bütykös mn 15C7
1. ’olyan 〈kéz, láb, ujj stb.〉, amelyen (megerőltetéstől, betegségtől) a megvastagodott ízületek kidudorodnak’ ❖ Botkos, v. bötykös lábú, nagy bokájú (1792 Kisded szótár C0816, 24) | [az asszony lábszárai] görbék voltak, nagy lábakkal és bütykös térdekkel (1870 Jókai Mór CD18) | bütykösebb volt a lábuk, mintsem jól érezhették volna magukat a táncosnők lábára szabott cipőben (1921 Krúdy Gyula CD54) | Eres, kidolgozott kezei, bütykös ujjai, dagadt lábai, mind a nehéz, fárasztó munkáról tanúskodtak (1964 Sánta Ferenc 9585001, 122) | a kezed csontjai is bütykösek, és megvastagodtak (1994 Szántó Piroska 1166002, 31).
2. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Áll) ’olyan 〈állat, kül. madár〉, amelynek vmely testrészén, szervén (díszként szolgáló) kidudorodó (szaru)képződmény van’ ❖ A bütykös ásólúd. Tadorna tadorna (1899 Chernel István CD34) | bütykös nyesőpók (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Bütykös hattyú Cygnus olor (1995 Magyarország állatvilága CD14).
3. (Növ) ’olyan 〈növényi szár〉, amelyen vastag, kemény kidudorodások, csomók vannak’ ❖ [a kanáriköles] a’ sok gombos ’s bötkös két arasznyi száraival (1797 Veszelszki Antal C4463, 345) | rózsás Gerely […] ſzára ſzéllyelágazó, bötykös, tzikkelyes (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 391) | [A lósóskák] évelő v. ritkábban 1 éves füvek, félcserjék, száruk bütykös (1924 RévaiNagyLex. C5712, 438).
3a. (rég, Növ) ’gumósan megvastagodott 〈növényi rész, kül. gyökér〉’ ❖ [az ún. magyar zergevirág] ſzára tövönn borzas […] gyök. bötykös (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 479) | Szívlevelű nadálytő. […] Bütykös tőkéje ferde v. vizszintes (1902 Wagner János CD35).
3b. (kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’gumósan megvastagodott gyökerű v. szárú 〈növény〉’ ❖ bötykös Tarkör (D. [= Doronicum] scorpioides W.) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1418, 479) | Bütykös nadálytő. Symphytum tuberosum L. (1902 Wagner János CD35) | gumós komócsin (bütykös komócsin) Ph. [= Phleum] bertolonii (1998 Növényneveink C6120, 147).
4. ’rücskös (felületű), göcsörtös, ill. csomóval, göccsel teli’ ❖ [az ún. fiókos szittyó] ſzára felegyenesedő: lev. lapított-hengerek, bötykösök v. görtsösök, (ezt úgy veszi észre az ember, ha levelét gyengénn megszorítvánn: az újja közt végig húzza) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 236) | A nem rendesen hasadó, vagy bütykös s igy szerszámnak nem való [fatörzsek] (1860 Rómer Flóris 8395006, 16) | Bossage […], bütykös, egyenetlen felszinü kő, melynek az épület falán kilátszó lapja nincs kifaragva vagy csiszolva (1893 PallasLex. CD02) | A pádimentom nagyon bütykös volt a lekopott deszkákból kiálló görcsökkel (1912 Móricz Zsigmond C3218, 100) | A nedves éjjeli köd halkan csepergett a bütykös, barna ágakról (1933 Szirmai Károly 9680001, 125) | A durva bütykösgumikkal szerelt négykerekű azután kis gázadásra lassan meglódul, és egyre gyorsulva halad a homokos pálya első kidózerolt kanyarja felé (1997 Magyar Hírlap CD09).
4a. ’a felületből kiemelkedő, kidudorodó 〈díszítőelem〉, ill. bogyókkal, csomókkal díszített 〈tárgy〉’ ❖ A katholikus temetők keresztjei szintén megtartották azokat a bütykös, czirádás motivumokat (1882 Kazár Emil C2511, 128) | [Sárközben viselt] bütkös hármas-selyemkendő (1912 Malonyay Dezső CD07) | [a nők télen] a századforduló után […] már gombos vagy bütykös harisnyát, az I. világháború után gyári patent vagy selyemharisnyát húztak (1981 NéprajziLex. CD47) | Az áttört mintás, bütykös és tüskés díszű, terrakotta edények (2000 Lakáskultúra CD39).
5. (Műsz is) ’〈kötött szókapcsolat részeként gépalkatrészek nevében is:〉(tüskeszerűen) kiálló foggal, bütyökkel ellátott 〈tárgy, alkatrész〉’ ❖ A motor tüzelőanyag-szivattyújánál a forgó bütyköstárcsa rugót feszít meg, amely kioldódva előidézi a nyomólöketet (1937 Jendrassik György CD30) | a kapcsoló bütykös gombját (1969 Domahidy András 1036005, 135) | villamos motorral meghajtott bütykös tengely (1981 Baumann József CD52) | A zenélő toronyórákban a dallamok megszólaltatása bütykös dobokkal történt (1997 Természet Világa CD50).
Sz: bütykösödik.
Vö. CzF. bögyökös, bötkös, bötyökös, ~; ÉrtSz.; TESz. bütyök; ÉKsz.; ÚMTsz.