búsult mn 12A7 (rég, irod)
1. ’bánatos, szomorú állapotú, ill. ilyen természetű 〈személy〉’ ❖ Mi tilt, hogy kedvesen vegyétek ugyan azt, Edgy búsult Szerető ha önt gyászos panaszt? (1787 Főldi János ford. CD01) | [Csaba] busúlttá leve, arczát gyász festvén be (1825 Vörösmarty Mihály 8524381, 53) | Búsult édes atya! (1872 Kontra Lajos C2742, 83) | Nagy kövér könnycseppek kezdettek omlani szemeiből s homlokát tenyerébe ejtve, keserűen s búsultan hallgatott (1930 Móricz Zsigmond CD10).
1a. ’a bánat, szomorúság érzését tükröző 〈arc〉, ill. ezt az érzést kifejező 〈megnyilatkozás, mű〉’ ❖ [A fösvény] le esik lábáról szörnyű rohanással Búsúlt ortzájára borúl nagy sírással Ha láttya, hogy pénzét viszik a’ tolvajok (1785 Csokonai Vitéz Mihály C6221, 8) | miért reszketsz, boldogságom?! Busúlt képedtől elborzadok!! (1848 Életképek C0106, 420) | búsult együgyü ének (1916 Ady Endre C0537, 340).
1b. ’szomorú érzelmeket keltő, bánatos hangulatot árasztó’ ❖ A búsult fülmile tsak jaj-szót zengedez (1790 Dayka Gábor CD01) | Kezdjétek vélem könyvezni Bionnak halálát. Búsúlt illatitok hincsétek gyenge virágok (1817 Vörösmarty Mihály ford. CD01).
2. ’bősz, dühös, vad(, bosszúálló) indulattól vezérelt 〈személy〉’ ❖ Mit végeztek rólunk ma a’ búsúlt Egek! (1772 Bessenyei György¹ C1076, 52) | mindjárt akkor fegyverbe öltöztek a’ búsúltt-hazafiak (1790 Szirmay Antal C2451, 50) | Rémítő a’ csata-téren Lenni tovább, ’s búsúlt magyarokkal szállani harczba (1832 Baksay Dániel 8359019, 112).
2a. ’bősz, dühös, vad 〈indulat〉’ ❖ Nagy fúlánkja van egy Király hatalmának; Ha tárgyát meg-kapja búsúlt haragjának (1772 Bessenyei György¹ C1076, 53) | búsult útálattal szemlélik [tetteidet] (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 63) | Készülök búsult, gyilkos gyűlöletre (1925 e. Balázs Béla 2054015, 464).
2b. ’felbőszült, dühös 〈állat〉’ ❖ Mihelyt ő nem lehet a dícséreteknek tárgya, mint a búsult vadkan, úgy indul vissza vackába (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 71) | [Árpád] Mindent ront ’s megemészt, mint heves Afrika’ Búsult tygrise, a’ midőn Ordít kölykeiért ’s körme viaskodik (1797 Berzsenyi Dániel 8054002, 10) | Az Oroszlán … ha igen vén, vagy búsult, vagy ehes [!], mindent elfog, és elszaggat valamit kaphat (1799 Fábián József ford.–Raff C1658, 464).
2c. ’nagy erővel megnyilvánuló, vad 〈természeti elem v. jelenség〉’ ❖ Zajos, búsúlt tenger (1790 Virágszótár C3337, 337) | méltán haragudván megrontott hitemre, Búsúlt mennykövetek csapjon le fejemre (1805 e. Csokonai Vitéz Mihály CD01) | a’ busult Fertő (1813 Horváth János³ CD52) | S búsult tüzével a hült üstökösnek feltépem a szivem (1907 Kosztolányi Dezső CD01).
3. ’borús, sötét 〈ég, éjszaka stb.〉’ ❖ Óh Hazánk örvendj! – El-oſzolnak immár Fellegeid; búsúlt Egeid derlnek; Hajnalid, látod, közelítnek; enyhl Mostoha ſorſod! (1789 Mindenes Gyűjtemény C0367, 181) | Engedgyed, hogy ama’ búsúltt éj’, ’s durva setétség’ Rettent madarát vethessük félre (1799 Virág Benedek C4501, 148) | búsúlt homályban lengedez egy jajos szellet (1818 Vörösmarty Mihály 8524030, 89).
Vö. SzT.