Nádasdy Ádám előadása

Nagy öröm, hogy egy komoly tudományos munka megfelelő ütemben tud haladni, különösen egy ekkora vállalkozás, mint a Nagyszótár. Olyan ez, mint egy székesegyház építése; olykor generációk kellenek hozzá, s talán a vége már kicsit más alakú lesz, mint az eleje – ha jól látom, a morfológiai apparátuson máris igazítottak a szerkesztők, bővítve a lehetséges ragozási alakok listáját. Szerintem maguk is elcsodálkoztak, hogy hányféle alakváltozat fogadható el még a köznyelven belül is.

A ragozási alakgazdagsággal már az I. kötetben, a segédletekben szembesültünk, hogy csak egy példát hozzak, a kevesell ige többesszám 2. személyű, határozott feltételes alakja 6 féle lehet: kevesellnénk, kevesellenénk, keveslenénk; kevesellnők, kevesellenők, keveslenők. Ám ha mindezt keveslenők, elénk tárul a magyar nyelv ragasztgató jellege, tehát az agglutinatív hajlam a szóképzésben is – hiszen a szótár csak a képzett alakokat hozza, a ragozottakat nem. Szinte minden szónak számos továbbképzett származéka van, például béke, békél, békéltet, békétlen, békesség, és így tovább. Jegyezzük meg hogy a szerkesztők – nagyon okosan – az ‑ÁS toldalékos alakokat (pl. békéltetés) nem kezelik címszónak, csak származéknak (lévén teljesen termékeny képző – ha képző egyáltalán és nem igenévi rag, de ez már szakmai belprobléma). Nincs ám könnyű dolguk még annak eldöntésében sem, hogy mi külön szó és mi nem. Például nem vették föl a benyomulás alakot, de fölvették a benyomás-t – nyilván mert ennek „impresszió” jelentése is van; ám itt első helyen mégis a termékeny, szabályos jelentést adják meg: (868 benyomás a.)

Aztán ott vannak az összetételek, ami ugyan nem magyar sajátosság, hiszen a német vagy a finn is bővelkedik bennük, mindenesetre elképesztő mennyiség van ezekből, mint békeszózat, békekölcsön, békepap és békeláb – bevallom, ez utóbbiról azt gondoltam, hogy gúnyos ellentéte a békejobb-nak, tehát hogy lehet valakinek „békelábat nyújtani” – de erről szó sincs, a békeláb a hadiláb ellentéte, tehát ahogy lehet hadilábon állni, úgy lehetett békelábon állni. Megint tanultam valamit.

Az ilyen nagyon-nagyon-nagyszótár engem egy jó részletes térképre emlékeztet, ami talán nem a legalkalmasabb arra, hogy hol kell Békéscsaba felé letérni az autópályáról, de lenyűgöz a részletességével és pontosságával. Hogy a legapróbb kis patak is rajta van. (És lévén a „B” betű terítéken, a felnőtt olvasó néhány érdekes, máshol nem látható patakot fog találni.) Pontosságuk, adatbőségük lenyűgöző. Például, hogy az adat-alap (vagy ahogy ők nevezik: adatbázis) nemcsak a magyarul született, hanem a magyarra fordított szövegeket is feldolgozza, hiszen egy fordítás is magyar szöveg, s a fordító néha hamarabb rákényszerül, hogy tágítsa a nyelv eszköztárát, a szavak jelentését. Pontos listájuk szerint nem kevesebb, mint nyolc különböző Fudzsivara nevű szerző műveinek magyar fordításait használták fel!

Váratlan tanulság a szótár forgatójának, hogy mennyi adat van a késő 18. - korai 19. századból, méghozzá nem-szépirodalmi, hanem szaknyelvi vagy – mai szóval – publicisztikai adat. Az ember hajlamos volna azt hinni, hogy akkoriban csak Kazinczyk meg Csokonaik írták szépséges munkáikat, ám öröm nézni, hogy hány derék orvos, mérnök, mezőgazdász fáradozott már ekkor a magyar nyelven való megszólalással – holott sokuknak a latin vagy a német még talán könnyebben ment volna. Ennek a kornak szinte panorámája tárul elénk az idézetekből (melyeket gyakran teljes mondattal hoz a szótár). Bármily becsesek az ó- és középmagyar szövegek, azáltal, hogy ezeket nem tartalmazza a szótár, rávilágít, hogy a magyar nyelv – és a magyar nyelvű kultúra – nem valami múzeum, hanem a mindenkori európai szellemiség tükre és alkotórésze volt és maradt, együtt él és változik a világgal. A békétlenkedik alatt Bessenyeitől kezdve Táncsicson és Gracza Györgyön át Csoóri Sándorig nemzedékek szólalnak meg. Angol irodalom tanárom, a kiváló Ruttkay Kálmán mondta, hogy egy szótár alapvetően olvasgatásra való, s csak második funkciója a keresés. Ha ez talán túlzás is, ez a két újabb kötet e téren is a bőség szarujának bizonyul.

Gratulálok a szótár készítőinek a most megjelent kötetekhez, kívánok nekik további jó munkát, az Akadémiának pedig további kitartást a munkálat támogatásában.

Nádasdy Ádám