akaszték fn 3A2 (rég)

1. ’az a fül, hurok, kampó stb., amelynél fogva fölakasztanak, ill. összekapcsolnak vmit; akasztó’ ❖ Akasz, akaszték, appendix, appensum (1808 Sándor István C6000, 4) | szükséges reá [ti. a zacskóra] egynéhány akaszték, hogy jobban fel lehessen függeszteni (1846 Zelena Ferenc 8534013, 228) | [két farúd] akasztékkal ellátott vasrúd által hozatik összeköttetésbe (1865 Zsigmondy Vilmos 8542002, 48).

2. (ritk) ’gáncsoskodás, akadékoskodás’ ❖ a mióta lábát a rutén földre tette, baj, akaszték, gyanu és áskálódás volt ellene mindig elegendő (1901 Budapesti Hírlap szept. 21. C0056, 6).

Vö. CzF.

akaszték főnév 3A2 (rég)
1.
az a fül, hurok, kampó stb., amelynél fogva fölakasztanak, ill. összekapcsolnak vmit; akasztó
Akasz, akaszték, appendix, appensum
(1808 Sándor István)
szükséges reá [ti. a zacskóra] egynéhány akaszték, hogy jobban fel lehessen függeszteni
(1846 Zelena Ferenc)
[két farúd] akasztékkal ellátott vasrúd által hozatik összeköttetésbe
(1865 Zsigmondy Vilmos)
2. (ritk)
gáncsoskodás, akadékoskodás
a mióta lábát a rutén földre tette, baj, akaszték, gyanu és áskálódás volt ellene mindig elegendő
(1901 Budapesti Hírlap szept. 21.)
Vö. CzF.

Beállítások