büdöske fn és mn
I. fn 1B
1. (Növ is) ’Amerika szubtrópusi tájairól származó, ált. dísznövényként ismert, sötétzöld levelű, jellegzetes illatú, sárga, narancssárga v. vörösesbarna virágú, kül. az ún. nagy büdöske fajba (Tagetes erecta), ill. ún. alacsony büdöske fajba (Tagetes patula) tartozó lágy szárú növény; bársonyvirág’ ❖ Szeg-fü (büdös) Büdös ſzeg-fü, Török ſzeg-fü, Bárſony-virág, Büdöske […]. Kertekben termeſztik, virági tellyeſſek, veres bárſony ſzinüek (1775 Csapó József 7062001, 252) | Tagetes patula. Hung. Kis Oláh virág […], Büdöske (1780 Benkő József C0290, 417) | Büdöske (növ.), büdös rózsa, borsola (Tagetes Tourn.), a sugaras fészkesek erősszagu füve 20 fajjal Amerika melegebb vidékein, de mint kerti virág meglehetősen el van terjedve (1893 PallasLex. CD02) | Gida bemászott egy kertbe, és bársonybarna büdöskét lopott (1964 Vészi Endre 9776028, 64) | Az üde, változatos látványt egy magastörzsű rózsa és tarka büdöskék teszik még élénkebbé (2000 Lakáskultúra CD39).
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az ilyen növények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Büdöske. (Tagetes) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 480) | Nagy büdöske. Tagetes erectus L. (1902 Wagner János CD35) | büdöske (bársonyvirág) Tagetes (1986 Növényneveink C5237, 45).
2. (rég v. nyj) ’〈az ún. nehézszagú pipitér fajba (Anthemis cotula) tartozó, megdörzsölve undorító szagot árasztó, 15–30 centiméter magas, sárga fészekvirágzatú egyéves növény megnevezéseként〉’ ❖ Szék-fü (vad) Vad-ſzék-fü, Büdös ſzük-fü, Büdöske, Eb-kapor. […] Haſonló az közönséges ſzékfühöz, és tsak az igen büdös ſzag külömbözteti-meg (1775 Csapó József 7062001, 254) | Büdöske […] büdös vad-szék-fű: Cotula fœtida (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, d1) | Nehézszagú pipitér. Anthemis Cotula L. – (Büdöske, büdös montika, büdös szikfű […]) (1902 Wagner János CD35).
II. mn 16B5 (ritk)
’kissé büdös’ ❖ Büdöske: Putidulus (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 30) | Az erdei lombillatos levegőbe büdöske dohányfüst vegyült (1918 Gárdonyi Géza C1846, 57).
Vö. CzF. büdöske¹, büdöske²; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.