bűntelen mn, fn és hsz  bűnetlen (rég)

I. mn 14B

1. (Jog is/) ’olyan 〈személy〉, aki (jogerős ítélet szerint) nem követett el (vmely) bűncselekményt, ill. ilyen személyre jellemző, rá vonatk. 〈állapot, (jogi) megítélés〉’ ❖ [a bíró] ſzomorú ſorsát látván az Öregnek, így ſzólla a’ Néphez igaz ſzivbl eredett érzékenységgel „bünös-é, vagy büntelen? […]” (1793 Gubernáth Antal ford. 7124002, 245) | [a bíróság] tekintve vádlott büntelen előéletét büntetését 6 hóra leszállitotta (1880 Törvényszéki Csarnok 8668002, 356) | a vádlottakat bűnteleneknek tartom, és indítványozom, hogy a vád és következményei alól felmentessenek (1931 Krúdy Gyula CD54) | az ötvenes években férjét bűntelenül internálták (1990 N. Pál József CD53).

2. ’〈kül. (vallás)erkölcsi szempontból:〉(vmiben) nem bűnös, vétlen’ ❖ A’ bv lelkiesméret tséltsap, midn valaki gyakran magát büntelennek tartja, holott nem az (1796 Márton István C3040, 243) | S te bűntelen vagy? hűséges maradtál? (1840 Vörösmarty Mihály C4536, 425) | [Lodovico] támogatta a szegény és büntelenül tönkrejutott kereskedőket (1901 Kretschmayr Henrik CD55) | Célját a mozgalom nem érte el, s hogy nem érhette el, abban önmaga sem bűntelen (1961 Horváth Zoltán 9263001, 117).

3. ’〈(vallás)erkölcsi szempontból:〉 romlatlan, tiszta, bűn nélkül való 〈személy〉’ ❖ Soha bizony Nóénak réſzegsége, Kámot bntelenné nem téſzi (1775 Kovács Ferenc¹ ford. 7193001, 44) | egy bűntelen embert Rettegtethet-e a halál? (1804 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | [A kereszténység tanítása szerint] Isten igazságossága és kegyelme a bűntelen Istenfia halálát az egész emberiség bűneiért elfogadta helyettes áldozatul (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 282) | Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek! (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

3a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, állapot stb.〉’ ❖ Szerelmem tiszta lesz s gyönyörteli, S oly bűntelen, mint angyalé lehet (1833 Vörösmarty Mihály C4536, 92) | [Suryakanta királynak az ő] bűntelen tisztasága emberfeletti erőt adott (1918 Balázs Béla 9019002, 12) | az ember eredeti bűntelen állapotában mentes volt a rendetlen kívánságoktól (1996 Katolikus Biblia jegyzetei CD1202).

4. ’a hatályos törvények szerint nem büntetendő v. (vallás)erkölcsi szempontból nem kifogásolható 〈cselekedet, tevékenység〉’ ❖ nagy díszekkel bírjon szeretőd, ha bűntelennek akarja választásodat tenni, mely által a világ ítélete szerint az illendőség megbántódik (1786 Verseghy Ferenc ford.–Dusch 7373009, 248) | a büntető törvénybe ütköző izgatás nem válik büntelenné az által, hogy azt papi személy szószékről v. hivatása gyakorlatában követi el (1895 PallasLex. CD02) | nyilt és büntelen tudásvágy (1917 Kaffka Margit 9290048, 36) | A találka olyannyira bűntelen, hogy Mari még a férjét is magával hozza (1978 Bereményi Géza 9048001, 157).

II. fn 3B6

’vmely bűncselekmény v. (vallás)erkölcsi vétek elkövetésében ártatlan személy’ ❖ a’ bntelent is […] meg bntette a’ törvény ellen (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 43) | Büntetlen ne maradjon a’ bűnös, ártatlanul ne bünhődjék a’ bünetlen – ez a’ feladása a’ biróságoknak (1844 Pesti Hírlap CD61) | [a Szabad Demokraták Szövetségének] elképzelése esetleg a bűnösöknek is ugyanolyan juttatást adna, mint a bűnteleneknek, az áldozatoknak (1991 Országgyűlési Napló CD62).

III. hsz 0 (kissé rég, ritk)

1. ’vétlenül, ill. bűn nélkül’ ❖ ne hagyd el az ártatlant, hogy büntelen ne szenvedjen  szüléi’ helytelenségéért (1830 Kiss Károly¹ C0423, 195) | Bűnhödni látlak íme bűntelen (1881 Beöthy Zsolt C1019, 18) | Ó, költő tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói és oly bűntelen, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok (1936 Radnóti Miklós 9543099, 45).

2. ’büntetés nélkül, büntetlenül’ ❖ Bntelen kárt téſzen gyengébb Szomſzédjának, Függét mutat Peres Törvény Bírájának (1772 Orczy Lőrinc 7249007, 37) | Törvények alatt élünk; azért lehetetlen, hogy ily gyalázatos rablás büntelen, és kárpótlás nélkül maradhasson (1837 Kölcsey Ferenc 8253075, 789) | Ó jaj, mit láttam! Ó ti vén szemeim apadjatok ki! […] nem láthat ilyet ember sarja büntelen (1911 Babits Mihály C0695, 139).

Sz: bűntelenít, bűntelenség.

Vö. CzF. büntelen, büntelenül; ÉrtSz.; TESz. bűn; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.