á⁴ (0) l.

fn -1A (jelzőként is) (Zene)á (írva: ritk)

’〈az európai zene hangolásának alapjaként:〉 a törzshangsor hatodik fokát képező, ma rendsz. 440 hertz frekvenciájú hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja’ ❖ [zongorán] a’ C-utánn van egy fél Klávis [= billentyű], nevezik Cis-nek, […] az A utánn Ais-nak (1802 Gáthy István C1857, 25) | Az as-dur hangnemnek előjegyzése, 4 b, melyet h, e, a és d elé tesznek (1893 PallasLex. CD02) | Tudom a cédurt is. […] Erre elénekelte: cé-dé-é-ef-gé-á-há-cé (1945 Kodály Zoltán 9341004, 163) | Hiába hadonászott az orra előtt Zénó, ez a hóbortos karmester, hiába adta meg Ágotának is az abszolút a hangot – „A, mint Aulich, érted, kishúgom? Ehhez hangolj, csakis ehhez!” –, ő odahúzódott a derűs komótossággal érvelő építész mellé (1989 Csengey Dénes 1028002, 32).

a. (rendsz. összetételek előtagjaként) ’erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉’ ❖ [kottában skála felirataként:] A dur (1802 Gáthy István C1857, 89) | a manapság már általánosan használt, két főnormálskála, u. m. a kemény C és a lágy A (1893 PallasLex. CD02) | Elméleti művekben A az A-dúr-hármashangzatot, a az a-moll hármashangzatot jelenti (1930 ZeneiLex. CD49) | Á-dúr zongoraversenyt (1979 Nagy Alpár CD52).

Fr: normál.

Vö. ÉrtSz. a²; ÉKsz. a²

á⁴ lásd a²
a² főnév -1A (jelzőként is) (Zene)
á 0 (írva: ritk)
〈az európai zene hangolásának alapjaként:〉 a törzshangsor hatodik fokát képező, ma rendsz. 440 hertz frekvenciájú hang, ill. az ezt jelölő hangjegy v. 〈hangszeren:〉 ennek megszólaltatási helye, eszköze, módja
[zongorán] a’ C-utánn van egy fél Klávis [= billentyű], nevezik Cis-nek, […] az A utánn Ais-nak
(1802 Gáthy István)
Az as-dur hangnemnek előjegyzése, 4 b, melyet h, e, a és d elé tesznek
(1893 PallasLex.)
Tudom a cédurt is. […] Erre elénekelte: cé-dé-é-ef-gé-á-há-cé
(1945 Kodály Zoltán)
Hiába hadonászott az orra előtt Zénó, ez a hóbortos karmester, hiába adta meg Ágotának is az abszolút a hangot – „A, mint Aulich, érted, kishúgom? Ehhez hangolj, csakis ehhez!” –, ő odahúzódott a derűs komótossággal érvelő építész mellé
(1989 Csengey Dénes)
a. (rendsz. összetételek előtagjaként)
erre mint alaphangra épülő 〈hangsor, hangnem v. hangzat〉
[kottában skála felirataként:] A dur
(1802 Gáthy István)
a manapság már általánosan használt, két főnormálskála, u. m.úgymint a kemény C és a lágy A
(1893 PallasLex.)
Elméleti művekben A az A-dúr-hármashangzatot, a az a-moll hármashangzatot jelenti
(1930 ZeneiLex.)
Á-dúr zongoraversenyt
(1979 Nagy Alpár)
Fr: normál
Vö. ÉrtSz. a²; ÉKsz. a²

Beállítások