büntető mn és fn 

I. mn 17C5

’olyan 〈dolog〉, amely büntet, ill. büntetést hajt végre v. annak eszközéül szolgál’ ❖ Ég látszatik […] vérzeni bntet Lángal (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 270) | Nálunk jelenleg két fő igazságszolgáltatás van: a polgári, mely a polgárok közt támadt vitás kérdéseket dönti el; és a büntető, mely a törvények megszegését sujtja (1883 De Gerando Antonina 8099005, 173) | Athen a perzsáknak meghódolt görög szigetek ellen büntető hadjáratot indított (1928 TolnaiÚjLex. C5728, 94) | Az ügyészség a Büntető Törvénykönyv 127. cikkelye alapján államellenes izgatással vádolja Haraszti Miklóst (1973–1974 Betlen János 9814006, 147).

II. fn 1C

1. (ritk) ’büntetést kiszabó, arra jogosult természetfölötti lény, hatalom’ ❖ Bűntetőnk nem földi ember, A magunk istene volt! (1848 Vajda János 8503014, 40) | az Isten igaz Bíró, jóknak jutalmazója, Gonoszoknak büntetője (1972 Hegyet hágék C6874, 224).

2. (Sp, biz) ’〈bizonyos labdajátékokban, ill. jégkorongban:〉 a kijelölt büntetőterületen belül súlyos szabálytalanságot elkövető csapat ellen megítélt, meghatározott távolságból közvetlenül a kapura v. a kosárra irányítható dobás, rúgás v. lövés’ ❖ [a játékvezető] 11-est ítélt. A büntetőt Stotz értékesítette (1958 Népszabadság ápr. 6. C1499, 6) | [Gyeplabdában] a lövőkörön kívüli szabálytalanságért szabadütés, az azon belüliért büntető v. büntetőszöglet jár (1999 MagyarNagyLex. C5822, 929) | A döntőt a Siófok büntetőkkel nyerte meg az MTK ellen (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (Sp, biz) ’ennek elvégzésekor ellőtt labda v. korong’ ❖ Illés nagy nyugalommal és nagy erővel vágta a büntetőt a jobb alsó sarokba (1994 Magyar Hírlap CD09) | Szopóczy Brigitta remekül védett, a végén megfogott két büntetőt és egy egy ziccert (1995 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~kereset, ~novella, ~osztag, ~szék.

Vö. CzF. büntető¹, büntető², büntetőtörvényszék; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

büntető melléknév és főnév
I. melléknév 17C5
olyan 〈dolog〉, amely büntet, ill. büntetést hajt végre v. annak eszközéül szolgál
Ég látszatik […] vérzeni bntet Lángal
(1777 Baróti Szabó Dávid)
Nálunk jelenleg két fő igazságszolgáltatás van: a polgári, mely a polgárok közt támadt vitás kérdéseket dönti el; és a büntető, mely a törvények megszegését sujtja
(1883 De Gerando Antonina)
Athen a perzsáknak meghódolt görög szigetek ellen büntető hadjáratot indított
(1928 TolnaiÚjLex.)
Az ügyészség a Büntető Törvénykönyv 127. cikkelye alapján államellenes izgatással vádolja Haraszti Miklóst
(1973–1974 Betlen János)
II. főnév 1C
1. (ritk)
büntetést kiszabó, arra jogosult természetfölötti lény, hatalom
Bűntetőnk nem földi ember, A magunk istene volt!
(1848 Vajda János)
az Isten igaz Bíró, jóknak jutalmazója, Gonoszoknak büntetője
(1972 Hegyet hágék)
2. (Sp, biz)
〈bizonyos labdajátékokban, ill. jégkorongban:〉 a kijelölt büntetőterületen belül súlyos szabálytalanságot elkövető csapat ellen megítélt, meghatározott távolságból közvetlenül a kapura v. a kosárra irányítható dobás, rúgás v. lövés
[a játékvezető] 11-est ítélt. A büntetőt Stotz értékesítette
(1958 Népszabadság ápr. 6.)
[Gyeplabdában] a lövőkörön kívüli szabálytalanságért szabadütés, az azon belüliért büntető v.vagy büntetőszöglet jár
(1999 MagyarNagyLex.)
A döntőt a Siófok büntetőkkel nyerte meg az MTKMagyar Testgyakorlók Köre ellen
(1999 Magyar Hírlap)
2a. (Sp, biz)
ennek elvégzésekor ellőtt labda v. korong
Illés nagy nyugalommal és nagy erővel vágta a büntetőt a jobb alsó sarokba
(1994 Magyar Hírlap)
Szopóczy Brigitta remekül védett, a végén megfogott két büntetőt és egy egy ziccert
(1995 Magyar Hírlap)
ÖE: büntetőkereset, büntetőnovella, büntetőosztag, büntetőszék
Vö. CzF. büntető¹, büntető², büntetőtörvényszék; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások