aszik tn ige 15a8

1. ’〈növény, termés szárazságtól, melegtől〉(ki)szárad, szikkad, hervad’ ❖ Egek! még elején a’ kies tavasznak Fakadó leveli [a rózsabokornak] szomorúan asznak (1798 Csokonai Vitéz Mihály C1335, 124) | Körűlem aszva minden, Bokor, liget, virág; Hajléka nincs e’ tájnak, Kietlen pusztaság (1832 Aurora C0039, 244) | mikor már egyebütt kóróvá aszik a vadvirág, a kutvölgyben még zöldel a fű (1892 Babay Kálmán C0693, 79) | [egy öreg szűrös paraszt] jámbor szájjal megcsókolja a rácson barnálló, kicsire zsugorodott, zörgővé aszott koszorút (1931 Sárközi György 9587011, 220).

1a. ’〈gyümölcs〉 szárad, nedvességét vesztve töpped’ ❖ Tepni, aszni, tepedni, teperedni (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, N[r]) | a’ szőllőt addig hagyjuk érni jó idővel, ’s egynehány dér’ segedelmével, hogy aszni, vagy legalább töppedni kezdjenel (1805 Pethe Ferenc 8364018, 417) | legszebb fürtök félérett korukban fonnyadásnak indulnak. Csutájuk lassan aszni és száradni kezd (1874 Borászati Lapok 8607002, 218) | [ribizkebokor] lombod közt aszó pár szem gyümölcs, aludt vércsöppek, piroslanak (1925 Babits Mihály C0695, 325).

2. ’〈testrész, személy, es. állat betegség, szenvedés v. öregség miatt〉(le)soványodik, ráncosodva töpörödik’ ❖ Tsontra aſzott nyomorúlt éhség (1774 Révai Miklós ford.–Révai 7283005, 18) | a nyilt élet és a természet szabad légkörétől elzárva, mumiákká asznak [egyesek] (1869 e. Greguss Gyula C1918, 251) | Mit akarhatna hát egy olyan szükmellü, sárgás pergamenné aszott arczu, összetöpörödött kis vén asszony (1906 e. Thury Zoltán 8479013, 274) | A füle ráncossá aszik (1932 Weöres Sándor 9788031, 43) | Nekünk könnyebb volt elviselni a börtönt, Hogy csonttá aszva bár, de itthon éhezünk (1945–1946 Gellért Oszkár 9180022, 12) | láttuk a soványra aszott barmokat a kiégett legelőn (1963 Móricz Virág 9461001, 274) | Eltekintve azoktól, akik valamilyen ok vagy kór következtében már asznak, mindenki tágulni látszik (1980 Csurka István 9096010, 195).

3. (ritk, átv is) ’elsorvad, elfogy’ ❖ a lap aszik s – kaczagunk (1844 Irodalmi Aeropag C2180, 95) | a tóvidékek, lápok fogynak, asznak (1899 Chernel István CD34) | a vágyak maguk is asztak, soványodtak (1926 Babits Mihály C0698, 235).

4. (ritk, átv is)(hozzá)tapad vmihez, rászárad vmire’ ❖ Minden fertelmes gonoszság szivéhez aszott (1790 Noszkó Alajos C3337, 95) | egy öreg Kis-Aſſzon’, Ki méltó, hogy reá örök párta aſzſzon (1799 Csokonai Vitéz Mihály 7069016, 12) | Majd azt mondják szivedhez aszott barátid: neszsze (1872 Magyar Nyelvőr C0358, 173).

J: aszalódik.

Ö: el~, ki~, össze~.

ÖU: meg~.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

aszik tárgyatlan ige 15a8
1.
〈növény, termés szárazságtól, melegtől〉 (ki)szárad, szikkad, hervad
Egek! még elején a’ kies tavasznak Fakadó leveli [a rózsabokornak] szomorúan asznak
(1798 Csokonai Vitéz Mihály)
Körűlem aszva minden, Bokor, liget, virág; Hajléka nincs e’ tájnak, Kietlen pusztaság
(1832 Aurora)
mikor már egyebütt kóróvá aszik a vadvirág, a kutvölgyben még zöldel a fű
(1892 Babay Kálmán)
[egy öreg szűrös paraszt] jámbor szájjal megcsókolja a rácson barnálló, kicsire zsugorodott, zörgővé aszott koszorút
(1931 Sárközi György)
1a.
〈gyümölcs〉 szárad, nedvességét vesztve töpped
Tepni, aszni, tepedni, teperedni
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
a’ szőllőt addig hagyjuk érni jó idővel, ’s egynehány dér’ segedelmével, hogy aszni, vagy legalább töppedni kezdjenel
(1805 Pethe Ferenc)
legszebb fürtök félérett korukban fonnyadásnak indulnak. Csutájuk lassan aszni és száradni kezd
(1874 Borászati Lapok)
[ribizkebokor] lombod közt aszó pár szem gyümölcs, aludt vércsöppek, piroslanak
(1925 Babits Mihály)
2.
〈testrész, személy, es. állat betegség, szenvedés v. öregség miatt〉 (le)soványodik, ráncosodva töpörödik
Tsontra aſzott nyomorúlt éhség
(1774 Révai Miklós ford.Révai)
a nyilt élet és a természet szabad légkörétől elzárva, mumiákká asznak [egyesek]
(1869 e. Greguss Gyula)
Mit akarhatna hát egy olyan szükmellü, sárgás pergamenné aszott arczu, összetöpörödött kis vén asszony
(1906 e. Thury Zoltán)
A füle ráncossá aszik
(1932 Weöres Sándor)
Nekünk könnyebb volt elviselni a börtönt, Hogy csonttá aszva bár, de itthon éhezünk
(1945–1946 Gellért Oszkár)
láttuk a soványra aszott barmokat a kiégett legelőn
(1963 Móricz Virág)
Eltekintve azoktól, akik valamilyen ok vagy kór következtében már asznak, mindenki tágulni látszik
(1980 Csurka István)
3. (ritk, átv is)
elsorvad, elfogy
a lap aszik s – kaczagunk
(1844 Irodalmi Aeropag)
a tóvidékek, lápok fogynak, asznak
(1899 Chernel István)
a vágyak maguk is asztak, soványodtak
(1926 Babits Mihály)
4. (ritk, átv is)
(hozzá)tapad vmihez, rászárad vmire
Minden fertelmes gonoszság szivéhez aszott
(1790 Noszkó Alajos)
egy öreg Kis-Aſſzon’, Ki méltó, hogy reá örök párta aſzſzon
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Majd azt mondják szivedhez aszott barátid: neszsze
(1872 Magyar Nyelvőr)
ÖU: megaszik
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások