búsult mn 12A7 (rég, irod)

1. ’bánatos, szomorú állapotú, ill. ilyen természetű 〈személy〉’ ❖ Mi tilt, hogy kedvesen vegyétek ugyan azt, Edgy búsult Szerető ha önt gyászos panaszt? (1787 Főldi János ford. CD01) | [Csaba] busúlttá leve, arczát gyász festvén be (1825 Vörösmarty Mihály 8524381, 53) | Búsult édes atya! (1872 Kontra Lajos C2742, 83) | Nagy kövér könnycseppek kezdettek omlani szemeiből s homlokát tenyerébe ejtve, keserűen s búsultan hallgatott (1930 Móricz Zsigmond CD10).

1a. ’a bánat, szomorúság érzését tükröző 〈arc〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű〉’ ❖ [A fösvény] le esik lábáról szörnyű rohanással Búsúlt ortzájára borúl nagy sírással Ha láttya, hogy pénzét viszik a’ tolvajok (1785 Csokonai Vitéz Mihály C6221, 8) | miért reszketsz, boldogságom?! Busúlt képedtől elborzadok!! (1848 Életképek C0106, 420) | búsult együgyü ének (1916 Ady Endre C0537, 340).

1b. ’szomorú érzelmeket keltő, bánatos hangulatot árasztó’ ❖ A búsult fülmile tsak jaj-szót zengedez (1790 Dayka Gábor CD01) | Kezdjétek vélem könyvezni Bionnak halálát. Búsúlt illatitok hincsétek gyenge virágok (1817 Vörösmarty Mihály ford. CD01).

2. ’bősz, dühös, vad(, bosszúálló) indulattól vezérelt 〈személy〉’ ❖ Mit végeztek rólunk ma a’ búsúlt Egek! (1772 Bessenyei György¹ C1076, 52) | mindjárt akkor fegyverbe öltöztek a’ búsúltt-hazafiak (1790 Szirmay Antal C2451, 50) | Rémítő a’ csata-téren Lenni tovább, ’s búsúlt magyarokkal szállani harczba (1832 Baksay Dániel 8359019, 112).

2a. ’bősz, dühös, vad 〈indulat〉’ ❖ Nagy fúlánkja van egy Király hatalmának; Ha tárgyát meg-kapja búsúlt haragjának (1772 Bessenyei György¹ C1076, 53) | búsult útálattal szemlélik [tetteidet] (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 63) | Készülök búsult, gyilkos gyűlöletre (1925 e. Balázs Béla 2054015, 464).

2b. ’felbőszült, dühös 〈állat〉’ ❖ Mihelyt ő nem lehet a dícséreteknek tárgya, mint a búsult vadkan, úgy indul vissza vackába (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 71) | [Árpád] Mindent ront ’s megemészt, mint heves Afrika’ Búsult tygrise, a’ midőn Ordít kölykeiért ’s körme viaskodik (1797 Berzsenyi Dániel 8054002, 10) | Az Oroszlán … ha igen vén, vagy búsult, vagy ehes [!], mindent elfog, és elszaggat valamit kaphat (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 464).

2c. ’nagy erővel megnyilvánuló, vad 〈természeti elem v. jelenség〉’ ❖ Zajos, búsúlt tenger (1790 Virágszótár C3337, 337) | méltán haragudván megrontott hitemre, Búsúlt mennykövetek csapjon le fejemre (1805 e. Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a’ busult Fertő (1813 Horváth János³ CD52) | S búsult tüzével a hült üstökösnek feltépem a szivem (1907 Kosztolányi Dezső CD01).

3. ’borús, sötét 〈ég, éjszaka stb.〉’ ❖ Óh Hazánk örvendj! – El-oſzolnak immár Fellegeid; búsúlt Egeid derlnek; Hajnalid, látod, közelítnek; enyhl Mostoha ſorſod! (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 181) | Engedgyed, hogy ama’ búsúltt éj’, ’s durva setétség’ Rettent madarát vethessük félre (1799 Virág Benedek C4501, 148) | búsúlt homályban lengedez egy jajos szellet (1818 Vörösmarty Mihály 8524030, 89).

Vö. SzT.

búsult melléknév 12A7 (rég, irod)
1.
bánatos, szomorú állapotú, ill. ilyen természetű 〈személy〉
Mi tilt, hogy kedvesen vegyétek ugyan azt, Edgy búsult Szerető ha önt gyászos panaszt?
(1787 Főldi János ford.)
[Csaba] busúlttá leve, arczát gyász festvén be
(1825 Vörösmarty Mihály)
Búsult édes atya!
(1872 Kontra Lajos)
Nagy kövér könnycseppek kezdettek omlani szemeiből s homlokát tenyerébe ejtve, keserűen s búsultan hallgatott
(1930 Móricz Zsigmond)
1a.
a bánat, szomorúság érzését tükröző 〈arc〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű〉
[A fösvény] le esik lábáról szörnyű rohanással Búsúlt ortzájára borúl nagy sírással Ha láttya, hogy pénzét viszik a’ tolvajok
(1785 Csokonai Vitéz Mihály)
miért reszketsz, boldogságom?! Busúlt képedtől elborzadok!!
(1848 Életképek)
búsult együgyü ének
(1916 Ady Endre)
1b.
szomorú érzelmeket keltő, bánatos hangulatot árasztó
A búsult fülmile tsak jaj-szót zengedez
(1790 Dayka Gábor)
Kezdjétek vélem könyvezni Bionnak halálát. Búsúlt illatitok hincsétek gyenge virágok
(1817 Vörösmarty Mihály ford.)
2.
bősz, dühös, vad(, bosszúálló) indulattól vezérelt 〈személy〉
Mit végeztek rólunk ma a’ búsúlt Egek!
(1772 Bessenyei György¹)
mindjárt akkor fegyverbe öltöztek a’ búsúltt-hazafiak
(1790 Szirmay Antal)
Rémítő a’ csata-téren Lenni tovább, ’s búsúlt magyarokkal szállani harczba
(1832 Baksay Dániel)
2a.
bősz, dühös, vad 〈indulat〉
Nagy fúlánkja van egy Király hatalmának; Ha tárgyát meg-kapja búsúlt haragjának
(1772 Bessenyei György¹)
búsult útálattal szemlélik [tetteidet]
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
Készülök búsult, gyilkos gyűlöletre
(1925 e. Balázs Béla)
2b.
felbőszült, dühös 〈állat〉
Mihelyt ő nem lehet a dícséreteknek tárgya, mint a búsult vadkan, úgy indul vissza vackába
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
[Árpád] Mindent ront ’s megemészt, mint heves Afrika’ Búsult tygrise, a’ midőn Ordít kölykeiért ’s körme viaskodik
(1797 Berzsenyi Dániel)
Az Oroszlán … ha igen vén, vagy búsult, vagy ehes [!], mindent elfog, és elszaggat valamit kaphat
(1799 Fábián József ford.Raff)
2c.
nagy erővel megnyilvánuló, vad 〈természeti elem v. jelenség〉
Zajos, búsúlt tenger
(1790 Virágszótár)
méltán haragudván megrontott hitemre, Búsúlt mennykövetek csapjon le fejemre
(1805 e. Csokonai Vitéz Mihály)
a’ busult Fertő
(1813 Horváth János³)
S búsult tüzével a hült üstökösnek feltépem a szivem
(1907 Kosztolányi Dezső)
3.
borús, sötét 〈ég, éjszaka stb.〉
Óh Hazánk örvendj! – El-oſzolnak immár Fellegeid; búsúlt Egeid derlnek; Hajnalid, látod, közelítnek; enyhl Mostoha ſorſod!
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
Engedgyed, hogy ama’ búsúltt éj’, ’s durva setétség’ Rettent madarát vethessük félre
(1799 Virág Benedek)
búsúlt homályban lengedez egy jajos szellet
(1818 Vörösmarty Mihály)
Vö. SzT.

Beállítások