(vmilyen kéréssel, céllal) folyamodik, fordul vkihez, vmihez’ ❖ Szabad vólt a’ néphez apellálni, provocare, ügyét mozdittani a károsnak; még a Király elöl is (1783 Molnár János C0293, 87) | mivel az eset épp ellenkező, apellál a Kritikai Lapok-hoz, döntsék el e kérdést (1862 Arany János C0641, 325) | Másokhoz nem is próbált apellálni? […] Kihez próbáltam volna? (1972 Illyés Gyula 9274056, 54) | a szabad világ gondolkozóihoz apelláló író (1981 Dénes Tibor 9812004, 203).
2. tn vmire apellál ’hivatkozik vmire, bizonyságul, igazolásul említ vmit’ ❖ [a törvények eltörlésével] egygyütt megtiltatik egygyszersmind appellálni is azokra (1786 Magyar Hírmondó C0274, 775) | a gyermekeikre apelláló szülők esdeklése (1889 Iványi Ödön C2185, 129) | Angliának … nemsokára a nemzet hazafiságára appellálva kell folytatnia a háborut (1900 Budapesti Napló febr. 22. C5243, 8) | az észre apelláló érveléssel (1995 Jubileumi kommentár CD1206).
3. tn ’tiltakozik, tüntet vmi ellen’ ❖ Nem lehetett appellálni, Józsa Gyuri kivette a pénzt (1858 Vas Gereben C4379, 47) | Azon tanakodtak tegnap a színészek, hogy nem lehetne-e valami módon apellálni e választás ellen, és elégtételt szerezni a mellőzött Csatár bá’nak (1902 Ady Endre CD0801) | megfogadom, hogy amíg élek, apellálok (1997 Magyar Hírlap CD09).
4. tn (nyj) ’sokat beszél, feleslegesen szaporítja a szót’ ❖ Ápelál: sokat beszél vmiről, bőbeszédűsködik, szaporítja a szót, pl. „ne ápeláljon annyit arról a ribancz [= hitvány] kétfülü fazékról, hanem nyögje már ki egyszer, hogy mi az ára” (1905 Magyar Nyelv C0357, 93).
ÖU: meg~.
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, apellálhat, apellált, apelláltatik; ÚMTsz.; IdSz.