akcentuál ts ige 1a
1. (rég, Nyelvt is) ’〈beszédben bizonyos hangokat, szótagokat v. szavakat〉 a környezetükhöz képest nagyobb nyomatékkal ejt ki, hangsúlyoz’ ❖ [az udvarló segédtisztnek] jól accentuált pár szavánál nem volt egyéb biralma (1855 Beöthy Zsigmond 8047016, 64) | Mielőtt ide került [a cigányság], a szó végét accentuálta (1887 Thewrewk Emil C4133, 143).
1a. (tárgy n. is) ’〈beszédet〉 vmilyen szabály szerint hangsúlyokkal ellát’ ❖ [Török a színpadon] igyekezzék különös – talán tótosnak mondható – ’s néha igen hamisan accentuált szavát [= beszédét] simábbá, életszerübbé, s’ találóbbá tenni (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 229) | [Fáncsy színpadi] beszéde mindig érthető, többnyire jól ékezett (accentuált), ’s hanghordozásában az időmértéket (tempót) pontosan szokta megtartani (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 348).
2. (tárgy n. is) (rég, Nyelvt) ’〈szövegben egy-egy betűt〉 ékezettel ellát’ ❖ kéntelen valék kéjem szerint accentuálni, interpungálni [= központozni] (1808 Kazinczy Ferenc C2535, 132) | A’ mostani ny … n-nel vagyon írva, de accentuálva (1819 Hasznos Mulatságok C0179, 270).
3. (vál) ’〈műalkotásban vmely elemet〉 határozottabban, nyomatékosabban ábrázolva kiemel’ ❖ Sopronban fölemlítendő […] az ál-kereszthajós szt. Mihály templom (t. i. a kereszthajó csak kivülről van akcentuálva) (1894 PallasLex. CD02) | [Szabó Lőrinc új verseskötetében] elmélyíti s egyre erősebben akcentuálja szociális fájdalmait (1926 Ignotus Pál CD10) | a Himnuszok megtartják áttekinthető, plasztikusan akcentuált, homofon [= egy vezérszólamot kiemelő] jellegüket a polifón [= több, önálló dallamvezetésű szólamból összetett] egyházi művészet korában is (1930–1931 ZeneiLex. CD49) | [A megyeházának] milyen szerencsések az arányai, milyen barátságos, ölelni való oszlopai vannak, s a belső udvarban is mennyi harmónia! Egy-egy akcentuált ív mellett alacsonyabb ívek (1975 Fodor András 9148024, 52).
3a. ’〈vminek a létezését v. jellemző tulajdonságát〉 jelzi, kiemeli vmi’ ❖ oly rikító szinben tünik fel szemeim előtt a merev ellentét 1848 és 1867 közt, s az ellentétet oly vastagon accentuálják ez utóbbinak husz év ótai termékei (1887 Kossuth Lajos CD32) | A csizmám szára a térden túl simulva föl, a combom nyulánk és mesteri rajzát gyönyörűen akcentuálta (1910 Szomory Dezső 9683005, 42) | [Kernstock Károly festményén] a csomópont egyszersmind accentuálja a kép perspektivus mélyülését, ami a síkban látáshoz szokott szemre igen erősen hat (1910 Feleky Géza CD10).
Sz: akcentuált.
Vö. IdSz.