buzér fn 4A1büzér (rég, ritk) , pusér (rég v. nyj) , puzsér (rég v. nyj)

1. (kissé rég, Növ is) ’kelet-mediterrán eredetű, apró sárga virágú, a szárazságot jól tűrő évelő növény, amelynek hosszú, húsos, narancsvörös gyökere purpurint és alizarint tartalmaz, ill. e növények faja, az ún. festő buzér (Rubia tinctorum)’ ❖ A’ Búzért vagy Vereſt-feſtö Gyökeret, a’ mi Austriánkba alkalmasént kezdik esmerni, és már egéſz Hóld-Földeket láthat az ember, mellyekben azt palántállyák (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 164) | Rubia tinctorum. Hung. Pusér; Buzér-fü (1780 Benkő József C0290, 330) | Puzsér pirossító Buzér Rubia tinctorum (1813 Diószegi Sámuel C5316, 384) | A’ Büzér (Rubia Tinctorum, Krapp) miveltetése Gyallányon (1817 Tudományos Gyűjtemény C5487, 81) | Buzér. A mezei nyügfühez hasonló. a szinanyag gyökereiben van. Gyökerei a föld alá ásatnak, s több évek után vétetnek ki, hol minél összenyomultabbak, annál jobbak (1856 Vasárnapi Újság CD56) | 1768 óta a Bánságban nagyban termesztik a buzért és a kékfestő csüllenget, melynek termését a schwechati és más pamutárugyárak veszik meg (1931 Szekfű Gyula CD42).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Buzér. (Rubia) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 128) | Festő buzér. Rubia tinctorum L. (1902 Wagner János CD35) | buzér Rubia […] kelet-indiai buzér R. [= Rubia] cordifolia (1998 Növényneveink C6120, 57).

2. ’e növény gyökere, kül. megszárítva és porrá őrölve mint festőanyag’ ❖ 5 kil. buzért adván bele (1856 Vasárnapi Újság CD56) | A megőrölt buzért Prágába, gyapjuját Londonba szállította (1895 PallasLex. CD02) | [Timárné Balázsy Ágnes] vizsgálatai során megállapította, hogy a nagykunsági és dél-alföldi szőrhímzésekhez kizárólag természetes festőanyagokat használtak. A kék színt indigóval, a pirosat buzérral vagy kosenillel [= bíbortetűvel] érték el (1990 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fű, ~gyökér.

Vö. CzF. buzér · buzsér, pusér; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

buzér főnév 4A1
büzér 4A1 (rég, ritk)
pusér 4A1 (rég v. nyj)
puzsér 4A1 (rég v. nyj)
1. (kissé rég, Növ is)
kelet-mediterrán eredetű, apró sárga virágú, a szárazságot jól tűrő évelő növény, amelynek hosszú, húsos, narancsvörös gyökere purpurint és alizarint tartalmaz, ill. e növények faja, az ún. festő buzér (Rubia tinctorum)
A’ Búzért vagy Vereſt-feſtö Gyökeret, a’ mi Austriánkba alkalmasént kezdik esmerni, és már egéſz Hóld-Földeket láthat az ember, mellyekben azt palántállyák
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
Rubia tinctorum. Hung.Hungaris ’magyaroknál’ Pusér; Buzér-fü
(1780 Benkő József)
Puzsér pirossító Buzér Rubia tinctorum
(1813 Diószegi Sámuel)
A’ Büzér (Rubia Tinctorum, Krapp) miveltetése Gyallányon
(1817 Tudományos Gyűjtemény)
Buzér. A mezei nyügfühez hasonló. a szinanyag gyökereiben van. Gyökerei a föld alá ásatnak, s több évek után vétetnek ki, hol minél összenyomultabbak, annál jobbak
(1856 Vasárnapi Újság)
1768 óta a Bánságban nagyban termesztik a buzért és a kékfestő csüllenget, melynek termését a schwechati és más pamutárugyárak veszik meg
(1931 Szekfű Gyula)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Buzér. (Rubia)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Festő buzér. Rubia tinctorum L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
buzér Rubia […] kelet-indiai buzér R. [= Rubia] cordifolia
(1998 Növényneveink)
2.
e növény gyökere, kül. megszárítva és porrá őrölve mint festőanyag
5 kil.kilogramm buzért adván bele
(1856 Vasárnapi Újság)
A megőrölt buzért Prágába, gyapjuját Londonba szállította
(1895 PallasLex.)
[Timárné Balázsy Ágnes] vizsgálatai során megállapította, hogy a nagykunsági és dél-alföldi szőrhímzésekhez kizárólag természetes festőanyagokat használtak. A kék színt indigóval, a pirosat buzérral vagy kosenillel [= bíbortetűvel] érték el
(1990 Magyar néprajz)
ÖE: buzérfű, buzérgyökér
Vö. CzF. buzér · buzsér, pusér; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások