buzgó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → buzog.

II. mn 11A1

1. ’(vmely tevékenységében, ill. vmely szerepében, minőségében) lelkes, odaadó, tettekre, áldozatokra kész 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ buzgókká tötte a’ Farizeuſokat a’ harag, és az irigység a’ Kriſztus élete, és betsülete után való intselkedésben (1773 Vajda Sámuel 7365002, 111) | Szörnyűen meg dítsértem a’ buzgó gyermeket (1806 Horvát István 8186009, 286) | honfitársai által gyanús szemekkel nézetett, sőt buzgóbb körökben, szinte honárulónak bélyegeztetett (1846 Arany János C6504, 23) | a finn-ugor theoria legbuzgóbb hívének (1882 Vámbéry Ármin 8507007, 197) | [Nustkorb uram] talán buzgóbb volt a város érdekeinek keresésében, mint kellene (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3107, 134) | példás és buzgó hivatalnok (1924 Juhász Gyula¹ 9284917, 104) | buzgó katolikus (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 22) | a kutatással foglalkozó állami bizottság buzgó elnöke volt (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’lelkesen, odaadóan, nagy buzgalommal végzett 〈tevékenység〉’ ❖ vannak, kik buzgó igyekezettel iparkodnak minden ki-telhetö szent életre (1773 Faludi Ferenc C1665, 148) | tudva vagyon, hogy a’ nevelésben sokszor a’ legbúzgóbb fáradozásnak is igen csekély sikere tapasztaltatik (1825 Szilasy János 8450001, 11) | szerette a művészetet, tudós akadémiát alapított és nagy buzgóan könyveket gyüjtött (1896 Riedl Frigyes 8393007, 62) | buzgó igyekvésük (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 344) | Krimiszerzők tudják, hogy buzgó nyomozás közben sokszor azt nem vesszük észre, ami az orrunk előtt van (1988 Rátai János 1131003, 175).

1b. (rég) ’túláradó 〈pozitív érzelem〉, felfokozott 〈vágy, akarat〉’ ❖ [tapasztaltam, hogy a földesurak] melly buzgón óhajtják az ö bádjatt jobbágyaikat ſegiteni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 15) | Marczibányunk engedvén szívének, ’s Kegyelmes Asszonya jótevő Férjének serényen gyúllasztván buzgó érzéseit, felteszik magokban, hogy e’ szükségeit a’ szegény polgárnak kegyesen enyhítik (1806 Verseghy Ferenc CD01) | nyilatkozványát buzgó örömmel vettük (1843 Pesti Hírlap CD61) | buzgóan ahítozza a béke fentartását (1861 Szalay László 8419012, 589) | Az anyám is nagy-nagy melegséggel, buzgó szeretettel fogadott (1923 Schöpflin Aladár CD10).

2. ’odaadóan, elmélyülten vallásos, a vallási előírásokhoz ragaszkodó, hitbuzgó 〈személy, közösség〉’ ❖ A’ buzgóbb rész pedig a’ Vár’ Templomában, Muzsika, énekszó, ’s ágyúk hangzásában, Áhitatosságát vivén felsőségre Sűrű háláadást repit-fel az égre (1786 Főldi János 7112007, 133) | A Lakosok itt [ti. Debrecenben] többnyire mind reformatusok és igen buzgok (1795 Bethlen Elek 7503007, 188) | [Ősszel] a természet elhagyott szentegyház; Nincsen benne buzgó népe már (1845 Petőfi Sándor C3506, 309) | [A Nyugatrómai Birodalomban] még a buzgóbb hívek is terhesnek, költségesnek tartották a szertartások gyakorlatát (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Az Anjou-ház idejében már ismét tanult, buzgó és erkölcsös a papság (1939 Balanyi György CD43) | A buzgó zsidók és Jézus tanítványai „áldották = dicsőítették” az Istent (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2a. ’vallásos elmélyüléssel telt 〈megnyilvánulás〉; áhítatos’ ❖ Öszve-gyültenek egyszer jó reggel a’ Törökök […] egy bizonyos helyre, hogy ott buzgo kiáltásokat véghez vihessék (1776 Kazinczy Ferenc ford.–Bessenyei C2516, 31) | Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek’ ajakán (1836 Vörösmarty Mihály 8524251, 211) | Könyörögjön gyakran, Istent buzgón kérje (1874 Gyulai Pál CD01) | Minden reggel templomba járt, buzgón imádkozott (1943 Márai Sándor 9421016, 27) | Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

Ö: hit~, túl~, ügy~, vak~.

Sz: buzgós, buzgótalan.

Vö. CzF. ~, buzgóan, buzgón; ÉrtSz.; TESz. buzog; ÉKsz.; SzT. ~, buzgón; ÚMTsz. ~, buzgón